Ízetlen, hülyegyerek, bomlasztók, sátán, méregkeverők, atyai pofont nekik. Ezek a szavak még a szlovákiai politika egyébként szánalmasan alacsony színvonalához képest is durvák és alantasak. Mégis, ezeket a jelzőket használta Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke. De nem egy magyarellenes politikus ellen, nem egy politikai ellenfél ellen. Nem. Az egyetlen olyan sajtóorgánummal szemben fogalmazott így, amely nincs az anyagi befolyása alatt – és így nem szabhatja meg neki, mit írjon. A fenti szavak célpontja mi voltunk, a Körkép.sk, a teljes szerkesztőség, benne olyan emberekkel, akiknek nemzeti-konzervatív gondolkodásához, és a felvidéki magyar közösség irányába való elkötelezettségéhez nem férhet kétség. Mert a Magyar Szövetséggel és főleg Gubík Lászlóval ellentétben mi szavakkal és cselekedetekkel, a munkánkkal tettük egyértelművé, nemzeti-konzervatív értékek mentén szolgáljuk a felvidéki magyar közösséget. Gubík kényelmes éveket élt magyar adófizetői pénzen kapcsolati tőkéjének köszönhetően. És míg itt a többségünk harcolt és viselte a felvidéki magyar lét változó és kiszámíthatatlan viszontagságait, addig ő Magyarországról egzisztenciájának kockáztatása nélkül osztotta az észt – hogy aztán beleüljön egy hivatalba, amit gazdái melegítettek elő neki. Így felmerül a kérdés, hogy a szóban forgó politikus miért ilyen „bátor” és szabadszájú az őt kritizáló médiával szemben, de miért hunyászkodik meg a teljes progresszív erőtér, Manfred Weber és Bugár Béla előtt.
A közbeszéd lezüllésének Szlovákiában és a felvidéki magyar közéletben is ugyanaz az oka. Akkor történik meg a narratívák eldurvulása, amikor feloldhatatlan ellentmondások merülnek fel. Amikor a politikus bármilyen választ ad, azzal leleplezi magát, ezért inkább visszatámad.
Ivan Korčok és kompániája nem vallhatja be, hogy nem Szlovákia, hanem a brit globalisták érdekei miatt szítja az indulatokat Magyarország és a magyarok ellen. Hogy számukra Ukrajna az első, nem a szlovákiai választó. Ha megtenné, lehullna a lepel. Ugyanez igaz Ódor Lajosra, aki a PS politikai hullámait meglovagolva a nyugat-európai bankárszféra igényeit szolgálja ki a mit sem sejtő magyar liberális szavazókon élősködve.
És ha már Ódor Lajos. Mikor Orosz Örsöt anno megkérdeztük egy Ódorral készült közös szelfi után, hogy milyen kapcsolatban van a PS csapatában játszó politikussal, nem tudott mit mondani. Ha azt mondja, közeli kapcsolatban állnak, akkor a választóknak leesik, hogy Orosz melyik térfélen politizál. Ha viszont elhatárolódik, saját kapcsolati tőkéjének árt. Így mit tett? Lenemzetárulózta az egész szerkesztőségünket.
Valami hasonló, de jóval intenzívebb és durvább politikai ámokfutás jellemzi Gubík László pártelnökségét is. Ő ugyanis ugyanilyen dilemmákkal küzd.
Mikor megírtuk, hogy Gubík a Most-Híd 2.0 feltámasztásán dolgozik, saját magát Mihály arkangyalhoz, a Körkép.sk szerkesztőit a sátánhoz hasonlította. Miért? A beteges messiás-komplexuson kívül a fő ok prózai: mert sem akkor, sem azóta nem cáfolta az általunk közölt információkat. Ahogy nem cáfolta azt sem, hogy Manfred Weber őrült háborús terveire nem mondott nemet, csak gyáva módon nem vett részt a szavazáson (ezt az információt sem cáfolta, így fogadjuk el igaznak).
Az ő dilemmája az, hogy tényleg Most-Híd 2.0-át épít, de ezt nem mondhatja ki, csak az utolsó pillanatban, másképp a párt elveszti a törzsválasztóit, miközben még nem tudni, mikor lesz a következő választás. És időt kell nyernie ahhoz, amit Molnár Judit, a Ma7 főszerkesztője javasolt neki, és amit Gubík megint csak nem utasított el: az összes olyan konzervatív-nemzeti hírforrás felszámolása, amely nincs a párt ellenőrzése alatt.
És ez csak a jéghegy csúcsa
Az ilyen dilemmákkal az a probléma, hogy úgy szaporodnak, mint a vírus.
Nehéz ugyanis elmagyarázni, hogy miközben a kritikus kommenteket megfogalmazó egyszerű választópolgárok gyalázására a kommentszekcióban van pénz és akarat a párt részéről, a magyarellenes PS-től és Demokratitól elhatárolódni már nem akar a pártvezetés, még akkor sem, amikor az illető pártok szándékosan rajzolnak célkeresztet a felvidéki magyar közösség hátára.
Nehéz elmagyarázni, hogy Gyimesi Györgyöt koholt vádak alapján kizárják a pártból, de Bugár Bélával olyan korrekt viszonyt alakít ki Gubík, amit nehéz másképp értelmezni, mint Bugár és a vegyespárti ideológia rehabilitálását.
Pedig Bugár nemrég a 360tka nevű liberális portálnak azt mondta, hogy Orbán Viktor nagy-magyarországos sálja „provokáció”. Ugyanez a Bugár egyetlen egyszer sem próbált ellentmondani a mellette ülő Vásáryovának, aki nyíltan magyar határrevíziót emlegetve uszított a magyarok és Magyarország ellen.
Gubíknak azt is nehéz lenne megértetni a békepárti, nemzeti választókkal, hogy a párt miért bánik kesztyűs kézzel a háborúpárti fanatikus Európai Néppárttal, annak miért tagja még mindig. Bár itt is kibukott a valóság, mert Gubík egy fél mondatban nemrég elismerte, hogy „alkatilag ez felel meg leginkább a külhoni magyar pártoknak” (jelentsen ez bármi).
Miért számít?
A felvidéki magyar politikai közbeszéd lezüllése egy globális jelenség része. Annak a bizonyítéka, hogy a politikusok elszakadtak a választóik érdekeitől. És ennek leplezése céljából durva szókészletet használnak, ha kínos felvállalniuk valós céljaikat.
A helyzetet bonyolítja a felvidéki médiatér helyzete. A Felvidék.ma, Ma7.sk, Piros7.es ki vannak szolgáltatva a pártnak. Ha nem azt írják, amit Gubík akar, búcsút inthetnek a magyarországi támogatási pénzeknek. A Körkép.sk-n kívül a teljes konzervatív magyar nyelvű sajtó Szlovákiában ki van szolgáltatva a Magyar Szövetség elnökének. A liberális médiaoldal pedig lekötelezettje a progresszív erőtérnek.
Divatos azt mondani, hogy a kettőn áll a vásár, ha politikusról és újságíróról van szó. Csakhogy ez nem igaz. Ha egy olvasónak nem tetszik, amit és ahogy megírunk a Körképen, megteheti, hogy következmények nélkül figyelmen kívül hagyja az írásainkat.
De Gubík László nem ez az eset. Ő értékes időt és energiát lop el a felvidéki magyarságtól olyan politikai célok megvalósítása érdekében, ami nem érdeke a közösségnek. A magyarellenes, globalista, háborúpárti progresszívek csak kárt tudnak okozni a felvidéki magyar közösségnek, ellenben pozíciókat tudnak biztosítani a párt középszerű politikusainak (meg az oligarchák jelöltjeinek).
Más szavakkal, a progresszív-globalista út az egyéni érdekek paradicsoma, de a közösségi érdek temetője.
És amíg a középszerű felvidéki politikusok pénzcsapokért játszmáznak, a magyar közösség elfogy.
Ez már több, mint uszítás
Ezért van az, egy politikusnak jóval több kritikát kell elviselnie, mint bárki másnak. Gubík az őt kritizálók dehonesztálásával azt bizonyítja, hogy a Körkép.sk cikkeiben sajnos több igazság van, mint ami a közösség érdeke lenne. Ám azt is bizonyítja, hogy alkalmatlan a pozícióra, amit betölt. Mert ott, ahol szükség lenne rá, meghunyászkodik és gyáván viselkedik, és ott, ahol bölcsebben kéne megnyilvánulnia, játssza az önjelölt filmbéli keresztapát. Mert úgy érzi, kellően nagy hatalmasságok állnak az ő oldalán.
Egy olyan országban, ahol öltek már meg újságírót, egy ilyen politikai retorika, amit Gubík alkalmaz, egyértelmű fenyegető üzenet a kritikusoknak. Gyakorlatilag a progresszív eszközöket honosította meg: közellenségnek kiáltja ki a vele egyet nem értőket, majd leügynöközi őket, ezzel teremtve létjogosultságot a három kezében lévő médium gyűlöletkampányának (e sorok íróját nevezték már nemzetárulónak, SIS-esnek, KGB-snek is) és idővel a tettlegességnek is.
Amit a Magyar Szövetség kifogásol a Slovannál, pontosan azt teszi saját politikájának védelmében. Aztán Gubík fogja magát, és kiáll a kamerák elé, azt hangoztatva, hogy „a gyűlölet nem pálya”.
Ne feledjük, amit ma megenged az újságírókkal szemben, ugyanezt megengedi majd magának a választókkal szemben is a választás másnapján…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Gubík László hivatalos facebook-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
