Egyre inkább úgy tűnik, hogy a német hárompárti kormánykoalíció beadja a kulcsot belső viszályok és a jövőre esedékes választások előtti kampánycélok miatt. A német kormánypárt teljesítménye katasztrofális volt, a lakosság nagy többsége bizalmatlan vele szemben, a német gazdaság padlóra került. Ez utóbbi azért fontos, mert Olaf Scholz német kancellár kormánya képtelen megállapodni még abban is, hogy hogyan állítsák talpra a súlyos gazdasági hatásoktól szenvedő Németországot.
Felmerül azonban a kérdés, hogy mi lehet az események valódi katalizátora. A német jelzőlámpa már régóta válságban van, kismillió alkalom lett volna arra, hogy végleg szétessen. Ennek ellenére megmentették magukat. A kérdés az, hogy mi változott. Íme, néhány teória:
Egy Spanyolországban és Franciaországban bevált módszerről van szó. Pedro Sánchez spanyol baloldali miniszterelnök 2023-ban, Emmanuel Macron francia elnök és kormánya 2024-ben döntött úgy, hogy előre menekülnek, és még mielőtt tovább erősödnének legnagyobb jobboldali ellenfeleik, előrehozott választásokat eszközölnek ki.
A spanyol baloldali kormányt erről egy csúnyán elbukott helyhatósági és regionális választás győzte meg. Macront pedig egy elbukott EP-választás. Végül, ha egy törékeny, minimális többséggel rendelkező kormány-tákolmányban is, de Spanyolországban végül maradt a baloldal. Franciaországban pedig Macron elvesztette ugyan a választást, de kijátszotta a szélsőbalt a szélsőjobb ellen, és egy kisebbségi kormányt hozott tető alá.
Elméletileg a németek is gondolkozhatnak így. Ez azonban leginkább az SPD érdeke lenne. A stratégia egyszerű: megakadályozni, hogy a CDU/CSU együtt akarjon működni bármilyen szinten a radikális jobboldali AfD-vel, úgy, hogy meg kell előzni az AfD további erősödését, és újra fel kell támasztani az éveken át egyébként tényleg működőképesnek bizonyult CDU/CSU-SPD nagykoalíciót.
Csakhogy az AfD minden olyan nappal, amíg a hárompárti jelzőlámpa-koalíció hatalmon van, az AfD-nek (is) hoz pontokat, és egy határon túl a CDU/CSU ellenállása a radiális jobboldallal szemben le fog omlani. A két párt sokkal közelebb áll egymáshoz ideológiai és személyi összefonódások szempontjából, mint ahogy a CDU/CSU és az SPD valaha állt.
Az amerikai elnökválasztások sok országra nézve sorsdöntőnek számítanak. Nem csak a háborúban álló Ukrajna követte feszült figyelemmel az amerikai választási kampányt, hanem Németország is. Ma eldől az USA sorsa, és vele legszorosabb szövetségeseié is.
Ha Donald Trump republikánus elnökjelölt győz, akkor Németországban stratégiát kell váltani. A demokraták meghosszabbított kezeként működő Zöldekkel a kormányban ugyanis lehetetlen megtalálni a közös hangot Donald Trumppal. De nem csak erről van szó.
A Scholz-kabinet már a szenilis Joe Biden leköszönő elnöknek sem volt ellenfél érdekérvényesítés szempontjából. Milyen lenne hát a viszony a németekkel szemben alapból kritikus Trump esetében? Németországnak erős és főleg egy irányba húzó kormányra van szüksége, ha alkupozíciót akar kialakítani Trumppal.
Trump valószínűleg el fogja várni Németországtól, hogy költsön többet fegyverkezésre, fizesse meg az amerikai katonai védelem költségeit, és közben viselje el azt az amerikai gazdaságpolitikát, ami valósággal kiszippantja a működőtőkét Németországból és Európából. Ezt a helyzetet megint csak egy stabil német kormány tudja majd kezelni – a jelenlegi biztosan nem.
Egyre több szó esik az orosz-ukrán háború lezárásáról, amit az amerikai elnökválasztások várható eredménye (Trump-győzelem) felgyorsíthat.
A német kormánykoalícióban a Zöldek igazi háborús héjaként viselkedtek, Annalena Baerbock már 2022 tavaszán arról beszélt, hogy „háborúban állunk Oroszországgal”.
Az SPD másképp tekint a háborúra. Csak azokat a döntéseket hozta meg Ukrajna támogatása kapcsán, amit nem tudott elkerülni. Ha az USA tankokat adott, hát ő is. De Scholz nem adta át – koalíciós partnerei nyomására sem – az ukránok által követelt Taurus rakétákat.
Az SPD azt szeretné, ha a háború lezárása, befagyasztása vagy alacsonyabb hőfokra kapcsolása után lassan visszaépüljön a német-orosz gazdasági együttműködés, különösen energia terén. Ezt a Zöldekkel és az FDP-vel közös kormányban lehetetlen megcsinálni.
Németország nem engedheti meg magának, hogy az orosz-ukrán háború rendezésekor ne kapjon helyet a tárgyalóasztalnál. Márpedig, egy gyenge kormány, benne a háború folytatása iránt mindenáron elkötelezett Zöldekkel ez megint lehetetlennek tűnik.
A dolog végtelenül egyszerű: az oroszok nem fognak szóba állni olyan német politikusokkal, akik Vlagyimir Putyin letartóztatását követelték, akik Hitlernek, háborús bűnösnek nevezték az orosz elnököt – mint ahogyan Annalena Baerbock tette.
A lényeg egyszerű: Németország akár Oroszországgal, akár az USA-val akar tárgyalni, új kormányra van szüksége.
körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
