Indiában 3-szor több film készül, mint az USA-ban. Bollywoodot mindenki ismeri, pedig az csak az indiai filmgyártás 40 %-a. Van még Kollywood és Tollywood is, sőt még 10 további “wood”.
A nyelvtől függ. India lakosságának 50 %-a hindi-urdu anyanyelvű, s még 15 % beszéli a nyelvet idegen nyelvként. Így ez a legnagyobb indiai filmgyártás, ezt nevezik Bollywoodnak.
A hindi és az urdu ugyanaz a nyelv, kb. olyan ez, mint a bosnyák-horvát-montenegrói-szerb. Egyszerűen az urduban több az arab és perzsa jövevényszó, míg a hindiban több az eredeti szanszkrit szókincs. Továbbá az urdut arab írással írják, míg a hindit szankszkrit írással. De beszélve simán értik egymást, csak egyes szavak okoznak nehézséget.
Amikor a XVI. században, pontosan ugyanabban az évben, amikor a mohácsi csata volt, a muszlim hódítók behatoltak Indiába, először a perzsa nyelvet vezették be hivatalosként, majd azonban átvették a legnagyobb helyi nyelvet, a hindit, annak kialakítva egyfajta muszlim verzióját. Ez lett az urdu, tulajdonképpen arab-perzsa hatású hindi. Amikor a britek megjelentek Indiában a XIX. században, először ők is átvették az urdut, csak később, vele párhuzamosan vezették be az angolt. India felosztásakor a mai Indiában az angol és a hindi, míg Pakisztánban az angol és az urdu lett a hivatalos nyelv, annak ellenére, hogy Pakisztánban máig a lakosság alig 10 %-a urdu anyanyelvű, de egyszerűen az urdu státusza nagyon magas kulturálisan.
Észak-Indiában a legtöbb nyelv eleve a szankszkrit leszármazottja. A viszony kb. mint a latin és az újlatin nyelvek esete Európában. A kölcsönös érthetőség persze különböző szintű, de még az egymástól legtávolabbi észak-indiai (indo-árja) nyelvek között is van az alapszókincsben jelentős kölcsönös érthetőség, a közelebbiek meg egyenesen képesek beszélgetni egymással kisebb problémákkal. Pl. a hindit és a pandzsabit beszélők beszélgetni is tudnak egymással, míg hindi-bengáli viszonyben ez nem lehetséges, ott csak egyes közös alapszavakat képesek felismerni a beszélők.
Dél-India viszont teljesen más. Az ottani fő nyelvek teljesen más nyelvcsaládba tartoznak, ezek a dravida nyelvek. A legfőbb nyelvészeti elmélet szerint egykor egész Indiát a sötét bőrű dravidák lakták, azonban az i. e. II. évezred elején északnyugatról megjelentek a fehérbőrű árják és hatalmuk alá vették Indiát. Északon az árák sikeresen asszimilálták az őslakosokat, délen viszont az eredeti nyelvek erősek maradtak. Ennek eredménye máig: északon az indo-európai, délen a dravida nyelvek dominálnak.
Ezért van, hogy ma az indiaiak mindenféle színben léteznek. A legtöbb a “barna”, de vannak egészen sötétbőrű emberek, ahogy teljesen fehérek is, vannak pl. indiai színésznők, akik simán elmennének dél-európaiaknak.
Konfliktusok is akadtak ebből. Egy időben India központi kormánya megpróbálta az angolt kivezetni a használatból, helyére a hindit helyezve. Persze csak országos szinten, tartományi szinten maradt volna minden tartomány saját hivatalos nyelve. Ezt azonban még a rokon árják is hevesen ellenezték, Nyugat-Bengáliában azonnal tiltakoztak (eleve a bengálok a bengáli nyelvet a szankszkrit “legtisztább” leszármazottjának tekintik, azaz “jobbnak” a hindinél), de a dravida tamilok meg egyenesen bojkottáltak minden ilyen próbálkozást: Tamil Nadu tartományban a helyi vezetés egyenesen bevezette a kötelező angolt második nyelvként a hindi helyett a helyi iskolákban.
Mára mindenki beletörődött: az angol a közvetítő nyelv az indiai népek között.
A dravida nyelvek nagyjából semmiben se hasonlítanak az árja nyelvekre, így természetesen ott teljesen más a filmipar is. India második legnagyobb filmipara Tollywood, ez a telugu nyelvű filmgyártást jelenti. A telugu a 4 nagy dravida nyelv – kannada, malajalam, tamil, telugu – egyike, mindegyiket 30-50 millióan beszélik anyanyelvként.
De nyelvi eltérésektől függetlenül teljesen azonos a kultúra, azonos az ízlésvilág. A filmek is nagyon hasonlóak.
Viszont ez az indiai ízlésvilág teljesen más, mint a nyugati. A indiai nézők lelkivilága, elvárásai olyanok, hogy az indiai filmek Indián és pár környező orszáogon kívül eladhatatlanok.
Az alapvető eltérések a nyugati filmekhez képest ezek, mondjuk 5 “furcsaság”:
Iszonyú hossz, a 2-órás film Indiában rövidnek számít, szokásos a 3-4 óra, a mozikban szünet van a felénél.
Nem törekednek a valósághűségre, gyakorlatilag minden indiai film egy mese, még a bűnügyiek is. Az európaiak röhögni szoktak az indiai akciójelenteken, hogy pl. valaki megemel egy kocsit, kitépi a lebetonozott villanyoszlopot, fél kézzel megver egy egész bandát, stb., míg az indiai néző számára ez teljesen oké, a mese része. A film célja ugyanis egy mesevilág mutatása, nem a valóságé, az utóbbi nem érdekli a nézőt, azt eleve megéli, minek nézne róla filmet. Emiatt minden indiai film szépen végződik, nincs szomorúság tartósan.
Mint Európában a XIX. sz. előtt, nem a téma a lényeg, hanem annak elmondási módja. Egy csomó film tök ugyanarról szól, a néző az elmondási mód leleményességét élvezi, mert eleve tudja mi lesz a vége.
Teljesen indokolatlan zenés részek. Időnként a szereplők énekelni kezdenek és táncolnak. Majd megy tovább a normál sztori.
Minden meztelenség, szex abszolút tilos. Az indiai filmes erotika az, hogy a színésznő táncol az esőben, tengerben, folyóban, stb., s a ruhája vizesen rátapad a testére.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
