Akár erőltetettnek is tűnhet a szándék, hogy megtudakoljuk, hogyan viszonyul a szlovák főpapság Esterházy János boldoggá avatásának a folyamatához, hiszen a beatifikáció kezdeményezője lengyel, az alanya pedig magyar nemzetiségű. A Szlovák Püspöki Konferenciát ez látszólag „tehermentesíti”, hiszen úgy tehet, mintha az eseményhez ténylegesen semmi köze sem lenne.
Bár napjainkban féltucat szlovák személyiség boldoggá avatási pere folyik, amikor a szlovák állampolgárságát soha fel nem adott Esterházy Jánoséról érdeklődtünk, a legfelsőbb szlovákiai klérust megtestesítő püspöki konferencia szóvivője, Martin Kramara mindössze annyit tudott közölni, hogy „erről az ügyről nincs semmilyen információja, illetve, a püspöki kar részéről semmilyen kezdeményezés nem történik ez ügyben.”
Az Esterházyval kapcsolatban kialakult furcsa helyzet egyik alapját az az a tény szolgáltatja, hogy bár népességarányosan Szlovákiában a magyar közösség adja a legtöbb katolikust, a püspöki karban nincs egyetlen magyar nemzetiségű főpásztor sem. Vagy ami még ennél is fontosabb, a majd négyszázezres szlovákiai katolikus magyarságnak saját püspöke sincs. Pontosabban, nem csak hogy nincs, de mind ez idáig nem is volt. Ez a logikátlannak tűnő állapot természetesen nem írható a véletlen számlájára, hiszen kicsúcsosodását jelenti annak a magyarság irányában megnyilvánuló elnemzetietlenítő magatartásnak, amelynek egyes példáiról korábbi cikkeinkben már beszámoltunk. Miért éppen Esterházy János boldoggá avatásának pere képezne kivételt ez alól a hozzáállás alól?
A szlovákiai katolikus egyháznak a boldoggá avatási folyamattal kapcsolatos magatartásában egy másik furcsaságot is megfigyelhetünk. Ennek lényege, hogy intézményi szinten az egyház úgy tesz, mintha nem lenne érintett az ügyben, a magyar hívekkel való kapcsolattartással megbízott helynököket egyéni szinten viszont hangsúlyozottan nem korlátozza az Esterházy ügyével kapcsolatos, akár támogató fellépésben.
Így mint a legmagasabb szóba jöhető egyházi méltóságot, a nyitrai és a nagyszombati egyházmegye magyar püspöki helynökét kérdeztük, mi a szlovák főpapság álláspontja Esterházy boldoggá avatását illetően?
Ďurčo Zoltán, az Esterházy szülőhelyét, Nyitraújlakot magába foglaló Nyitrai Egyházmegye magyar helynöke elmondta, hogy a főpapság részéről Esterházyt a magyar közösség ügyének tartják, s bár tudatában vannak annak, hogy egy boldoggá avatási folyamatot általában a szülőhely vagy az elhalálozás helyének püspöksége szokta kezdeményezni, azzal, hogy ezt a feladatot átvette a lengyelországi Krakkó érseke, tehermentesítette szlovák kollégáit. Ők így lemondóan jelenthetik ki: Csinálja más! Ennek jegyében a nyitrai helynök is bírja püspökének jóváhagyását, hogy Esterházy személyével, munkásságával és boldoggá avatásával a legjobb belátása szerint foglalkozzék.
Ennek értelmében Ďurčo helynök felvállalta azt is, hogy lapunk olvasóinak megpróbálja megvilágítani a szlovák klérus gondolatiságát.
Ezt leginkább azzal a gondolattal lehetne kifejezni, hogy próbálnak ugyan Esterházyhoz teológiai és emberi szempontból is közelíteni, de mindig előbukkan Esterházy nemzetisége, ami azonnal érzékennyé teszi a kérdés hátterét. S mivel csak a közelmúltban nyílt lehetőség Esterházy életének és korának a jobb megismeréséhez, még mindig nem egyszerű eljárni a másként gondolkodó, más érzelmekkel rendelkező embertásaink érdekében. Kitűnő lehetőség ebben az, hogy a boldoggá avatási folyamatot az a Marek Jędraszewski krakkói érsek kezdeményezte, akit az alapértékek állhatatos támogatása tett elismertté szerte a katolikus világban. Így feltehető a kérdés, hogy ha más cselekedeteit elismerjük az érseknek, akkor miért éppen az Esterházy János melletti kiállását kérdőjeleznénk meg?
Ďurčo elmondja, hogy Esterházy szülőhelyének kápolnájában a faliképeket a kommunista hatalom egy burkolattal takarta el. Ez a burkolat mára részben már levált, és láthatóvá tette a Jelenések könyvének egyik részletét, a Megdicsőült Bárányt, amely az Esterházy-család egyik kedvelt szimbóluma, és életével Esterházy János maga is e báránnyá lett. A helynök kijelentette, hogy nem mi fogjuk boldoggá avatni Esterházyt, hiszen a Hegyi Beszéd kimondja, „boldogok, akik szenvednek az igazságért”, s ennek alapján Esterházyt az élete és a szolgálata dicsőíti meg, nem a hivatalos ügymenet.
A legtöbb magyar hívet számláló Nagyszombati Egyházmegye püspöki helynöke, Kiss Róbert is hasonló értelemben nyilatkozott lapunknak. Mindenekelőtt fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az észak-komáromi magyar nyelvű Mária Rádió a nagyszombati érsek szóbeli jóváhagyásával napi szinten közvetít Esterházyért szóló imát, valamint, hogy az érsek jóváhagyta ennek az imának a hivatalos, szlovák változatát.
A boldoggá avatás folyamatával kapcsolatban Kiss kiemeli, nem vonatkoztathatunk el attól, hogy mindmáig akadnak olyanok, akikben Esterházy korának történései ellenállást, negatív érzelmeket ébresztenek.
Bár a tények tudatában ma már másként értékeljük a közelmúltat is, azok, akik személyes tapasztalattal rendelkeznek, vagy azok leszármazottjai ellenérzésekkel szemlélhetik a boldoggá avatási folyamatot. Ezért hasznosabb időben eltávolodni, amikor már nincsenek érintettek és úgy feldolgozni az eseményeket. Kiss ezt a csendes elfogadás folyamatának nevezi, és nagyon is reálisnak tartja Esterházy boldoggá avatását. Ezt nem az aktus miatt tartja fontosnak, hanem elsősorban azért, mert tartást ad a közösségnek, hiszen Esterházy János nem a szenvedést vállalta, hanem a helytállást, és ezért szenvedett!
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/11-es számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
