A Singer és Wolfner kiadásában jelent meg 1912-ben gróf Kinskyné Pálmay Ilka (1859–1945) Emlékirataim című könyve, amelyben addigi életéről mesél, elsősorban arról, hogyan lett színésznő és ünnepelt primadonna. Eredeti neve Petráss Ilona volt és Ungváron született, de édesanyját kétéves korában elveszítette, így kisgyermekkorát Eperjesen töltötte, majd tízéves korától Kassán, a zárdában nevelkedett.
Igaz, nem volt szorgalmas diák, viszont megtanult korcsolyázni és egy versenyt is nyert. Tizenötévesen bejelentette apjának, hogy színésznő akar lenni, aki, makacsságát látva, végül elvitte a kassai színházba, ahol Lászy Viktor direktor előbb statisztaként, majd kisebb szerepekben foglalkoztatta. Ilka apja azonban egy feltételhez kötötte a színészi pályát: nevet kellett változtatnia, így lett Pálmay Ilka. Később már komolyabb szerepek is adódtak, sőt, miután jól énekelt, operettekben és dalos népszínművekben is főszerepeket játszott. Természetesen a vidéki színházi világban mindig akadtak olyan vezető színésznők, akik nem szívesen látták, ha egy új tehetség jelenik meg a közelükben, ezért Ilkának sokszor kellett megtapasztalnia az intrikákat és az alattomos támadásokat is.
A kassai társulat vezető komikus színésze akkoriban Szigligeti József (1850–1889), a termékeny és népszerű drámaíró, színházi rendező Szigligeti Ede (1814–1878) fia volt. Miután Ilka a társulat tagja lett, Szigligeti József eszelősen „ráhajtott” és szinte kierőszakolta, hogy feleségül menjen hozzá. Apja áldását adta a frigyre, mondván, hogy Szigligeti révén valóra válhat a vágya és vezető színésznő lehet. Kapcsolatuk azonban nem volt jó, Ilka visszaemlékezésében azt írta, hogy férjét, aki nemcsak erőszakos és részeges, hanem zsarnoki természetű is volt, sosem szerette és többször is meg akart szökni tőle, de a férfi mindig megtalálta. Gyakran bántalmazta, és amikor elment otthonról egyszerűen bezárta az asszonyt a lakásba. Később, amikor már hatodik hónapos terhes volt Szigligeti féltékenységi rohamában ismét alaposan megverte, sőt össze is rugdosta, úgy, hogy a gyerek idő előtt a világra jött, de fél órát sem élt.
Pálmay Ilkát Budapesten Rákosi Jenő, a nagy tekintélyű író és színházi ember vette pártfogásába, és a színésznő nagyon elégedett volt a ráosztott főszerepekkel. Férje azonban, aki sok pénzt költött italra és más fölösleges dolgokra, úgy gondolta, hogy nagyobb gázsi illetné meg az asszonyt. Bement Rákosihoz, ő azonban azt mondta, hogy a szerződésben ekkora tétel szerepel és ő nem hajlandó azon változtatni. Erre Szigligeti a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz vitte a feleségét, ahol nagyon megörültek neki. Pálmay Ilka sajnálta, hogy ott kellett hagynia Budapestet, de az vigasztalta, hogy a férjét közben katonai gyakorlatra hívták be, így hónapokig nem kellett találkoznia vele. Ő azonban elintézte, hogy betegség címén mentesítsék, és azonnal Kolozsvárra utazott.
Felesége barátai segítségével végül sor kerülhetett a válóperre, és bár az asszonyt kötelezték, hogy jót álljon volt férje nem csekély adósságaiért, kimondták a válást is. Szigligeti József később egyre zavarodottabban viselkedett, egyszer még a Dunába is vetette magát öngyilkosság szándékával, de kimentették. Utolsó néhány évét egy elmegyógyintézetben töltötte. Pálmay Ilka később külföldön is nagy sikert aratott, ami jó nyelvtudásának volt köszönhető, hiszen németül, franciául, angolul, oroszul, csehül és szlovákul is beszélt. Magyarországon neki köszönhetően vált igen népszerűvé az operett műfaja. 1891-ben feleségül ment Kinsky Jenő (1859–1939) grófhoz, akivel 14 évig élt, majd tőle is elvált. 1928-ban fejezte be színészi pályáját. A második világháborúban, Budapest ostromakor halt meg, feltehetően füstmérgezésben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
