Felföldi László pécsi megyéspüspök volt a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola (PPHF) XXIII. János Szakkollégiuma által szervezett, Lélekrajzok című szabadegyetemi sorozat 5. részének meghívott vendége december 7-én a pécsi Magtár Látogatóközpontban. A főpásztorral Tiringer Aranka, a PPHF tanszékvezető főiskolai docense beszélgetett a 2019-ben bemutatott, A két pápa című film kapcsán.
Tiringer Aranka, a rendezvény állandó házigazdája és moderátora tudományterülete a pszichológia, így a szabadegyetemi alkalmakon is a pszichológia és a teológia mezsgyéje között határokat feszegeti. A mostani beszélgetés témája nem A két pápa című film elemzése volt; a XVI. Benedek és Ferenc pápa emberi kapcsolatát feldolgozó alkotás és annak egy-egy kiemelt epizódja csupán alapötletet szolgáltatott a beszélgetéshez.
A pápákról kibontakozó lélekrajzi beszélgetésben Felföldi László püspök nyitó gondolatként azt emelte ki, hogy az elmúlt időszak pápái nagyon különleges módon tették egyértelművé, hogy szolgálatuk a Szentlélek műve. Rendre olyan pápát választott a konklávé, akire az emberek nem gondoltak, akire pápaként nem számítottak, de akinek a személyes szolgálatára az adott kor kihívásai miatt nagyon nagy szükség volt. Szent XXIII. János több évnyi csendes háttérszolgálat évei után került Szent Péter székébe, és felismerve az idők jeleit, elindította az Egyház megújulását; felforgatta az egész világot, kiutat mutatott a válságban, gyógyírt adott a fájó sebekre.
I. János Pál már teljesen új stílust mutatott, de hirtelen bekövetkezett halála miatt mindössze 33 napig tartott pápasága. Az általa megkezdett úton követte őt Szent II. János Pál pápa, aki Európa belső valóságát nagyon jól ismerte, és már akkor figyelmeztetett, hogy nagy baj van, eljött az ideje a józan ésszel történő gondolkodásnak. Őt követte XVI. Benedek világos, tiszta üzeneteivel, aki Szent Ágoston után egyike az Egyház nagy gondolkodóinak. Utat mutatott abban, hogyan kell helyén kezelni a teológiát és az emberi életet. Majd következett Ferenc pápa, aki pedig mindezt a rendet töltötte meg élettel, lélekkel, közösséggel. Mindebből látható, hogy teljesen más irányultságú, stílusú, gondolkodású pápák voltak, de tökéletesen egymásra és egymásból építkeztek, és mindnyájan meglepetések az Egyház életében.
A szabadegyetemi beszélgetésen szó esett az Egyház egyik legnagyobb feszültségéről, hogy miként legyen jelen a folyamatosan változó kultúrában, haladjon vele és alakuljon hozzá úgy, hogy közben ne az határozza meg. Ennek egyik látható képe, hogy míg a korábbi évszázadokban megközelíthetetlen méltóságként tekintettek a pápákra, napjainkban emberarcú pápák alakjai rajzolódnak ki, akik egyre inkább emberi, közösségi, természetes arculatot öltenek. Ennek a legkifejezőbb, legbarátságosabb és legközvetlenebb stílusát Ferenc pápa testesíti meg.
A pápák teljes életét vizsgálva az is nyomon követhető, hogy Isten hogy készít fel valakit egy feladatra. Ferenc pápa korábban egy nyomornegyed közepén élt, hihetetlen egyszerűségben és természetességben. Nem húzható éles határvonal az életében, hogy meddig Bergoglio, és honnan kezdve Ferenc pápa. A pápasága előtt is így élt, így viszonyult a világhoz, ahogy most, ezt vitte tovább, és nem változtatott a saját arculatán, így lépett pápaként is az emberek elé, amikor az első mondata az volt, hogy: Jó napot!
„Amit az ő személyisége képvisel, a meglátásai, az üzenetei, a természetessége nagyon közel áll hozzám – fogalmazott Felföldi László pécsi püspök. – Leginkább azokat a megnyilatkozásait kedvelem, amikor apostoli látogatásaiból hazatérve a repülőgépen kérdezik őt az újságírók. A legtermészetesebben talán ott nyilvánul meg az ő igazi gondolkodása, belső ereje.”
A Lélekrajzok szabadegyetemi előadás-sorozat 2023-ban folytatódik.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
