Nyitókép: Körkép.sk
A dél-komáromi Endresz Csoport Egyesület, valamint az észak-komáromi Felvidéki Értékőrzők közös szervezésében 2024. május 1-én megemlékezésre került sor Komárom északi részének római katolikus köztemetőjében, az 1919. május 1-i KOMÁROMI ÁTTÖRÉS véres harcai 102 áldozatának tömegsírjánál.
E véres küzdelmet sok évtizedig homály fedte, mondhatni feledésbe merült – már alig élt az emberek köztudatában, amikor egy kisebb, történelem iránt érdeklő csoport elkezdett az események után kutatni. Végül, 15 évvel ezelőtt Számadó Emese, a dél-komáromi Klapka György Múzeum történésze s igazgatja, valamint Mácza Mihály az észak-komáromi Duna Menti Múzeum történésze feltárták a nap küzdelmes, vérbe fojtott eseményeit.
A korszak eseményei röviden összefoglalva: Komárom történetében az 1919-es esztendő jelentős változást hozott. A Duna két partján fekvő városrészt bár még nem hivatalosan, de kettéválasztották.
A csehszlovák hadsereg egy hivatalos jegyzék alapján elkezdte az odaítélt területek elfoglalását, s a hadsereg kiegészülve az olaszországi légiósok alakulataival, megszállták Komárom északi részét is, korlátozva a két városrész érintkezését.
Ezt a helybéliek nem igazán tudták elfogadni, így Komárom s a környék lakóiból összeállt alakulat támadást indított a megszállt városrész visszafoglalására. A hősies kezdeményezés azonban tragédiába torkollott, amely valószínűleg 250 – 300 magyar áldozatot követelt.
A jelen megemlékezésre az észak-komáromi katolikus temetőben került sor, ahol 102 áldozat nyugszik. Sírjuk fölé tíz évvel később, 1929-ben került síremlék.
Az emlékünnepet Mihacs Szilvia, a Felvidéki Értékőrzők alelnöke nyitotta meg, üdvözölve a nagyszámban összejött emlékezőket.
A 105 évvel korábbi véres eseményekről Bese László történész tartott egyetemi szintű, részletes előadást, amelyből megtudhattuk, hogy az elszánt küzdelmet, mely a város északi oldalának visszafoglalására irányult, brutális vérengzéssel fojtották el. A történész kitért a jelenkor emberének e történelmi témát feldolgozni igyekező méltányos hozzáállására is:
„A komáromi áttörés áldozataira emlékezünk ma, de kötelességemnek tartom, hogy beszéljek a jelenről is, erről a megemlékezésről, és azokról az emberekről, akik itt a komáromi május 1. emlékét kitartóan ápolják. Kötelességemnek tartom, mert máshol nem igen hangzik el, de példaértékű az, ami itt Komáromban történt az elmúlt két évtizedben. S miért? A komáromi áttörési kísérletet az utókor sokszor ideológiai alapon próbálta újraértelmezni, hol az osztályharc hőseinek, hol bűnbakoknak beállítva az abban résztvevőket…
Nekünk, az utókornak nem tisztünk ítéletet mondani az akkor élt emberek fölött, de megemlékezhetünk tetteikről, bátorságukról, vakmerőségükről. Megemlékezhetünk az egykor élt…komáromi polgártársainkról, akik városukért, városunkért harcoltak és áldozták életüket…
Ennek a közösségnek, aki itt áll, és akik itt álltak az elmúlt években, sikerült kiszabadítania az 1919-sek történetét az aktuálpolitika és az ideológia fogságából, ezzel pedig egy igazán méltó emléket állított a hős elődöknek.”
A következőkben Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke szólt az egybegyűltekhez. Az egyesület s vezetőjük érdeme, hogy 2009. május 1-én újraavatták a vasúti Duna-híd déli hídfőjénél lévő emlékművet, mely még 1959-ben készült, de a későbbi korokban feledésbe merült, s az elburjánzott gyomnövényzet, valamint a szemét fogságába esett. Arlett Tamás a következőképpen szólt a jelenlegi megemlékezésről s Komárom Összetartozás Városává nyilvánításáról:
„Talán az egész Kárpát-medencében ez az egyetlen olyan megemlékezés, amely az eredeti helyszínen, két részletben, két időpontban, két országban, de egy városban került megrendezésre…
Eljutottunk oda, hogy az Endresz Csoport…(és további szervezetek) kezdeményezésére Dél-Komárom Önkormányzata a magyar Országgyűlés alelnökének, Lezsák Sándornak jelenlétében Komáromot az Összetartozás Városává nyilvánította… (2019) Észak-Komárom Önkormányzata ellenszavazat nélkül szintén kinyilvánította egyetértését, így Komárom már teljes egészében az Összetartozás Városa.”
Az ünnepi megemlékezéseket követően Kiss Róbert atya, általános érseki helynök, kanonok, komáromi esperes-plébános mondott imát az elhunytak lelki üdvéért, és az egybegyűlt közösség vele együtt mondta el az Úr imáját, valamint az Angyali üdvözletet.
Az ünnepség folyamatában Maczkó Fanni szavalata és Borbély Károly éneke, gitárjátéka tette emelkedetté a szép megemlékezést. Díszőrséget álltak a Komáromi Szekeresgazdák, valamint a Tolma Baranta Egyesület tagjai.
Az 1919. május 1-i KOMÁROMI ÁTTÖRÉS emlékünnepe a délutáni órákban a vasúti Duna-híd déli hídfőjénél található emlékműnél tovább folytatódott.
Buday Mária A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
