Bayer Zsolt: Tűrhetetlen (31.)

 (A no-go zónákról V.)

A Magyar Nemzet (amely most érezhető kárörömmel számolt be arról, hogy több érintett nyugati ország nagykövetsége vagy külügyminisztériuma tiltakozott Szijjártó Péter kijelentése, illetve a kormány szórólapja miatt) 2016. március 30-án még nagyon hosszú és komoly elemzést tett közzé a no-go zónákról. A szerzők: Albert Enikő, Balogh Roland, Kuthi Áron. Az alábbiakban ebből az összeállításból közlök részleteket:

„NO-GO ZONE

Városi legenda a nyugat-európai saría?

Városi legenda a nyugat-európai saría?

Tény: a párizsi támadás után Jan Jambon belga belügyminiszter elismerte, a molenbeeki helyzet fölött nincs kontrolljuk. Majd Charles Michel belga miniszterelnök megerősítette, a terroristaszálak rendszeresen Molenbeekbe vezetnek. A 2004-es madridi robbantástól egészen a márciusi, brüsszeli merényletekig, valamennyi esetben megtalálhatóak az ide vezető szálak. Az okokat sokan a korábbi molenbeeki polgármester közel két évtizedes regnálására vezetik vissza.

A kerület teljhatalmú uraként viselkedő Philippe Moureaux 1992-es megválasztása után hamar rájött, a marokkói, a török bevándorlók szavazataival hosszú időre bebetonozhatja elsőségét. Cserébe a kerületi rendőrség szemet hunyt a fokozódó radikális megnyilvánulások fölött, nem avatkozott közbe, amikor 2008 környékén az évtizedek óta itt működő zsidó üzletek is lehúzták a rolót az egyre gyakoribb támadások miatt. És időközben a betelepülők száma 15 év alatt 30 százalékkal növekedett.

Az persze fogas kérdés, valóban törvényen kívüli, az angol terminológiában csak no-go zone-ként emlegetett kerületté vált volna Molenbeek, amit tanácsos elkerülni. A valóság ennél árnyaltabb. Bár a kerület főtere a csütörtöki vásárnapon inkább emlékeztet egzotikus arab ország bazárjára, mint Belgium fővárosára, közvetlenül a városháza épületével egybenőve, a forgatag közepén ott a rendőrőrs, és különösen az utóbbi hónapokban mindenütt rendőrök cirkálnak. Tény azonban, hogy fejkendő nélküli nő kilóghat a sűrűn lefátyolozott nők közül, de egy pillanatig sem érzi azt az ember, hogy veszélyben lenne.

A probléma inkább a felszín alatt kavarog, miként Francois Schepmans jelenlegi polgármester a közelmúltban nyilatkozta: vannak emberek, akik az árnyékban élnek, a gond, hogy túl sokáig hagyták őket ott lapulni. A városrészben több mint húsz mecset működik, de muszlim vezetők szerint nem ezek a veszélyesek, hanem a keményvonalas szalafista körök, amelyek titkos, bérelt lakásokban tartják fenn a rendőrség előtt is ismeretlen hálózataikat.

A rendőrség elől rejtett, titkos bűnözői csoportok persze minden nagyvárosban vannak, Molenbeek tragédiája, hogy a hétköznapokon is egyre gyakrabban tetten érhető radikalizálódás jeleit sokáig figyelmen kívül hagyták. Ugyanakkor változatlanul hiányoznak a muszlim származású rendőrök, akik a zárt muszlim közösségek problémáit alaposan ismernék. A helyi muszlim közösségeket jellemző módon nem is lepte meg a Molenbeekbe vezető terrorista vonal, de szó sincs arról, hogy egyetértenének velük. A legtöbben normálisan, hagyományaikat tartva, ám szélsőségektől mentesen szeretnének élni. Egy olyan Molenbeekben, amely a kultúrák békés egymás mellett élésének, mintsem összecsapásának szimbóluma. (…)

A no-go zone-ok kérdése Franciaországot illetően a 2015. januári, a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztősége elleni párizsi merénylet után lett kiemelt témája a nemzetközi közbeszédnek. Az amerikai Fox News csatorna több alkalommal szókimondóan muszlimok által felügyelt területekről beszélt, amikor a fegyveres elkövetők hátterét ecsetelte. A televízió emiatt hamarosan bocsánatkérésre is kényszerült élő adásban. A helyreigazításban elhangzott, hogy a vallási alapú no-go zone-ok megnevezés nem tekinthető formális, megrögzült fogalomnak, és hogy tények nem támasztják alá ezek létét.

Található azonban rengeteg olyan vélemény, amely ennek ellenkezőjét támasztja alá. – Roubaix és Marseille egyes északi körzeteibe nem teszi be lábát a rendőrség, az államhatalmat ott semmi sem képviseli, így azokon a helyeken egyfajta mini-iszlám államok alakulhattak ki – ezt a lyoni egyetem Közel-Kelet-kutatója nyilatkozta az RTS Info svájci televíziónak még 2014 szeptemberében. Fabrice Balanche-t akkor az iszlám európai helyzetével kapcsolatban keresték meg, aki az ICM globális közvélemény-kutató felmérését is idézte. Eszerint másfél éve a franciák 16 százaléka szimpatizált az Iszlám Állam (IÁ) tanaival, ez az arány a 18–24 év közöttieknél 27 százalék volt. (…)

A 2012-es utcai rendbontások alkalmával az észak-franciaországi Amiens szocialista polgármestere használta a »törvényen kívüli zóna« kifejezést, utalva arra a jórészt muszlimok által lakott negyedre, ahol »nem lehet pizzát rendelni, orvost hívni«. Gilles Demailly akkor azt mondta, már húsz éve ismert a jelenség, de egyfajta eszkalálódást lehet megfigyelni. (…)

Az amerikai Brookings kutatóintézet friss tanulmányában foglalkozik a francia és a belga etnokulturális enklávék és a nemzetközi terrorizmus között fennálló kapcsolattal. Beszédes, hogy a neves agytröszt tényként kezeli az ilyen körzetek létét, és csak kialakulásuk okait tekintve bizonytalan, sürgetve egyben azt, hogy mélyebb kutatások szükségesek a jobb megértéshez. (…)

Ellentmondó brit vélemények

Ellentmondó brit vélemények

Hasonlóan vélekednek a londoni, főleg bangladesiek által lakott Tower Hamlets negyedről is, amit sokan no-go zone-ként emlegetnek. Ezzel kapcsolatban sokan úgy vélik, valóban nem feltétlenül ajánlott egy gazdagabb fehér számára, s a színes bőr inkább jelent előnyt, »beolvadási« lehetőséget, de mint megjegyzik, mindezek ellenére szerintük ez a negyed sem számít klasszikus no-go zone-nak. (…)

Ezzel szemben Ethan Kelly úgy véli, Tower Hamlets esetében megáll a no-go zone kifejezés. Az ugyancsak a Manchesteri Egyetem történelem szakára járó hallgató szerint nem ez az egyetlen ilyen negyed, de kétségkívül a legrosszabbnak számít. Tower Hamlets – mint mondja – etnikai szempontból a leginkább muszlim városrész, ahol a fehérek aránya mindössze 31 százalék, és a rendőrség inkább nem csinál semmit, és futni hagyja a bevándorló háttérrel bíró bűnelkövetőket, így a helyi »vének« befolyása sokkal komolyabb, mint elsőre bárki hinné.”

Nos, mindezek ismeretében nyugodtan megállapíthatjuk: ma Európában egyáltalán nem illegitim no-go zónákról beszélni, ezeket szóba hozni. Vitatkozni lehet, de tagadni és felháborodni nem. Az érintettek is jobban tennék, ha hisztériázás helyett megpróbálnának tenni valamit, hogy mindez ne így legyen.

Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »