Pünkösdhétfőn, május 24-én Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök megszentelte a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csobád megújult görögkatolikus templomát.
A csobádi parókiát 1892-ben alapította az eperjesi püspökség. A templomot 1893-ban kezdték építeni, az ikonosztázion is akkor készült. 1896. május 31-én, a Szentháromság tiszteletére szentelte fel Vályi János eperjesi püspök.
125 évvel később, a külső rekonstrukció után Orosz Atanáz püspök szentelte meg templomot. „Védőmaszkos testvéreimre tekintve hónapok óta több-kevesebb sikerrel próbálom azonosítani az ismert személyeket. S most, pünkösdkor az jutott eszembe, hogy a Szentlélek az »arc nélküli Isten«” – kezdte homíliáját a főpásztor. Jézus Krisztus azt mondta: „Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14,9). Mai evangéliumunkban szó volt az Atya arcáról is, melyet a kicsinyek őrzőangyalai látnak a mennyekben. A Lélek azonban „nem nyert arcot” sem a Szentírásban, sem az egyházi hagyományban.
Nem véletlen, hogy az Egyház idővel meg is tiltotta a Lélek emberként való ábrázolását, mivel az nem adhatta vissza azt a gazdagságot, amelyet a Szentírás kinyilatkoztat róla.
Ám ez az arctalanság akár ajándék is lehet: a Lélek megőrzi tisztaságát, érintetlenségét az emberi képzelgéssel szemben. Ezért minden, amit róla kimondunk, sajátos mélységre tehet szert. Igen, a Léleknek nincs hozzánk hasonló arca, de van egy olyan mélysége, amelyet a költői képek túlcsordulásával énekel meg az Egyház. Ő az arc nélküli, mégis oly eleven Isten. Ő a levegő, szél, amelyet nem látunk, de amely által látunk, amelyet nem ragadunk meg, de amely magába ölel minket.
Most, amikor a leszálló Szentlélek jóvoltából az Atya és a Fiú szállást vesz a bennünk, levet rólunk minden maszkot és leleplezi vallásosságunkat, hogy itt leplezetlen igazságában találkozzunk vele – fogalmazott Orosz Atanáz. Hiszen ezt is ünnepeljük: „Ha valaki szeret engem, s Atyám is szeretni fogja őt, mi pedig elmegyünk hozzá, s szállást készítünk magunknak nála” – ígérte Jézus, és ezt a Lélek meg is akarja valósítani bennünk.
A Szentháromság a közös imádságban is közénk költözhet. Most hallottuk az evangéliumban: „Ha ketten közületek egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Ha tehát olykor csupán néhányadmagával végzi itt a liturgiát Kovács Endre atya, nem fölöslegesen teszi. És most, pünkösd hétfőjén sem fölöslegesen gyűltünk itt össze. Krisztus közöttünk van, sőt Atyjával és a Szentlelkével együtt vesz lakást bennünk. Erről szól a Szent Liturgiánk: „Láttuk az igazi világosságot, vettük a mennyei Szentlelket, megtaláltuk az igaz hitet, imádjuk az oszthatatlan Szentháromságot, aki üdvözített minket!”
„Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet! – rendelkezett az Úr. – Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek!” Tudjuk, hogy „mindannak a megtartása” nem is olyan könnyű – tette hozzá a főpásztor. „Aki megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett” – írja Szent Jakab levelében. Nagy Szent Bazil padig tanítja, hogy ne válogassunk a számunkra szimpatikus parancsokból, hanem tanítsuk meg egymást mindannak a megtartására, amit Urunk parancsolt. Mert minden egyes parancs célja annyira összefügg a többivel, hogy egyetlen egynek a megszegése az összes többi megszegésével is szükségképpen együtt jár.
Az elmúlt hónapokban mindenki azt csinált szinte, amit csak akart. Ha valaki nem akart templomba járni, bőven volt rá indoka. Mindenki olyan felekezet közvetítésével pótolta a templomba járást, ami épp tetszésére volt. Most viszont már nincs más választásunk, tanítsuk meg egymást mindannak a megtartására, amit Urunk, a Szentháromság parancsolt. Isten összegyűjt bennünket a templomban is – ezt a csodát ünnepeljük ma.
Évszázados tapasztalatunk szerint a szent Eucharisztiában tárul fel az Egyház legmélyebb természete, amelyben az ünneplő gyülekezetbe meghívottak Krisztusnak lesznek vérrokonai és a Szentlélek tüzének részesei. Nem elég tehát otthonról ebéd vagy kávézás közben nézegetni az élő közvetítésben a liturgiát. Harangszóra újra össze kell gyülekeznünk ahhoz, hogy igazán Egyháznak nézzünk ki, és a Szentlelket magunkhoz vegyük.
Ez az Egyház testvéri-baráti közösség, együttlét Krisztussal és a Szentlélekkel. „Ha nem volna Szentlélek, össze sem gyűlhettünk volna” – mondta Aranyszájú Szent János a legelső pünkösdi szentbeszédében, hiszen szerinte az Egyház puszta léte is a Szentlélek állandó jelenlétét bizonyítja.
„A Lélek szerint éljetek” – írja Pál apostol, s azt kéri: „ne teljesítsétek a test kívánságait” (Gal 5,16). Ő megtapasztalta saját magában a test Lélek elleni tusakodását, ezért nekünk is a saját életében megtanult „harcmodort” ajánlja: „Vezessen benneteket a Lélek!” (Gal 5,18). Mindnyájunknak fölteszi a kérdést: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten” – s hozzáteszi: „Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.” A felújított templomnál is fontosabb tehát a Szentlélek temploma minden testvérünkben – mutatott rá Orosz Atanáz.
„Keresztény életünk igazi célja a Szentlélek elnyerése, így vehetünk fel krisztusi arcot. E világnak és nekünk magunknak arra van szükségünk, hogy a közeljövőben is rendszeresen hívjuk segítségül a Szentlelket, kövessük Jézust és táplálkozzunk is vele, s így legyünk engedelmes gyermekei és családtagjai, befogadói az Atyának.”
A Szent Liturgia végén a közösség egyik fiatal tagja is köszöntötte az egyházmegye főpásztorát. A kislányt Orosz Atanáz keresztelte meg tíz évvel ezelőtt.
Végül Kovács Endre parókus köszönetet mondott az templom és a parókia épületén végzett felújításért. Elmondta, hogy a munkálatokat a pályázati forrás mellett a hívek és a helyi önkormányzat segítő közreműködése is támogatta.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
