Sokszor gondolkodtam ezen az igén (Mt 5, 3). Aki szegény, az soha nem lehet boldog? Mindig hiányában lenni valaminek, soha nem jó. Milyen lekicsinylő, ha valakire azt mondják: „Szegény nyomorult” (beteg vagy fogyatékos), „Szegény, boldogtalan” (sikertelen élet, nincs szerencséje), „Szegény ágrólszakadt” (árva, özvegy, elhagyott). Gyakran használ a magyar nyelv hasonló kifejezést, de egyik sem fejezi ki, hogy akiről ezt vagy azt mondják, az boldog.
Kiről, kikről beszélt hát Jézus, amikor azt mondta, hogy: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”? Ki a lelki szegény? Az, akinek soha nem elég, ami a lelkében van! Aki lelkileg többre vágyik, a lelke megelégedésére vágyik. Ki lehet elégedett? Nem lehetek elégedett soha, mert ha bennem van Isten Lelke, akkor még többre vágyom, még teljesebbre. Ha megismertem, megtapasztaltam az Úr szentségét, közelségét, erejét, akkor soha nem elég az, amim van! Még többet kívánok az Úrból, még többet az Ő erejéből, szentségéből. Szegénynek érzem magam és boldogtalannak, he nem él bennem Krisztus. Vele akarok élni, járni. Ő legyen életem központja, célja.
Ha valami meggyengül bennem, ha nem érzem a Szentlélek közelségét, erejét lelkemben, akkor boldogtalan vagyok, félek, keresem a gyengeségem, boldogtalan elégedetlenségem okát. Hamar rájövök, hogy azért lettem szegény, azért van bennem kevesebb az Úr erejéből, szeretetéből, öröméből, mert valami más kizárta belőlem, lelkemből Őt. Elfoglalta valami az Ő helyét szívemben. Szegény vagyok, bűn van bennem.
Az első, amit hibáztatni szoktunk, nem önmagunk, hanem a körülményünk. Ha más lenne a körülményem, a házasságom, ha lenne pénzem, ha megértene a családom, a szüleim, a munkatársaim, akkor boldogabb lennék? Akkor több hely lenne szívemben Jézusnak?
A körülményed soha nem lesz tökéletes! A körülményed lehúz, mert benn, a lelkedben üres és szegény vagy! Ha a lelked telített lenne Krisztussal, nem néznéd a körülményedet, azt, hogy éppen lázas, beteg vagy, nem tudod, lesz-e elég pénzed a gázszámlára, a fiad szemtelen volt ma reggel, éjjel elloptak egy tyúkot… Nem ezt néznéd, ha lelked telve lenne Isten Szent Lelkével… Nem éreznéd magad lenn a sötétben, de hálás lenne szíved azért, ami van, ahogyan van. Örvendeznél és magasztalnád az Urat és mondanád újra és újra, elégedetlenül: Uram, adj erőt, töltsd be szívem magaddal, ne távozz tőlem, maradj velem! Többet akarok belőled, Jézusom. Szegény lennél, mert tudnál kérni, könyörögni, alázattal, többet az Úrból, erejéből, szeretetéből. Boldog lennél, mert a győzelmes Isten lenne életed ereje, célja, központja, nem a körülményed!
Hogyan töltsön be önmagával, erejével, Szent Lelkével? Üresítsd meg magad! Légy szegénnyé, koldussá! Könyörögj, kérleld az Urat, hogy adjon még önmagából többet, sokat! Alázat kell a kéréshez, kolduláshoz. Üres zseb és tenyér kell a szegénységhez… Mennyire akarod magad intézni ügyedet, életedet? Mennyire és meddig bírod még a vállalt stresszeket, terheket? Isten nem terhelni – könnyíteni, áldani akar.
Mi sokat képzelünk magunkról, képességeinkről, erőnkről, ezért önmagunktól, magunk miatt nem tudunk szárnyalni, emelkedni. Az Úr sokkal többet akar adni! Önmagát, az Ő országát, örök életet, mennyei polgárságot, a földön pedig az Ő áldását, benső békességet. „Jaj, de az majd csak a halálom után lesz! Addig, amíg itt vagyok, addig szeretnék boldogan élni a földön” – mondják sokan. Ez a föld csak kifoszt, megrabol, sebez, rettegtet és bizonytalanná teszi mindennapodat. Az ördögnek hatalma és munkája még érezhetően és láthatóan nagy.
A hívő emberek elégedetlenségének oka lehet az is, hogy hasonlítani akarunk másokhoz, a szomszédhoz, sógorékhoz. Ne akarj utánozni másokat! Isten mást tervezett életed felől, Ő nem akar szürke lénynek látni! Legyen a boldogságod alapja, hogy Isten gondviselő tenyerén vagy, gondja van rád, és biztosította az örök életedet. Ezek helyett mit kínál a világ, mi az, ami maradandó, örök? Sem vagyon, sem egészség, sem az arany, sem a szerelem… A körülményeidet te választod meg e földi életben, és ezért nem lehetsz boldog.
Engedd át a helyet életedben, szívedben Istennek, hogy Ő töltsön be! A szíved minden területén Ő uralkodjon, kérd, könyörögj, koldulj alázattal Isten előtt! Ha Ő uralkodik életed felett, békességed lesz és nem fogsz rettegni a holnapok gondjától. Bízzál Istenben, Ő igazán szeret és áldottá, boldoggá akarja tenni életedet e földön, s néked ajándékozza az Ő országát, a mennyei polgárságot, üdvösséget.
Drága Úr Jézus! Mikor láttad a sok fáradt, megkeserdett, szomorú és céltalan életű embert, Te szóltál hozzájuk, tanítottad őket, és minket, s engem is. Köszönöm igédet, a tanítást. Boldog, áldott csak akkor lehetek, ha megüresítve magam utánad vágyakozom, Téged hívlak, kérlek, hogy töltsd be szívemet, életemet. Köszönöm, hogy Te jöttél, felemeltél közel magadhoz. Áldott légy a békességért, az áldásért, a nyugalomért, a hitért, amit szívembe adtál. Áldalak, Szentlélek Isten, erődért. Köszönöm, hogy szegénnyé lehetek a benső gazdagságért, amit Tőled kapok. Köszönöm, hogy biztos menetelem van a Te országodba, mert megváltottál, Úr Jézusom. Áldott légy, áldott légy szívemnek királya, Jézus! Ámen.
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
