Bencsik András: Én pedig szavazni fogok

Én pedig részt veszek a népszavazáson, és remélem, hogy nemcsak sokan, de elegen is leszünk.

„Nem fogok részt venni az októberi népszavazáson, mert úgy látom, hogy az csak társasjáték, ahol én vagyok a bábu. A bábu, aki megdöbbenve figyeli, hogy a remélt győzelem vágya hogyan hozza elő az emberi félelem legmélyén létező agresszív túlélési ösztönt, és a szakemberek hogyan használják ezt a félelmet…” – írja Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke a hvg.hu oldalon, ahogy ő fogalmaz, „magyarként, zsidóként, rabbiként, tanárként, apaként és emberként”.

Aztán így fejezi be írását: „Természetesen én is félek. A menekültáradatban bizonyára vannak szélsőségesek, akik beépülnek a szerencsétlenek közé. Sőt az is biztos, hogy még a másodgenerációs menekültek számára is probléma lehet a beilleszkedés. Ám azt is tudom, hogy félve nem lehet élni, annak ellenére, hogy a rettegést a »zsidó génjeimbe« programozta az elmúlt két évezred. Pontosan ezért és akkor kell embernek maradni, amikor sokan az embereket állatnak gondolják, és ráccsal kerítik el őket az »európaiaktól«. Tudom, a menekülttömeg nem homogén massza, hanem individuumok alkotta embercsoport, és mi is bármikor lehetünk ugyanolyanok, mint ők. A XXI. században már nem elpusztítjuk a nálunk gyengébbet, hanem segítjük. Mert csak így hihetjük, hogy ha mi bajban leszünk, rajtunk is segít majd valaki. Ezt hívja a héber nyelv heszednek, azaz tevőleges szeretetnek. A zsidó hagyomány szellemében az isteni szeretetet nem elsősorban Isten felé kell viszonoznunk, hanem embertársaink felé. Így lett a zsidó gondolkodás egyik alapelve a következő: Isten azért szeret minket, hogy jót tehessünk embertársainkkal.”

Könnyű volna erre azzal válaszolni, hogy bár Izrael állama gyakorolná ezt a szép alapelvet példának okáért a palesztin őslakosságot illetően, akiket aligha az isteni szeretet jegyében zártak átmászhatatlanul magas kőfalak közé a sivatagba. Lehetne ajánlani a rabbitestület elnökének figyelmébe azt a tényt, hogy Izrael meglehetősen közel van ahhoz a térséghez, ahonnan a migránsok százezrei az üldöztetések elől útra kelnek, mert Izrael is azon könyörtelen országok közé (lásd: Öböl menti államok) tartozik, amelyek elegendően erősnek érzik magukat ahhoz, hogy közülük egy se fogadjon be senkit. Lehetne álszentséggel is megvádolni a rabbitestület elnökét, és azokra az ordítóan zsidóellenes élű merényletekre utalni, amelyek világosan megmutatták, hogy az iszlamista radikálisok első számú ellensége a zsidóság, és csak második az európai lakosság.

De nem érdemes. Kinek-kinek állampolgári joga otthon maradni egy sorsdöntő válság idején. Állampolgári jog egy éles történelmi helyzetben, amikor egy népességet – alapjában véve az egész európai civilizációt – veszély fenyeget, közömbösnek maradni. Megmagyarázni szépen formázott mondatokkal, hogy miért nem érdekel bennünket a mások sorsa, aggodalma. Árvíz idején nem tilos finom húslevest főzni, ahogyan a baloldal megélhetési üdvöskéje javasolja… Nem tilos, de ha túl sokan főznek húslevest ahelyett, hogy védekeznének a gátakon, akkor az árvíz elvisz mindent: levest, fazekat, asztalt, széket, házat is…

Radnóti Zoltánnak ezért azt válaszolom: én pedig részt veszek a népszavazáson, és remélem, hogy nemcsak sokan, de elegen is leszünk. Többek között azért, hogy még a széplelkű vagy talán nem is olyan szép lelkű közömbösök, összefogást elutasítók, politikai rögeszmések is mind, a derék emberek közösségében biztonságban élhessenek.

Bencsik András – www.demokrata.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »