Amikor még csak ígérgették, hogy ilyen is lesz, eltöprengtem néha, hogyan is fog kinézni. Hány fajtája lesz? Szivárványszínű lesz? Azt hittem, a harmadik nemhez szabják, kitalálják, mint akkoron, amikor még normális dolog volt normálisnak lenni.
Hát nem. Értetlen döbbenet önt el, amikor látom, a főideológusok egy matricával oldják meg azt, ami számomra fogas kérdésnek tűnt. Leegyszerűsítés, művészi fokon. Gyakran olyannyira, hogy három matricát ragasztanak egymás mellé egyetlen ajtóra. Tessék választani! Mindenki megkapja azt, ami neki jár. És senki ne háborogjon azon, hogy a legintimebb magánszférájába törtek be. Elvégre az csak a maradi, nem elég haladó embert zavarja, ha egy közvécén a nőnek a férfival meg a nem binárissal, a most éppen átmenetét élővel, vagy az egyik évében nő, a másikban férfi polgártársával, esetleg egy kukkolóval (neki is jár alapjog!) kell osztoznia.
Abszurd? Erre talán még J. L. Borges (argentin író) sem gondolt, amikor közreadta apokrif történetét, a skóciai hittérítő beszámolóját az igazi ősiségükben vegetáló jehuk különös életéről. Nos, ezek a kies, gyümölcsökben gazdag vidéken inkább mocsárlakó létet választó, furcsa torokhangokkal kommunikáló teremtmények fonákul éltek. Gyökereket ástak ki a mocsárból vagy férgeket, ha megéheztek.
Étkezni elvonultak a többiek szeme elől, de az ürítkezést mindig nyilvánosan végezték, közönség előtt, akárhol. Úgy vélem, Borgesnek, amikor ezt a „levelet” fogalmazta, eszébe se jutott, hogy a mocsári gyökerek és férgek visszatérnek 21. századi étlapunkra, vagy hogy eljuthatunk civilizációs vívmányaink ádáz rombolása útján akár az illemhelyek felszámolásáig is a szivárványos eszmék végső győzelme jegyében. Jehukká vál(hat)unk.
Mert az abszurd mindig fokozható. Nálunk Lengvarský tábornok – egészségügyi miniszter úr kezdte egy olyan útmutatóval, hogy akinek éppen arra szottyan kedve, besétálhat az anyakönyvi hivatalba és bemondásra megváltoztathatja a biológiai – születésekor anyakönyvbe iktatott – nemét. Szegény ember vízzel főz, nem igaz?!
Most, hogy a tábornoki rendelet ideiglenesen le van fújva, a szivárványos világ háborog, követeli, hogy lépjen életbe ez a progresszív alapjog. Normálisnak lenni, úgy látszik, nem alapjog, még csak emberi jog sem.
A német politika pedig már ezt is meghaladta. Nem tudom, a Bundestagban (Reichstag) van-e tükör, s hogy a sok képviselő szavazás előtt vagy után tükörbe nézett-e, elgondolkodva azon, hogy holnaptól akkor – egy éven át – fiú lesz-e vagy lány? S ha idén férfiból nőre vált, jövőre visszavedlik-e férfivá (és fordítva)? Merthogy ott most már azt mondja a törvény, hogy évente egyszer lehet nemet váltani (bemondásra). De mi lesz így az Isztambuli Egyezménnyel meg a női kvótákkal?
Borges igazán gazdag fantáziája sem lenne elég egy ilyen disztópia önellentmondásainak megfejtéséhez.
Megjelent a Magyar7 2024/18. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
