A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának irodalomnépszerűsítés lehetőségeit boncolgató szimpóziumát 2017. október 25-én rendezték meg először Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában. A témában cikkeket író, publikáló, könyveket megjelentető előadókat és gyakorlati szakembereket hívtak, hívnak meg a rendezvényre.
Idén sem volt ez másképpen, így kapott meghívást Sipos Forgon Szilvia, a Fórum Kisebbségkutató Intézet levéltárosa, Danajka Kontár Piroska, aki a hidaskürti Magán Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola tanára, Besnyei Júlia, a nagyabonyi óvoda személyi asszisztense és Póda Erzsébet, író, szerkesztő. A rendezvényt Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke nyitotta meg, hangsúlyosan kitérve az olvasás és az irodalomnépszerűsítés fontosságára.
Fotó: Körkép.sk
Sipos Forgon Szilvia Egy levéltár rejtett kincsei – Autentikus források élményközpontú használata az irodalom népszerűsítésében címmel tartotta meg előadását, amelyben kitért arra, hogy „Szlovákiai magyar viszonylatban a Fórum Kisebbségkutató Intézet működtet egy digitális platformot Szlovákiai
Magyar Adatbank néven, mely a szlovákiai magyar közösség múltjával és jelenével kapcsolatban felhalmozott tudásanyagot, információkat, digitális tartalmakat teszi elérhetővé. Az adatbank.sk felületén megtalálható tartalmak egyrészt az intézet keretében működő könyvtár, levéltár, etnológiai központ gyűjteményeinek feldolgozásán alapszanak, másrészt közvetítik mindazt a tudásanyagot, amelyet az Intézet tudományos és kutató részlege a működése során felhalmozott.
A Fórum Kisebbségkutató Intézet évek óta dolgozik a könyvtári és levéltári anyagai digitalizálásán, illetve azok internetes megjelenítésén. A program célja, hogy bárki hozzájuthasson ezekhez a kulturális értékekhez. És éppen ez az a forrás, mely az irodalom, konréten a szlovákiai magyar irodalom népszerűsítésében segítségünkre lehet.“
Danajka Kontár Piroska Beavatás az olvasásnépszerűsítés titkaiba című előadása is bővelkedett érdekes információkkal, többek között beszámolt az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár szervezésében sorozatosan megvalósuló Nagy Könyves Beavatás című országos olvasásnépszerűsítő kihívásról. Hogy miről is szól ez a játék? Lehetőség van találkozni a könyvekkel, az olvasmány élményével, egymással, a könyvtárral, de lehetőség beszélgetésekre, egymás és önmagunk felfedezésére.
Adva van egy egy csapat, amelynek tagjai 14 és 19 év közöttiek, és minimum 2, maximum 5 főből állhat. A csapatok egy tematikusan válogatott olvasmánylistából, a Könyvválasztóból kiválaszthatják azokat a történeteket, amelyekhez könyvajánlót írnak.
A játék része az is, hogy hónapról hónapra egy-egy kreatív feladatot készítenek el. Danajka Kontár Piroska beavatta a jelenlévőket a legapróbb részletekbe is, többek között beszélt arról is, hogy „A verseny alapkoncepciója az előző években egy olyan regényre épül, amely nagyon sok fiatalt megfogott, és esetleg, ha a könyv maga nem is, de a belőle készült filmadaptáció biztosan..
Öt hónapon keresztül hat kategóriából lehetett könyveket választani. Minden kategória a nevéhez illő kortárs ifjúsági és klasszikus regényeket tartalmazott, melyek közül minden hónap elején egyet ki kellett választani. A válogatásra egy hét állt a csapatok rendelkezésére, s csak ezután tudták meg a forduló feladatát. Már maga a kiválasztás folyamata is élvezetes volt a csapatok számára, hiszen számtalan regény leírását olvasták át a résztvevők, és meg kellett tanulniuk érvelni amellett, hogy miért az egyik vagy a másik regényt választották az adott fordulóban. Annyi izgalmas könyv volt terítéken, hogy nehéz volt a döntés a csapatok számára. “
Az előadó szerint hihetetlen nagy élményben volt részük a csapatoknak, és ez a játék, ami verseny is volt egyben, egy új szintre emelte az olvasást, vagyis az értő olvasás mellett a kreativitást is fejlesztette. Danajka Kontár Piroska magával hozta Mészáros Renátát, Szabó Anikót és Tuman Lili Annát (Sorok között olvasó nevet viselő csapat tagjai), hogy elmeséljék tapasztalataikat, élményeiket.
Besnyei Júlia munkája során igyekszik kellő inspirációt, motivációt adni a jövő nemzedékének és folyamatosan keresi a lehetőségeket önmaga, de főként a hárányos helyzetű gyermekek fejlesztésére. Előadásának témája nem csak magának az előadónak csalt könnyeket a szemébe, de a közönség soraiban ülők is meghatódva hallgatták az előadást, amelynek A mese és az olvasás szeretete roma szemmel/szívvel címet adta.
Az anyai ágon maga is roma származású előadó beszámolt arról, hogy „Elsődleges célomul a toleranciára való nevelést helyeztem, hogy a gyermekekben már egészen pici korban tudatosuljon, hogy nem vagyunk egyformák. Ahogy a külsőnk sem egyforma, úgy a vallásunk, nemzetiségünk, nyelvünk is lehet más és más. Ettől függetlenül élhetünk, dolgozhatunk, tanulhatunk, alkothatunk egymással karöltve békességben és tisztességben…
Mióta az eszemet tudom, azóta a gyermekek és az írás-olvasás szerelmese voltam, így arra gondoltam, hogy miért is ne lehetne összehozni a kettőt? Miért is ne lehetne belecsempészni ezeknek a családoknak az életébe egy kis kultúrát, szépirodalmat? Sajnálattal vettem tudomásul, hogy bizony vannak olyan háztartások, ahol nem lelhető fel könyv, sem felnőtteknek, sem pedig gyermekeknek írottak.
Pedig, mint tudjuk, a gyermek élete első éveiben tanul a legtöbbet és ebben a természetes, spontán folyamatban a mesének felbecsülhetetlen szerepe van. A mese szórakoztat és nevel egyszerre, fejleszti a gyermek fantáziáját, formálja énképüket, bővíti a szókincsüket és még sorolhatnám.
Hosszadalmas igyekezet után sikerült is több család mindennapi programjává tenni magát az olvasást… Imádtak meseországba utazni! Szívesen lapozták a mesekönyvet, a saját fantáziájukat szárnyalni hagyva illusztrálták a mesét, azonosulni akartak a szereplőkkel és olykor belebújhattak a bőrükbe is egy -egy történetet dramatizálva. “ Besnyei Júlia büszke arra, hogy megálmodták a saját kis könyvtárukat, és a falu polgármesterétől kaptak egy helyiséget hozzá, ismerősök, jóindulatú emberek felajánlásából pedig rövid időn belül szebbnél-szebb könyveket.
Pár hét elteltével birtokba vehették a könyvtárat, ahol együtt vetették bele magunkat a történetek, kalandok felfedezésébe. Megható volt, ahogy gyermek és szülő együtt olvasott, olyanok, akik előtte még soha. Arról már nem is beszélve, hogy voltak olyan szülők, akiknek meggyűlt bizony a bajuk a betűk összeolvasásával, de mégsem tántorodtak el.
Póda Erzsébet Te mit olvasol? című előadását szubjektív élményekre alapozva állította össze. „A hétvégén részt vehettem Budapesten a Magyar Írószövetség tisztújító ülésén, és ott hangzott el az egyik előadó szájából, hogy minden vészhír ellenére karácsonykor még mindig a második legnépszerűbb ajándék a könyv. Ennélfogva azt gondolhatnánk, hátradőlhetünk, hiszen nincs akkora baj. Ez azonban könnyelmű hozzáállás lenne a részünkről, akik írunk, vagy akár a pedagógusok vagy a könyvtárakban dolgozók részéről.
Ha ugyanis nem leszünk résen, nem fogjuk azt a bizonyos ökröt a szarvánál fogva tartani, bizony kicsúszhat a kezünkből ennek a fontos feladatnak az őrzése, vagy akár irányítása. Megszámlálhatatlan író-olvasó találkozón vettem már részt. Talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a teljes életkor-spektrummal találkoztam már ilyenkor.
Közönségem volt a kiscsoportos óvodás, és a szépkorú nagyszülő is. Természetesen mindegyiket másként, mással lehet megfogni. Az viszont biztos, hogy a picit éppúgy érdekli az irodalom, mint az idősebbeket, pontosabban a mese, az élettörténetek, a novellák, regények mindenkit érdekelnek. Itt szeretnék kitérni azok fontosságára, akik ezeket a találkozókat – tehát amikor az író, az irodalom és a közönsége, az olvasó együtt tölti az idejét –, megálmodják, megszervezik és létrehozzák. Ők a könyvtárosok, a pedagógusok, a kultúrában dolgozók. Az ő szerepük ebben rendkívül fontos.“
Póda Erzsébet az előadásának végén nem tudta megállni, hogy ne említsen meg egy kissé lehangoló történetet. Az irodalom iránt érdeklődő diákoknak és tanáraiknak is lehetőségük lett volna meghallgatni a szimpóziumon elhangzó előadásokat. Az egyik iskolában – legnagyobb megdöbbenésre – azzal utasították el a részvételt, hogy a magyartanárok nem tartották érdekesnek és fontosnak a a programot. Mint résztvevő, üzenem, hogy az volt!
A rendezvény végén a szokásokhoz híven oklevélben részesítettek két könyvtárost, az irodalomnépszerűsítés terén végzett kiemelkedő munkájukért. Az első kitüntetett Németh Eleonóra volt, aki 20 éve végzi odaadó munkáját a Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban, Somorján. Méltatása során elhangzott, hogy „Folytonos megújulásra törekszik, fiatalos lendülete irigylésre méltó.
A képzést, az önképzést mindig fontosnak tartja. A könyvtári szaktudását folyamatosan bővíti, részt vesz a könyvtárosoknak tartott képzéseken. A legkisebbektől egészen a fiatal felnőttekig csoportokat vezet be a könyvtárhasználat rejtelmeibe, szeretteti meg az olvasást különböző korosztályokkal. Az olvasók hozzá mindig bizalommal fordulhatnak, mindenki számára megtalálja a megfelelő olvasmányt.
Hosszú évek óta részt vesz a könyvtár olvasóklubja előadásainak szervezésében, jó kapcsolatot ápolva a hazai szerzőkkel.“ A díjazott nem tudott részt venni a rendezvényen, ezért munkatársai vették át az elismerő oklevelet.
Mészáros Marianna már csak posztumusz elismerésben részesülhetett, ugyanis ez év tavaszán, 53 éves korában elhunyt. Kecskés Ildikó, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének egykori elnöke méltató szövegében többek között arról beszélt, hogy „Attól a naptól kezdve, hogy pedagógusi pályafutását könyvtárosira váltotta, odaadással, nagy figyelemmel követte az aktuális könyvtárosi szakmai trendeket, értelmezte a könyvtárakat érintő változásokat, komolyan vette a könyvtárakat érintő kihívásokat.
Értette, fontosnak tartotta a könyvtáron belüli rendszerezettséget, átláthatóságot, a katalógus széles nyilvánosság elé tárásának lehetőségét. Tisztában volt a könyvtár, mint kulturális intézmény küldetésével, feladataival, stratégiai céljaival. Tudatában volt annak, hogy ami Muzslán születik, a hely, ami a fenntartónak köszönhetően létrejött, mint mondani szoktam volt, az érsekújvári járás egyik kis csodája, ékszerdoboza, a községben élőket szolgálja, és hosszútávon jó tartalommal bíró közösségi térként hivatott működni. Igény és szükség szerint, diákok és felnőtt olvasók sokasága, rendszeresen kapott tőle érdembeli segítséget.“
Az elismerést Mészáros Marianna testvére vette át a szimpóziumon.
Nagy Erika
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
