Egyes tudományos eredmények értelmezése vitát gerjeszt, feszültséget szít nemcsak a szélesebb közönség, hanem a szakmai elitek körében is. Emögött az állhat, hogy nehezen tudjuk elfogadni, ha egy eredmény nem illik bele a kialakult elképzeléseinkbe. Mostani írásommal abban szeretnék segíteni, hogy olvasóink tárgyilagosabban tekintsenek a tudományos eredményekre, főleg azokra, amelyeket megosztó éllel időnként felkap a sajtó.
Írásomnak egy februárban megjelent közlemény ad aktualitást. A Nature folyóirat talán a világ legtekintélyesebb, hetente megjelenő folyóirata, amelyben felfigyeltem az amerikai „All of Us” program első eredményeire. A program célja, hogy 2026 végéig publikálják egymillió amerikai ember egészségügyi adataival összevetett genetikai profilját.
Ennek több szempontból is óriási jelentősége lenne. A kezdeményezők egyik legfontosabb célkitűzése, hogy bemutassák a rendkívül sokszínű amerikai társadalomnak a kutatásokban eddig elhanyagolt közösségeit is. Vagyis az egymillió fő adatait úgy gyűjtik össze, hogy abban a statisztikai átlagnak megfelelően legyenek képviselve a fekete bőrűek, az indián hátterűek, a spanyolajkúak, a távol-keleti származásúak és egyéb csoportok is.
A framinghami minta
Korábban főként a fehér populációra fókuszáltak a kutatások, azon belül is egy-egy városka lakosságára. Híres ebből a szempontból a Boston közelében fekvő Framingham városa. Mint ismeretes, Bostonban és környéken számos nagy nevű egyetem, kutatóintézet működik, kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy egy ottani populáción vizsgálják hosszú távon például a szív- és érrendszeri betegségek alakulását. A vizsgálat egyébként még most is tart, hiszen a résztvevők utódait, a következő generációkat is tovább követik. A több mint hetven év során felhalmozódott adatsor egyedülálló, a szív- és érrendszeri betegségek kockázataival kapcsolatos alapvető megállapítások némelyike éppen ennek a populációnak a tanulmányozásából fakad.
A probléma kiküszöbölésére a világ számos pontján végeztek a framinghami felmérésekhez hasonlókat.
Módszer van többféle, az, egyik, amit az „All of Us” program kínál. Lényege, hogy nagyon sok ember adatainak áttanulmányozásával kiderítsék, milyen kockázatokra, védőfaktorokra tett megállapítások állják meg szélesebb populációra nézve is a helyüket. A program másik lényeges hozadéka lehet újabb összefüggések kimutatása, olyanoké, amelyek eddig rejtve maradtak a vizsgálati csoportok limitált méretei miatt. Természetesen nem várható el az „All of Us” programtól a „véglegesen érvényes” következtetések levonása, ezt aligha várhatjuk el, különösen nem olyan megállapításokat, amelyek a világ minden populációjára érvényesek lennének.
Nagyon fontos láncszem lehet azonban a sok hasonló, általában kisebb volumenű vizsgálat mellett abban, hogy jobban megértsük, egyes emberek, illetve embercsoportok miért éppen az adott betegségre hajlamosak, és mi ellen védettebbek.
Európában nem nagyon szokás az adatbázisokban rasszra, etnikumra vonatkozó adatokat tárolni, illetve az elemzésekben felhasználni. Pedig számos pozitív hozadéka is lehetne az ilyen analíziseknek. Gondoljunk csak bele, milyen fontos lenne tudni, hogy például a felvidéki magyar közösségben jobb vagy rosszabb a kimenetele a daganatos betegségeknek, a stroke-nak vagy más kórképeknek.
A következő kérdés persze az lenne, hogy az visszavezethető-e arra, hogy esetleg a nyelvi problémák korlátozhatják egyesek hozzáférését a vizsgálatokhoz. Nem kellene megkerülni például azt a kérdést sem, hogy miért gyakoribb az abortusz a dél-szlovákiai járásokban, mint az északiakban.
A rasszok és az egyének különbségei
Természetesen ezek a kérdések megalapozhatnak számos negatív diszkriminációt is. Egyik vagy másik embercsoport különb, jobb vagy éppen „selejtesebb” – fogalmazhatnak meg sokan efféle vélekedést. Éppen emiatt tartanak az ilyen felmérésektől. Az amerikai „All of Us” program első eredményeihez is csatoltak egy genetikai távolságot mutató ábrát, ami sokaknál ellenérzést váltott ki. Egyesek a tanulmány visszavonását szorgalmazták, mások szerint csupán sokkal körültekintőbben kellene bemutatni az eredményeket, megint mások szerint teljesen rendben van ez így.
Egyesek szerint a fekete, a latin-amerikai és a fehér populációk genetikai különbségeit túl kontrasztosan mutatja be az ábra. Ez pedig rasszista gondolatokat, akár bűncselekményeket alapozhat meg.
Sokak szemében igazoltnak tekinthető az ábra alapján, hogy különbségek vannak az egyes rasszok között. Megint mások azzal érvelnek, hogy különbségek csak az egyének között vannak, aminek a hátterében az eltérő családfa áll.
Szerintem az egész problémát máshonnan kellene megközelíteni. Egyben ez a javaslatom arra vonatkozóan is, hogy miként lehetne tárgyilagosabban, hideg fejjel nézni az eredményeket. A lényeg a különbség, a korreláció és a kauzalitás között. A kettőt sokszor összekeverik, és ez a problémák kiindulópontja.
Ha ezeket összekeverjük, rögtön jön egy újabb gondolati hiba, az eltérésekhez minőségi különbséget is társítunk. Ez pedig nem vezet sehova. Tárgyilagosan, érzelmek nélkül tekintsünk a korrelációs adatokra. Az ilyen típusú eredmények a szakavatottak számára rendkívül értékesek!
Megjelent a Magyar7 2024/16. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
