ERZSÉBET KIRÁLYNÉ † 1898. SZEPTEMBER 10. A magyar királynét meggyilkolták. Meggyilkolta egy rettenetes eszme vak fanatikusa, a kit a végzet útjába vetett. Meggyilkolta hidegen, kegyetlenül, nem nézve nemét, védtelen ártatlanságát, szentté avató bánatát: csak azért, mert fején koronát viselt.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ † 1898. SZEPTEMBER 10. A magyar királynét meggyilkolták. Meggyilkolta egy rettenetes eszme vak fanatikusa, a kit a végzet útjába vetett. Meggyilkolta hidegen, kegyetlenül, nem nézve nemét, védtelen ártatlanságát, szentté avató bánatát: csak azért, mert fején koronát viselt.
Micsoda sötét, rettenetes tragédia ez; megfélemlítő a legnagyobb mértékben, a kiengesztelődés minden árnya nélkül. Mintha a görög mythoszok iszonyatos légkörében éreznők magunkat, a hol az istenek kegyetlen végzetéből jók és ártatlanok pusztúlnak el, együtt a gonoszokkal. De ez rettenetesebb még annál is. Nem fölülről jő, de alulról; nem az olympi istenek kezéből, kiket a végzet az emberek uraivá rendelt, de ádáz, kegyetlen emberekéből, kiket a többiek eltiportak. Hol van mása e rettenetes tragédiának, költészetben vagy a történelemben? Antigoné? De ő vétkezett a király törvénye ellen. Cordélia? De ő fegyverrel kezében jött apja megboszulására. Mária Antoinette? De ő ellenségeivel küzdve, nyílt harczban esett el. Egymagában áll, mint egy új terméke a forrongó jelenkor sötét mélységeinek.
Egy tőrszúrás a genfi tó partján egy nemes női szív közepébe: s az egész Európa, az egész művelt világ megdöbbenve riad fel és reszketni kezd. A vén föld egyet rendül és megcsikordul sarkaiban. Mi volt ez? És végesvégig a földtekén a hitben, bizalomban élő szívek megremegnek! Ki biztos közülök a holnapról? Ha sem az angyali jóság, sem az ártatlanság, sem a mindent beborító bánat szentsége meg nem óv a legszörnyűbb haláltól: mi biztos hát akkor a földön? A hír hallatára a védtelenek és ártatlanok, mint félénk galambok, egymáshoz húzódnak, oltalmat keresve az ismeretlen veszély ellen; és egymáshoz húzódnak a föld hatalmasai is, megnyilatkozni érezvén lábaik alatt a mélységeket.
Boldogtalan, bús királyné, egykor oly szép, ifjú, boldog, hogy arczod tündöklése fényt vetett e korhadt világra! Boldog nő, boldog anya; két hatalmas birodalom úrnője, egy lovagias nemzet bálványa voltál: s egy vakon adott tőrdöfés egyszerre, váratlanúl a halál mély sötétségébe borított. Bús végzeted meg fogja rázni még az érzéketlent is, és meg fognak siratni, igaz könnyekkel, e föld kerekségén mindenütt, a hol jó és nemes szívű emberek élnek. Igen, egy világ fog siratni tégedet.
A fentiekben a korabeli Vasárnapi Újság gyászszámának egyik gyászkeretes rajzát és nekrológjának részletét közöltük.
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
