Halmai Tamás írását adjuk közre az alábbiakban.
Olyan sorozat a Te szent ég! (Um Himmels Willen), mely egyetlen szereplőt sem hagy magára: az epizodisták életébe is időről időre saját gubanc bogozódik, a statiszták felé is irgalmas dramaturgia fordul. A 2002-ben indult s ma, a huszadik évad tájékán is nagy népszerűségnek örvendő német vígjátékszéria a családi komédia és a hitéleti narratívák legszebb hagyományait ölti egybe. Precíz színészi játékkal, mely a vérbő teatralitás és a lélektani finommechanika érintkezési pontjaiban azonosítható.
Wöller polgármester (Fritz Wepper) és a kaltenthali kolostor vezetője (hosszú évadokig Lotte nővér – Jutta Speidel, majd még huzamosabban Hanna – Janina Hartwig) jellegzetes Hassliebe viszonyban távolodik-közeledik egymáshoz, egymástól. Mintha nem is kapcsolatuk természete volna lényeges, hanem az egymás névmási minősége adakoznék általuk újszerűen. Szubjektumokon túli szentség tudatja magát esendő személyük össze-összeszikrázásában, profán és szakrális folytat párbeszédet parázs szóváltásaikban.
Ha találomra ragadunk is ki epizódot a bő folyamból, tengerre valló cseppre bukkanunk elháríthatatlanul. Mennyi bonyodalom és kibonyolódás vonul végig például a 6. évad 9. részén! Részvénymizéria. Egy jogosítványszerzés viszontagságai. A kolostoriak elköltöztetésének vissza(-vissza)térő motívuma. Kutyasors és játékcéges ügyeskedés. Tánc, csalódás, szerelem. Az apácákról szóló sorozat apácákról szóló sorozatba illesztett témája a filmkészítők öniróniáját is szóhoz juttatja.
„A kék szemű apácák ellen nincs orvosság”, vigasztalja a reménytelennel Wöllert (két résszel arrébb) a türelmét felélő pszichiáter. A kedélyesen emberi sorozatok ellen sincs, fűzhetjük hozzá a magunk nézői bizonyítványát. Don Camillo, Don Matteo, Brown atya…: vannak tradíciós példái a keresztény hivatások megjelenítésének a populáris kultúra mozgóképi felületén. A Te szent ég! e műfaji mintákhoz a német vígjátékokra jellemző kisemberi drámákat és nagy elnyugvásokat csatolja – gyakran érintve eközben társadalmi problémákat, erkölcsi dilemmákat, az egyéni és a közös élet valahány sebét.
Van poétika – például Rilkéé, Babitsé, Báthori Csabáé –, mely minden érdemi költészetet teológiákig vezet vissza. Ugyanerre a műveletre – a Te szent ég! tanúsága szerint – televíziós alkotások is fölhatalmazhatnak. Kétségtelen persze, a hitbölcselet zegzugaiba nem ez a sorozat tessékel aprólékos fényt, s korszakfordító esztétikára sem itt kapunk ígéretet.
Családi vígjáték, családias istenképpel: néha elég is ennyi ég a földön.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
