Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az éhezőket betöltötte jókkal és a gazdagokat üresen menesztette. – Az éhezők (gör. peinaó ige alapján) azok, akik erősen vágyakoznak a táplálék után, annak hosszabb ideig tartó hiánya miatt. Velük szemben állnak a bőséges vagyonnal rendelkező gazdagok (vö. Lk 16,19–31). Az előbbieket Isten betölti jóságának javaival, az utóbbiakat elküldte üres kézzel, vagyis arról tanúskodnak, hogy minden bővelkedésük értéktelen és hiábavaló volt. Az éhezőkkel való szolidaritás következetesen megmutatkozik Jézus tanításában: „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. (…) De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!” (Lk 6,21.24; vö. Mt 5,6; 6,33; Lk 12,31) Illetve: „»(…) Isten azonban így szólt hozzá: ‘Esztelen! Még az éjjel számonkérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?’ Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.«” (Lk 12,20–21) Jézus tanításának hátterében ott találjuk a zsoltáros imáit: „Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” Valamint: „mert a szomjazók elteltek, és az éhezőket eltöltötte minden jóval” (Zsolt 107,9).
Elmélkedésében Gyökössy Endre így fogalmaz: „Ebben az egyetlen versben minden szociális gondolat, amit valaha leírtak, már benne van.” (Gyökössy E., Lukács örömhíre, Budapest, 35. o.) Helyt adunk annak a gondolatnak, miszerint a Lk 1,53 versével zárul az új evangéliumi rend felvázolása. Ahol az ember visszaél hatalmával, semmibe veszi a szociális igazságosság alapvető jogait és kötelességeit, ott az Úr maga cselekszik, mégpedig azonosulva a szegényekkel, éhezőkkel, szomjazókkal: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35–36) Az Úr által kezdeményezett forradalmi változás valójában visszatérés az ember eredendő fejlődési és kibontakozási útjához (vö. Ter 1,26–31; Jn 14,6). Ezt az utat Jézus a názáreti zsinagógában hirdette ki: „Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva: »Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét«. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.«” (Lk 4,17–21; vö. Iz 61,1–2)
Aquinói Szent Tamás így foglalja össze a vers tanítását: „Akik éhezik az örök dolgokat, azok eltelnek, midőn Krisztus megjelenik az ő dicsőségében. Akik azonban a földi dolgokban lelik örömüket, azok minden boldogságuk végeztével üresen lesznek elbocsátva.” (Thomæ Aquinatis, Catena in Lucam, cap. I, lectio 21.) Vagyis a szociális igazságtalansággal párosuló, a földi gazdagságban való gőgös és kevély bővelkedés üressé és hiábavalóvá teszi az ember lelkét; megfosztja a lelki értékek felé törekvéstől; üressé teszi.
Kép: Fra Angelico: Mária és Erzsébet találkozása (1433–34)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
