Bari Kevin a fantasy bűvöletében

Bari Kevin a fantasy bűvöletében

A ma már nem is annyira rendhagyó nevet viselő rakottyási Bari Kevin nevével karácsony előtt találkozhatott az olvasóközönség, amikor a hírügynökségek tudatták, hogy a kilencedikes fiatalember karácsonyi üdvözlőlapjai Zuzana Čaputová köztársasági elnök figyelmét sem kerülték el, s azok felkerültek az elnökasszony nagyvilágba küldött ünnepi üdvözlőlapjaira, így azok akár Ferenc pápa vagy III. Károly asztalára is eljuthattak. Bari Kevin azóta két másik képzőművészeti versenyen is sikeresen szerepelt, s legnagyobb vágya, hogy mielőbb önálló kiállítást rendezzen a képeiből.

Amikor a Bátkai Alapiskola pedagógusai kiválogatták a Pozsonyba elküldött képeket, külön levélben figyelmeztették a bíráló-bizottságot, Bari Kevin még csak 16 éves, kilencedike fiatalember, s nem valamelyik tanára rajzolta a beküldött munkákat. A rajzok annyira megtetszettek Zuzana Čaputovának, hogy felajánlotta, támogatja a fiatalember további tanulmányait. Amikor végre sikerül egyeztetni a találkozót Bari Kevinnel, a kilencedikesek épp a magyar felmérőt írják a Monitor 9 keretén belül, így Gyurán Ágnes igazgató-helyettessel arról beszélgetünk, mennyire fontosnak tartják a tehetséges gyerekek felkarolását.

Évek óta megrendezik a helyi Ki Mit Tud?-ot is, amelyre az idén nőnapon került sor. Négy kategóriában mérettették meg magukat az iskola diákjai, mégpedig hangszer, ének, tánc és rajz kategóriában. Az elmúlt években számos tehetség került ki az iskola falai közül, így egy egész közösség szurkolt a balogújfalusi Ruszó Tibornak pár éve, aki meg is nyerte az X-Faktort, s az egész régióban jól ismert a neve a nagybalogi Kresnye András fotósnak is, akinek számos önálló kiállítása is volt már. Az iskolának Hencz Annamária vezetésével gyermekszínjátszó csoportja is van, a Huncutkák, amely tavaly a Duna Menti Tavasz szerkesztett játék kategóriájában a Petőfi – ahogy mi látjuk című előadásáért aranysávos minősítést kapott. Az utóbbi években az iskola adott otthont a Duna Menti Tavasz és az Ipolyi Arnold Mesemondó Verseny regionális fordulójának is.

Hírdetés

A művészetek mellett az iskola foci- és kosárlabdacsapata is sok elismerést szerzett már az iskolának, a kosarasok épp a napokban a járási bajnokságon a harmadik helyet szerezték meg a nyustyaiak és a rimaszombati Ivan Krasko Gimnázium csapata mögött. Az iskola már javában készül az SZMPSZ Regionális Pedagógiai Központja által idén is megrendezendő projektnapra, amelyre június 19-én kerül sor Rimaszécsen. A téma ezúttal Gömör és Nógrád öröksége, s ezen belül ők Bátka örökségével foglalkoznak, amelyet a falu híres szülöttje, Mács József idevágó művei segítségével dolgoznak fel. Már elkészült egy csomó rajz is Bátkáról, amelyet Gyurán Ágnes büszkén terít szét a földön. „Láthatja, Bari Kevin mellett is számtalan tehetségünk van, az igazi kérdés csak az, mennyire tudnak később élni a tehetségükkel”. A teremben mellettem ülő harmadikos diák, Berky András büszkén emel ki egy rajzot a kupacból. „Látja, ezt én rajzoltam” – mutatja lelkesen.

Mintegy végszóra Valacsay Henrietta osztályfőnöke társaságában megérkezik egy vékony, pelyhedző bajuszú, fülbevalós fiatalember is, aki félszegen vár, hogy hellyel kínáljuk. A képekről már ismerem, ő Bari Kevin, aki a szomszédos kis településen Rakottyáson él a szüleivel. Rögtön rá is kérdezek, mennyire volt nehéz a tesztelés, s megtudom, hogy a magyarral és a matematikával nem voltak különösebb gondjai, de a szlovák bizony nehezen ment. „S amikor Pozsonyban jártál, megértetted az elnökasszonyt?” – kérdezem, erre huncut mosollyal csak annyit válaszol: félig-meddig, a többit lefordították a tanító nénik. Érdekel, van-e művészember a családban, de kiderül, képzőművész nincs, s nem is volt, zenész viszont igen, az egyik nagyapja hegedűs volt. Ő is próbálkozott több hangszerrel (hegedű, zongora, gitár) is, de rájött, érdemes inkább a képzőművészetnél maradnia. Pár éve osztályfőnöke, aki egyúttal a rajztanára  is, Valacsay Henrietta figyelt fel arra, hogy a fiú rajzai nem egy átlagos képességű fiatal próbálkozásait tükrözik, hanem egészen különleges stílussal és a hozzá szükséges művészi érzékiséggel rendelkezik, aki elárulta neki, otthon is nagyon sokat rajzol.  Az iskola tavaly ősszel Zuzana Čaputová köztársasági elnök irodájától a szlovák Állami Tanfelügyelet besztercebányai irodájának ajánlására a gyetvai és a pályini iskola mellett kapott felkérést, mint az inklúzión belüli kiválasztott mintaiskola, hogy készítsenek képzőművészeti alkotásokat képeslapokra. Az egész iskola hetekig rajzolt, s a házi válogató után 15 diák 21 rajza került a köztársasági elnöki iroda válogatóbizottsága elé. A 21 rajzból öt a rakottyási Bari Kevin alkotása volt, amelynek egyikét ki isválasztották az elnökasszony karácsonyi üdvözleteire. „Kevin rajzain angyalok, koboldok, démonok dominálnak” – mondja Gyurán Ágnes, aki az elmúlt hónapokban próbálta Kevin útját egyengetni. S mint kiderült, ez lesz a nehezebb feladat. Čaputová javasolta a fiúnak, érdemes volna konzervatóriumban folytatnia, de az legközelebb Kassán van, s a szülők hallani sem akartak róla, hogy fiuk ilyen messzire kerüljön a családi háztól. Kevinnek három nővére van, mindannyian férjhez mentek már, a legidősebb családostul Németországban él, egyedül a legkisebb van otthon a férjével a családi házban. Kevin nagyon szerette volna, ha legalább Rimaszombatba elengedik cukrásznak vagy szakácsnak, de jelenleg ebben a csatában is vesztésre áll odahaza. Ahogy Gyurán Ágnes hozzáteszi, hiába beszéltek többször is a szüleivel, azok nem hajlandók a fiukat elengedni, pedig Rimaszombat csak 17 kilométerre van Rakottyástól. A tudósító zárójelben csak annyit tesz hozzá, elnézve a rimaszombati autóbusz-állomás környékén tanítási időben csellengő iskolaköteles fiatalokat, valahol a lelke mélyén megért őket. Čaputovának köszönhetően viszont Kevin magánórákat vesz hétfőnként Rimaszombatban Balázs István akadémiai festőművésznél. „Már nagyon sok mindent megtanultam, főleg a technikai fogásokat, így számomra több, eddig ismeretlen technikát is kipróbáltam már” – dicsekszik a lassan feloldódó fiú, aki rajongással mesél a Pozsonyban tett elnöki látogatásról, hisz életében nem látott még ekkora nagy várost, amely tele van felhőkarcolókkal. Ami a képzőművészetet illeti, nagy kedvence Vincent van Gogh és Palotás Adél animátor, a műfaja pedig a fantasy.

Az iskolában Valacsay Henrietta foglalkozik sokat vele, míg a Heuréka Központban – amelyet szintén látogat –, Ivanics Jolán. De a világhálóról is sokat tanul, ahogy a versenyek is inspirálják. Benevezett a rimaszombati Hrebenda Könyvtár képeslap-pályázatába is, de a huszonkettedik alkalommal megrendezett Ferenczy István Képzőművészeti Versenybe is, amelyet a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya hirdet meg évente, s amelybe az idén 55 iskola nevezett be 263 pályaművel, amelyeket Nagyferenc Katalin és Marian Lacko rimaszombati képzőművészek bíráltak el. Kevin a megadott három téma közül két kategóriába is szeretett volna pályázni, végül maradt az Illusztráció Móra Ferenc műveihez nevet viselő témánál, amelyhez Mórának A radnóti fecskék című kedves történetét választotta, s amely igazi balogvölgyi téma. A nemesradnóti Pósa Lajos baráti köréhez  tartozó szerző a falu életének egyik szomorú, mégis felemelő pillanatát meséli el, amikor a község egy tűzvész következtében porrá égett, s a téli szálláshelyükről hazatérő fecskék nem találták a fészkeiket. De nem lettek hűtlenek az otthonukhoz, hanem kivételesen a falu fáira építették fel a fészkeiket. Kevin a szepsi Forgács Antónia mögött, a nagyszelmenci Kelöcsi Gréta előtt a második helyet szerezte meg. Kevin készült a másik témára (Mesél az erdő) is, elkészült a vázlattal is, de úgy érezte, munkája túl sok fantasy-vonást tartalmaz, így végül is ebbe a témába nem nevezett be.

Kevin – akár folytatja középiskolában, akár nem – a festészettel egy pillanatra sem szeretne felhagyni. Boldogan újságolja, hogy sógora megrendelésére már két vászonra készült képet is megfestet, amely a sógora szobájában függ a falon. Az egyik egy tájkép, a másik pedig egy fantasy, amely egy szobrot ábrázol, amelynek a feje szét van törve, s abból virágok nőnek ki. „Álmom, hogy a képeimet egy önálló kiállításon is bemutathassam, de szívesen illusztrálnék könyveket is” – mondja a szimpatikus fiú, akinek elnézve a már most saját, senkivel sem összetéveszthető, egyedi stílust felmutató munkáit, nincsenek kétségeink, sokat fogunk még felőle hallani.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »