A nemezelés a magyarság egyik ősfoglalkozása, napjainkban azonban már kevéssé ismert. Csupán juhgyapjúra, vízre, szappanra és emberi erőre van szükség hozzá. A füleki Popovics Judit végzettségét tekintve építészmérnök, és a helyi városi hivatal alkalmazottja, de szabadidejében ennek az ősi mesterségnek hódol.
Judit számára rendkívül fontos a környezettudatos életmód, ezért határozta el, hogy tisztálkodási, mosogató- és mosószereit környezetkímélőbb szerekre, saját készítésű házi szappanokra cseréli. 2013-ban autodidakta módon elsajátította a szappankészítés, a gyógynövénygyűjtés és a növényekkel való festés fortélyait, később megismerkedett a nemezelés többféle technikájával. Mint mondja,
a nemezkészítés összefüggésben van a juhtenyésztéssel, a nomád életmód elengedhetetlen része volt, amit a letelepedett ember megváltozott életmódja szorított háttérbe.
„A Nagy Mari–Vidák István páros négy évtizeddel ezelőtt felélesztette és visszahozta a köztudatba a nemezművészetet. A nemez tisztaságot szül, ezért az egeknek tetsző mesterség, vallják a textilművészek, és ezt tartom én is”– mondta az alkotó, aki a Motolla Baráti Kör tagjaként találkozott először a nemezeléssel, majd az alapokat oktatófilm segítségével sajátította el. Az ösztönözte, hogy kisfiának olyan fejfedőt készítsen, amely más, mint amit a boltokban lehet kapni. Nagy örömére mindjárt az első darabok sikerültek, és kisfia előszeretettel hordta őket. Onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Egymás után nemezelte számára a színes gyermekkalapokat, süvegeket, mellényeket.
Popovics Judit arra törekszik, hogy a hétköznapokon, vagy akár ünnepi eseményeken is viselhető, használható ruhadarabokat készítsen, melyek kényelmesek, funkciójukat betöltik, de mégis hagyományőrző kézműves munkák. – A minták kialakításánál egyrészt az ősi motívumok inspirálnak, a magyar mintakincs, és abból is leginkább a vidékünkre jellemzőek – mondta az alkotó. Munkáit a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség és a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia által szervezett „Magyar kézművesség a Felvidéken 2018” című vándorkiállításon, valamint a „Felvidék kincsei” című kiállításon is látni lehetett.
„Számomra valóságos csoda, hogy varrás vagy szövés nélkül, csupán víz és szappan használatával a gyapjú simogatása révén, egy szilárd, tartós, ősi anyag áll össze, amely nyáron hűt, télen pedig fűt.
Alkotás közben arra gondolok, hogy az elkészült ruhadarabot nemsokára valaki szeretettel fogja viselni, hisz bele van simogatva a szeretet, a lelkem egy része. Mert hogyan is lehetne másképp alkotni? Az is jó érzéssel tölt el, hogy a saját készítésű szappanom segíti a nemezelést
– magyarázza Judit, aki munkáival azt az elgondolást támogatja, hogy nem görcsösen, hanem korunkhoz igazítva kell továbbvinni a hagyományokat, és meg kell találni a nemez helyét modern világunkban. Már csak azért is, mert a gyapjúból készült ruházat kellemesebb és egészségesebb viselet, mint a napjainkban forgalomban lévő, gyakran műanyagokból készült termékek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39-es számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
