A Szentlélek kiáradása nem csupán egy kétezer évvel ezelőtt megtörtént esemény, a Lélek működése a történelem során folyamatosan megfigyelhető. Időről időre kiemelkedett szelídségével egy-egy személy, aki az adott kor zűrzavarában békét és vigaszt nyújtott – mondja Benyik György teológus, szeged-tarjánvárosi plébános, akivel pünkösd ünnepe apropóján beszélgetett Koós Kata.
Az alábbiakban részleteket közlünk – szerkesztett formában – a Délmagyar.hu-n és a Szeged-Csanádi Egyházmegye honlapján közzétett írásból.
A Krisztus mennybemenetele utáni ötvenedik napon a Szentlélek leszállt a tanítványokra lángnyelvek formájában, eltöltötte őket, és az apostolok különböző nyelveken kezdték hirdetni Isten igéjét. „Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit” – olvashatjuk az Apostolok cselekedeteiben.
Benyik György rámutatott: mindannyian hallották tehát, hogy Isten igéjét hirdették a tanítványok. Ezt a hagyományos, középkori Szentírás-magyarázatban úgy értelmezték, mintha egyik pillanatról a másikra tettek volna szert addig számukra idegen nyelvek tudására az apostolok. Ez volt a glosszolália jelensége.
– hangsúlyozta a teológus. – Jeruzsálem mindig poliglott volt, tehát ezek az emberek értették egymást. A másik jelenség azonban nehezen magyarázható pusztán az értelemmel: Jeruzsálemben és környékén mindig ütötték és gyilkolták egymást, a keresztény misszió következtében azonban ez leállt, és egyetértettek – mutatott rá a Szentlélek kiáradásának lényegi következményére a tarjánvárosi plébános.
Hozzátette: az ünnep lényegének megértéséhez nem elég a bibliai történet ismerete, érdemes figyelmet fordítani a Szentlélek kiáradásának hatástörténetére is. Az ugyanis korántsem tekinthető egyszeri eseménynek, hanem folyamatosan ismétlődő jelenség.
Szent Pál is ilyen volt. A nagy kereszténygyűlöletéből kilépve, megtérése után a pogányok között hozott létre egy csoportot különböző nyelvű rabszolgákból és szabad emberekből. Az ókortörténészek kutatásai alapján körülbelül tízmilliós közösségi hálózatot épített ki harminc év alatt a krisztusi szeretet hívószavával – mondta Benyik György.
Assisi Szent Ferenc az előtt a szultán előtt prédikált, aki egy bizánci aranyat ajánlott fel mindenkinek, aki egy keresztény levágott fejét viszi neki ajándékba – folytatta gondolatmenetét a teológus. – Szent Ferencnek sikerült a keresztes háborúban fegyverszünetet elérnie, amelybe a muszlimok beleegyeztek. Szomorú azonban, hogy visszatérvén a keresztény csapatokhoz azok viszont nem egyeztek bele. Szent Ferenc volt az egyetlen, akinek sikerült a muszlimokkal való kapcsolatfelvétel anélkül, hogy mártírrá vált volna. A ferences rend pedig a szegény és a gazdag egyházat hozták össze.
A Szentlélek működésének tanújelét fedezhetjük fel Mahatma Gandhi munkásságában is, aki már oxfordi diákként úgy fogalmazott: „láttam sok vasárnapi keresztényt és hétköznapi pogányt”. Vagyis az európai társadalom deszakralizációja, elfordulása a krisztusi értékektől nem korunkban, hanem már jóval korábban elkezdődött – fejtette ki Benyik György. – Gandhi nem volt keresztény, de a saját spiritualitásával átlátta, hogy mekkora a szükség az erőszakmentesség mozgalmának létrehozására, ami Indiában működőképes volt. Európában sajnos nem, mert ehhez kell egy spirituális töltet.
Kalkuttai Szent Teréz anya a muszlimok, indiaiak és keresztények között a kitaszítottakat vette pártfogásába. Rendjével emberi méltóságot adott a haldoklóknak, akiktől a többség undorral elfordult. Teréz anya megmosdatta őket. Imájában a Szentlélek illatát kérte, hogy elvihesse közéjük – olyan helyekre, amelyeket a halál, az elmúlás szaga hatott át.
A római Termini pályaudvartól egy utcára működik a Lateráni Egyetem Morálteológia Tanszéke. Az utca másik oldala sokáig piros lámpás negyedként működött. A múlt században egy kilencvenéves apáca minden este tíz óra után kiment a lányokhoz, és kérdezgette őket, hogy nincs-e szükségük például gyógyszerre. Ő volt az egyetlen, akit a futtatók is megtűrtek. Jó pár lányt kiemelt végül nehéz helyzetéből, akik később leányiskolai nevelőtanárok lettek. Az idős apáca úgy nézett ezekre a megesett lányokra, ahogy az Úristen, és nem úgy, ahogy a társadalom – mondta a teológus.
Benyik György elmesélte, hogy a közelmúltban találkozott a nyugalmazott munkácsi megyéspüspökkel, Majnek Antal ferences szerzetessel, akit legutóbb ötven esztendővel korábban látott. Lejárt a mandátuma, így visszajöhetne a ferences rendházba, de mégsem teszi, mert, mint mondta, nem tudja otthagyni a híveket; olyan rossz ott a magyaroknak még nem volt, mint most. Temetésről hurcolta el az ukrán sorozóbizottság a sírásót katonának. Amikor megkérdezték, hogy akkor hogyan temetnek majd, a válasz annyi volt, hogy sírt asszonyok is tudnak ásni. Aki feljelent egy katonai szolgálat elől bujkálót, az három hónapos haladékot kap a frontról. Majnek Antal visszamegy és vigasztal; nem tudja megfordítani a helyzetet, de nem hagyja magukra az elesetteket. Ez szintén a Szentlélek működése ma Kárpátalján – fogalmazott a tarjánvárosi plébános.
Ma is óriási szükség van ilyen emberekre – emelte ki Benyik György. – Várom azt a személyiséget, aki képes megállítani a gyűlölködést és létrehozni a párbeszéd kultúráját. Mert a háborúban a muszlim, az orosz, az ukrán anyának a gyermeke is ugyanúgy szenved.”
II. János Pál pápa a Hóreb-hegyen, ahol Mózes meghalt, húszezer embernek misézett, majd egy emlékművet állíttatott. Az van ráírva: „Az Isten egy, mindnyájunk Atyja, és mindenek fölött áll.” Aki ezt az üzenetet megérti, elfogadja és tetteiben is magáévá teszi, az bármely korban utat enged szívében a Szentlélek kiáradásának – zárta a pünkösd ünnepéről folytatott beszélgetést Benyik György.
Forrás és fotó: Délmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
