Bayer Zsolt: A bírák

A megreformált tényleges életfogytig se tetszik Strasbourgnak.

Két éve már elmarasztalta Magyarországot a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés miatt. Az ítélet után a parlament módosította a jogszabályokat, most negyven év elteltével automatikusan indul egy kegyelmi eljárás, amelyben mérlegelhető az elítélt feltételes szabadságra bocsátása. A strasbourgi bíróság keddi ítélete szerint még ez a szabályozás is embertelen.

Elmarasztalta Magyarországot keddi ítéletében a 47 tagállamot tömörítő Európa Tanács égisze alatt működő Emberi Jogok Európai Bírósága, mert a bírák szerint megalázó vagy embertelen bánásmódnak minősül, hogy a magyar törvények értelmében a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében leghamarabb 40 év letöltése után van lehetőség a feltételes szabadságra bocsátásra.

A negyven év után kötelezően lefolytatandó kegyelmi eljárást épp azért vezették be 2015-ben, mert 2014-ben a strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tényleges életfogytiglan miatt. Ez a kegyelmi eljárás nem a végleges szabadulásra, hanem csak a feltételes szabadságra bocsátásra irányul, ami azt jelenti, hogy a feltételes szabadság ideje alatt elkövetett bűncselekmény esetén azonnal le kell tölteni a büntetés hátralévő részét.

Strasbourg: A módosított szabályozás is embertelen

Az ügyben két, tényleges életfogytiglanra ítélt magyar férfi fordult a strasbourgi bírósághoz azzal a panasszal, hogy büntetésük az új szabályok ellenére is embertelen bánásmódnak minősül, mert nincs valódi reményük a szabadulásra.

Elsőfokú ítéletében a bíróság megállapította, hogy a jelenleg hatályos magyar jogszabályok értelmében túl hosszú időnek kell eltelnie a jogerős döntéstől az első felülvizsgálati lehetőségig. Mint írták, ez jelentősen hosszabb a bíróság egy korábbi ítéletében javasolt maximum 25 évnél.

A bíróság más aggályokat is megfogalmazott. Miközben a kegyelmi bizottságnak objektív, előre meghatározott kritériumok alapján kell eljárnia a mérlegelés során, ezek nem vonatkoznak a köztársasági elnökre, akié az utolsó szó minden egyes kegyelmi kérvény esetében. Az új törvények ráadásul nem rendelkeznek semmilyen időkorlátról, amelyen belül az államfőnek határoznia kell a kegyelmi ügyekben, illetve nem is köteles megindokolni döntését, még akkor sem, ha az eltér a kegyelmi bizottság véleményétől – írták az ítéletet ismertető közleményben.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a magyar szabályozás embertelen vagy megalázó bánásmódnak minősül, mert nem biztosítja az elítélt jogát a reményhez, az ítélet felülvizsgálatához, és ezért sérti az emberi jogok európai egyezményének 3. cikkében foglalt előírásokat. A strasbourgi bírák 1500 euró perköltséget ítéltek meg az ügyben, azonban úgy határoztak, hogy „a jogsértés megállapítása önmagában igazságos elégtételt jelent a panaszosok által elszenvedett nem vagyoni jellegű károk jóvátételére”.

IM: Aggályos a strasbourgi döntés, máshol is van ilyen

Az Igazságügyi Minisztérium szakmailag aggályosnak tartja az Emberi Jogok Európai Bíróságának tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről szóló döntését, amely szerint túl hosszú idő után vizsgálják felül a fogvatartottak ügyét Magyarországon. Az IM közleménye szerint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést az Európa Tanács más tagállamaiban is alkalmazzák.

A tárca emlékeztetett arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága bár huszonöt év után javasolja a felülvizsgálati lehetőséget, de más esetben elfogadta a harminc év utáni, vagy akár annál is későbbi felülvizsgálat lehetőségét is. Az IM álláspontja szerint a bíróság által kifogásolt – a köztársasági elnök szabad mérlegelési lehetőségét biztosító – kegyelmezési eljárási rend tisztességes és más tagállamokban is hasonlóképpen alkalmazandó.

Kiemelték, hogy az ítélet még nem végleges. A felek három hónapon belül kérhetik az ügynek a bíróság nagykamarája elé terjesztését, ha lényeges kérdés vetődik fel. Hangsúlyozták: az ítélet hivatalos kézbesítése után tanulmányozzák majd azt, és megvizsgálják a nagykamara általi felülvizsgálat kezdeményezésének kérdését.

Az IM a magyar büntetőpolitikában változatlanul fenntartja és szükségesnek látja a tényleges életfogytiglan intézményét, hiszen „a magyar társadalom által kiemelten magas támogatottságú és hatékony büntetőpolitikai eszközről van szó”, amelyet a legveszélyesebb bűnözőkkel szemben szoktak alkalmazni. Azt írták, a tényleges életfogytiglan megfelel a nemzetközi szerződéseknek, az Európai Unió tagállamainak körülbelül egyharmadában létezik és Magyarországon is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.” (Mandiner)

Nos, a szeretve tisztelt strasbourgi bírák eleve tehetnek egy szívességet. Ezzel az egész álhumánus, ostoba, sőt idióta pótcselekvéssel, ezzel a nyálfolyató, végtelenül életidegen szellemi-lelki maszturbálásukkal. Kétségbeejtően sivár és eseménytelen életük egyetlen öröme ez a bűnöző simogatás és babusgatás, és természetesen mélyen meg vannak róla győződve, hogy ők valami nagyon fontosat tesznek éppen, ők a hősök, akik oltalmazzák a…

Mit is oltalmaznak?

A saját beteg, elviselhetetlen világképüket, a beteg ’68-ból itt felejtett rögeszméiket. Pont azt védelmezik. Azt védelmezik, ami nincs, azt védelmezik, hogy valakinek képzelhessék magukat. Azt védelmezik, hogyha bestiális, állati kegyetlenségű gyilkosokat visszaeresztenek a társadalomba, akkor valami nagyszerűt tesznek. Azt védelmezik, hogy mindig valami hülye és kártékony és teljesen felesleges kisebbségnek legyen igaza a normális többséggel szemben.

Amúgy pedig: „az Európai Unió tagállamainak körülbelül egyharmadában létezik és Magyarországon is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.”

Ha az EU tagállamainak egyharmadában ugyanaz a helyzet, mint nálunk, akkor pedig nem olyan bonyolult a helyzet. Akkor a strasbourgi bíróság „bőrt húz a fogára, és elhúz a halál …f…ra.( co. by Walter Matthau, A szomszéd nője mindig zöldebb.)

És pont ennyit kell velük foglalkozni.

Bayer Zsolt

Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »