Gárdonyi Géza két kis kötetének címeit idéztük fel, nem véletlenül. A Szájer-ügy kapcsán két cikket ajánlunk megfontolásra.
Már nem csak Dunát, hanem Tiszát is lehetne rekeszteni azon írások, cikkek, vélemények, kommentek és blogok tarajos tömkelegéből, amelyek a Szájer-ügy kapcsán íródtak. A Gondola nem kívánja folytatni és bővíteni a sort, sőt éppen ellenkezőleg.
Az még pszichés szempontból érthető is lenne, hogy a baloldal, a hosszú évek óta frusztrált, kudarcokkal teli baloldal most tapsikol, örömtáncot jár és tobzódik, hogy végre történt valami. Hát tényleg történt.
Igaz, hogy ehhez nem sok közük volt, de azért tombol a démoni tüzijáték, a kárörvendő ropogások szűnni nem akaró áradata.
Mindenki megszólalt már, aki él és mozog, a nagy humanisták, Gyurcsány, Lendvai, Fekete-Győr, Jakab, Donáth, Szanyi, Cseh, Schilling, aztán Hargitai (a MÚOSZ-elnök, aki a többiekkel együtt meg sem nyikkant Gréczy Zsolt merevedési fotói kapcsán), Gábor László (a vallásfilozófus, aki négy évtizede egyetlen pozitív jelzőt vagy mondatot képtelen volt kiizzadni magából) és még sokan, nagyon sokan mások, az egész 444, a 24.hu, a mérce, az azonnali, a nyugati fény, a Népszava és a sor folytatható, mert igencsak hiányos.
De a Gondola célja nem az egész tabló bemutatása és értékelése. Hanem egészen más.
Bemutatunk két írást.
Az egyiket egy olyan ember írta, aki tisztában van azzal, hogy ő is ember, tehát teremtett és esendő lény. Elítéli a megtörtént esetet, nem tud azonosulni vele. De teológiai mélységű sorai, bölcsessége azt sugallják, hogy nem szabad sem ítélkezni, sem feladni.
A másikat egy olyan ember írta, aki nem tudja, vagy nem is érdekli, hogy ő is teremtett és esendő lény. (Pedig az.) De azért a másik esendő és teremtett lényt porig mocskolja. Magabiztos egocentrikus világképéből adódóan megfelebbezhetetlen ítéletet mond, kellő fölényességgel és lenézéssel. Ráadául ezt nem az adott ügy kapcsán teszi, hanem visszamenőleg a lator utolsó harminc évének minden mozzanatát pocskondiázza. Kedves csak akkor volt számára a kis fiatal liberális, ameddig az ő (vélt) csapatához tartozott. Aztán amikor nem követte őket, rögtön feketebárány lett. Azóta nincs megállás a szerző által vizionált csúszdán, az Alaptörvény (ami az egész nemzetnek szól, csak a szerző vonaglik) mélypont volt, az összes többi, az évtizedes parlamenti és európai parlamenti fáradozás csupa piszkosabbnál piszkosabb munka, rémesebbnél rémesebb megnyilvánulás, aminek minden mondatából sugárzott a romlottság – mondja a szerző, a nekrológ-író. Kitárva, szélesre nyitva mély és egészséges lelkét.
Hát akkor nézzük a két írást figyelmesen! És okuljunk belőlük, mert mi is esendőek vagyunk.
——————————————————————————–
Surján László: Szájer magát tette hiteltelenné
„Bizonyára többen várják, hogy a Szájer ügyről szóljak. Nem túl lelkesen teszem. Nem azért, mert kínos az ügy, hanem mert nem vagyok biztos a tényekben. Tényként fogadom el, hogy Szájer kijárási tilalom alatt egy valamilyen vendéglátóipari egységben volt. Tényként fogadom el, hogy a kivonuló rendőrség kábítószert talált a táskájában. Nem értem viszont, hogy ha a rendőrség csak a kijárási tilalom miatt vonult ki, miért motoztak? Ha annyira nem érdekelte őket a kábítószer, hogy nem voltak hajlandóak vérvizsgálattal igazolni vagy cáfolni, hogy Szájer fogyasztott-e kábítószert, akkor hogyan lett ebből hír? Hogy Szájer maga beszélt erről? Nem tudom a dolgok időbeliségét.
Legfőképp pedig tényként fogadom el, mit is tehetnék mást, hogy Szájer befejezte politikai pályáját. Ennek két oka lehet. Az egyik, amit ő maga mondott: belefáradt. Megértem, 2014-ben én is ezért hagytam abba az európai képviselőséget. Az időzítés azonban többet sejtet: Egyrészt fakadhat egy olyan politikai kultúrából, ami élesen eltér a »Na, és?« világától, ahol lehet hibázni, de viselni kell a következményeket. Ezért túlzásnak tartom az olyan megfogalmazásokat, amelyekkel már találkoztam, hogy ugyanis ezzel Szájer romba döntötte mindazt, amit a kormány tíz éve épített. Szájer magát tette hiteltelenné, és nem azt az épületet, aminek a felépítéséhez maga is hozzájárult. Másrészt az eltussolási próbálkozás helyett a felelősség nyílt vállalása megelőző lépés is lehet. Valaki, aki zsarolhatóvá vált, elhárította a zsarolási lehetőséget.
Jézus figyelmeztetett: Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! (Mt 18, 7)
Tehát ne döbbenjünk meg, hogy előállt egy botrányos eset. Ugyanakkor nem tudom, hogy az ügyben ki okozta a botrányt: aki lépre csalta Szájert vagy ő maga? A tények ismerete nélkül pedig nem érdemes véleményt formálni sem, nemhogy ítélkezni.
Aki pedig keresztényként van felháborodva a bűn miatt: tegye fel magának a kérdést: tudná-e dobni az első követ? Tovább megyek: fohászkodott-e általában a bűnösökért, és fohászkodott-e azokért, akikre az átlagnál sokkal nagyobb teher esik. Igen, a politikai munkát végzőkre gondolok, legyenek képviselők vagy kormányzati emberek. Ha tette, tegye többször, ha nem tette, lásson neki. A botrányon való csámcsogás és pletykálkodás, ítélkezés helyett imádkozzék, és ne feledje Jézus a bűnösokhoz jött. Hozzánk és értünk.”
——————————————————————————–
Vásárhelyi Mária: Az ember mindig jobbra számít
A mélypont persze a vonaton megírt alkotmány volt.
„Az ember mindig jobbra számít. Most pl. Szájer lemondásakor eszembe jutott, hogy hátha felébredt maradék morzsányi lelkiismerete, és arra gondolt, hogy »köszi, de én már nem kérek ebből az EU- és melegellenes kampányból, ebben már nem szeretnék részt venni. Mert minden szempontból érintett vagyok, és van előttem még néhány évtized, amikor néha muszáj lesz a tükörbe néznem«. Azért gondoltam, mert emlékszem egy csillogóan okos, rokonszenves, szerény fiatalemberre, aki 1990-ben Pozsgay Imrével szemben indult el Sopronban a képviselőjelölt választáson, és mi, az akkor még egyetlen közvéleménykutató magán cég – a Medián – kutatói, vállaltuk, hogy kutatást csinálunk Szájer esélyeiről. És mindannyian halálosan boldogok voltunk, amikor az eredmények azt mutatták, hogy Szájernak komoly esélye van a győzelemre. Emlékszem mesélték, hogy miután szüleit egy tragikus balesetben elvesztette, a soproniak egy kicsit a város gyermekeként tekintettek rá. Arra is emlékszem, hogy amikor Fodorék a székházügyet követően kiléptek a fideszből, Szájer volt az »ingadozó középparaszt« aki nehezen tudta eldönteni, hogy megy vagy marad. Aztán döntött, és azóta nincs megállás a csúszdán. Egyre piszkosabb feladatokra vállalkozott, a mélypont persze a vonaton megírt alkotmány volt, de azóta is rémesebbnél-rémesebb megnyilvánulásai voltak. Minden mondatából sugárzott a romlottság, de egy pillanatra felmerült bennem, hogy hátha mégis felülkerekedett benne korábbi énje vagy egyszerűen csak elege lett az egészből. De nem! Nincs már jobbik énje, nincs lelkiismerete, egyszerűen csak egy ócska szex-ügybe bukott bele és megpróbált előre menekülni. És rosszul vagyok ettől az egésztől; a mocsoktól, amelyben élünk, és amely már mindenkire fröccsen, arra is akinek semmi köze ehhez az egészhez.”
Ennyi. Legalább okuljunk belőle, mert mi is esendőek vagyunk.
(szek)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
