Indonéziai kutatók megfigyelték, hogy egy szumátrai orángután növényi nedvekkel kezelt egy nagy sebet az arcán.
Úgy vélik, hogy valószínűleg ez az első eset, amikor egy vadon élő állatról feljegyezték, hogy egy nyílt sebet olyan növénnyel ápol, amelynek gyógyító tulajdonságai bizonyítottak.
A tudósok megfigyelték, hogy a hím, amelyet (vagy akit?) Rakusnak neveztek el, egy olyan gyógynövény leveleit tépkedte és rágta, amelyet a délkelet-ázsiai emberek fájdalom és gyulladás kezelésére használnak. A felnőtt orángután az ujjaival a növény nedvét a jobb arcán lévő sebre kenegette. Miután a kutatók kiszúrták, hogy az arcát borogatja, a seb egy hónapon belül teljesen begyógyult – számolt be csütörtökön a BBC News.
A kutatók a Scientific Reports című folyóiratban éppen csütörtökön megjelent tanulmányukban írják le, hogyan jutottak a felfedezésre az indonéziai esőerdő védett környezetében végzett expedíciójuk során.
Ők a legközelebbi rokonaink, és az új eredmények ismét rávilágítanak arra, milyen sok hasonlóság van az ember és az orángután között. Végül is inkább hasonlítunk, mint különbözünk”
– mondta Isabella Laumer biológus, a németországi Max Planck Intézet munkatársa.
Az orangutánok ritkán eszik ezt a növényt
Egy kutatócsoport a szumátrai Gunung Leuser Nemzeti Parkban 2022 júniusában Rakusra egy nagy sebbel az arcán bukkant rá. Úgy vélik, a seb egy rivális hím orangutánnal folytatott harcban keletkezett. A tudósok ezután látták, hogy Rakus egy gyulladáscsökkentő és antibakteriális növény szárát és leveleit rágja, amelyet Indonéziában malária és cukorbetegség kezelésére is használnak.
Az orángutánok magas intelligenciája régóta ismert, részben gyakorlati képességeik miatt, mint például a diófélék feltöréséhez és a rovarok felkutatásához használt szerszámok.
A tudósok már eddig is tudták, hogy az emberszabású majmok „gyógyszereket” használnak, amikor meg akarnak gyógyulni. Az 1960-as években Jane Goodall biológus egész leveleket talált a csimpánzok ürülékében, és mások is dokumentálták, hogy láttak majmokat gyógyhatású leveleket lenyelni.
Ez az új felfedezés azonban az első alkalom, hogy vadon élő állatot megfigyeltek, amint nyílt sebeket kezel egy olyan anyaggal, amelynek gyógyhatása ismert.
A csimpánzok esetében rovarokat használtak, és sajnos soha nem sikerült megállapítani, hogy ezek a rovarok valóban elősegítik-e a sebgyógyulást. Míg a mi esetünkben az orángután egy növényt használt, és ennek a növénynek ismert gyógyító tulajdonságai vannak”
– mondta a The Guardiannek Caroline Schuppli, a tanulmány vezető szerzője.
Egyelőre nem világos, hogy Rakus magától jött-e rá az eljárásra, vagy egy másik orángutántól tanulta. Más egyednél azonban még nem figyelték meg ezt a viselkedést.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
