Az idei év első félévében már 30 ezernél több kubait kapott el az amerikai határőrság az amerikai parti vizeken.
Sajátos, hogy manapság több ilyen ember akad, mint amikor még Kubában nem volt szabad utazási jog.
2013-ban ugyanis a kubai állam teljesen megváltoztatta az utazási törvényeket: míg korábban gyakorlatilag senki se mehetett sehová, 2013 óta mindenki mehet bárhová. Útlevelet kell kiváltani, erre pedig mindenki jogosult immár. Az ellenzékieket se korlátozzák, sőt a hatóság kifejezetten örül az ilyesminek, s reménykedik, hátha az ellenzéki kint is marad.
Viszont az útlevél kiváltása pénz, aztán kell repülőjegy, az még több. Na és a vízum: kevés országba nem kell a kubaiaknak vízum, s a vízummentes országok messze vannak, vagy nem annyira messze, de nem azok az országok, ahová a kubai menni szeretne. A kedvelt célpont természetesen az USA és Spanyolország, mindkettő esetében azonos, hogy kb. nulla az esélye a vízum megkapásának.
S eleve maga a pénz: a kubai havi nettó 10-12 ezer Ft jövedelemhez mérve minden drága. S még ha ehhez hozzáadjuk, hogy van jegyrendszer és a közművek majdnem ingyenesek, ez akkor se több, mint egy magyar 25 ezres jövedelem.
Persze vannak kivételes esetek. Nagyon közeli amerikai rokon esetében lehet családegyesítést kérni. Az új spanyol állampolgársági törvény miatt kb. 300 ezer kubai kapott már spanyol állampolgárságot. Immár elegendő egy darab spanyol területen született nagyszülő, vagy leszármazás korlát nélkül olyan személytől, aki politikai okokból menekült el Spanyolországból.
Dehát a kubaiak 90 %-a se nem tud családot egyesíteni USA-módra, se nem jogosult a spanyol papírokra. Ez utóbbi érthető, nemigen van ma élő ember, akinek a nagyapja 1898 előtt született, márpedig akkor volt Kuba utoljára spanyol terület, azaz azután bevándorló nagyszülőre van szükség.
Sokan tehát úgy döntenek, egyszerűbb barkácsolni egy csónakot és elindulni. Végülis a legközelebbi útszakaszon a távolság alig 150 km az USA-ig. Ez egy modern motorcsónakkal 8 óra. A gond: nem modern moderncsónakkal mennek az emberek, hanem teljesen alkalmatlan eszközökkel, sokszor csónak sincs, hanem csak tutaj, de volt már vízibicikli és gumimatrac is.
A probléma: hiába van közel, ez egy nagyon veszélyes vízszakasz. Egyrészt tele van cápával, másrészt itt halad a Golf-áramlat, mely pedig északkeletre megy, azaz nem arra folyik, amerre az ember menni szeretne. Azaz ha a menekülő ember fizikailag nem erős, nincs tapasztalata, s nem képes órákig evezni az áramlat ellen, akkor semmi esélye: az áramlat elviszi rossz irányba, majd meghal a kiszáradástól.
A másik probléma: most már nem a kubai határőrségtől kell félni, az nem is nagyon aktív a kifelé haladókkal, inkább a befelé jövő kábítószercsempészekre figyel, hanem az amerikai határsőrség az igazi probléma. Az ideális megoldás: úgy belépni az USA-ba, hogy azt a hatóság ne vegye észre, majd pedig elvegyülni az eleve sok milliónyi illegális bevándorló között.
A régi szép időknek ugyanis vége. 1966-1996 között minden kubai automatikusan menedékjogot kapott az USA-ban, ezt csak erőszakos bűncselekmény elkövetése után vonhatták meg tőle. Annyira így volt, hogy sok nem kubai is kubainak próbálta hazudni magát akkoriban.
Aztán jött az átmeneti szakasz 1996 és 2017 között. Ekkor a vízen elkapott kubaiaknak már nem járt automatikusan a menedék, de az szárazföldön ekapottaknak igen. Sokszor ez vicces eredményekkel járt. Az amerikai határőrségben elég sok a kubai származású, így sok esetben az elfogandó menekülőkkel szimpatizált a hatóság, pl. direkt lassított az őrhajó, időt adva a csónaknak, hogy partot érjen, mert akkor már a csónakban utazók “szárazföldön elkapottak” lettek, automatikusan menedékjoggal.
Amióta van ismát diplomáciai kapcsolat Kuba és az USA között – 2015 -, a dolog lassan rendezve lett. 2017 óta nem jár a kubaiaknak menedékjog az USA-ban, azaz kérelmezni kell és igazolni, tehát az átlagember nem kapja meg. Továbbá Kuba visszafogad minden embert, akit az amerikai határőrök elfognak.
Most már van aki nem is az USA-ba csónakázik, hanem Mexikóba vagy Haitibe. Mexikó az 200 km, de aztán jön 3 ezer km gyaloglás onnan az az amerikai-mexikói határig. Haiti látszólag egyszerű eset, hiszen alig 80 km, de onnan még 2 határ van, előbb át kell menni Dominikába, majd onnan Puerto Ricóba megint csónakázva.
Aki összegyűjt egy kis pénzt, az persze mehet biztonságban, repülővel. Havannából repülővel Nicaraguába vagy Guayanába, ezekbe nem kell vízum, de onnan aztán ugyanolyan nehéz eljutni az USA-ba, mint Kubából. Az életszínvonal Guayanában és Nicaraguában pedig nem sokkal jobb, mint Kubában, szóval ezek nem célországok.
Miért megy ilyen sok ember? Tisztán gazdasági okokból, ez régen nem politika. Egyszerűen az amerikai és kubai életszínvonal közti legalább 20-szoros eltérés akkora, hogy ez elegendő ok önmagában.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
