Rendhagyó, élménydús képzőművészeti nevelés órán vehettek részt a kísérőtanáraikkal együtt a Komáromi Speciális Alapiskola, a Selye János Gimnázium és a Marianum Egyházi Iskolaközpont diákjai. A Somorjáról származó és az ottani művészeti alapiskolában oktató, felváltva ott és Gútán élő Szűcs Gábor multidiszciplináris művész Limes Galériában május 19-ig látható festménykiállításán az általa e hangulatos térbe készített, látványos animációját is megcsodálhatták.
Az egymást követő három eseményen Farkas Veronika művészettörténész-galériaalapító, valamint a krisztusi korban levő alkotó és a kiállítása kurátora, Szabó Bodó Renáta művészettörténész is szólt a tárlat koncepciójáról és a kreatív művész célkitűzéseiről. Megtudtuk: Szűcs Gábor tanulmányait a pozsonyi Művészeti Középiskolában, számítógépes és kézzel rajzolt animáció szakon végezte. Később a pozsonyi Képzőművészeti és Formatervezési Akadémián (VŠVU) festészetből, Csudai Iván professzor műtermében csiszolta tehetségét, és szerzett diplomát.
Számos fesztivál és workshop állandó résztvevője Szlovákiában, Magyarországon, Ausztriában, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Portugáliában, Oroszországban…
A fontosabb díjai közé tartozik az 1. hely a debreceni FreshArt8 versenyen (2017), a 3. hely az amsterdami Live video-mapping versenyen a Live performers meeting keretén belül (2017), valamint finalista volt a moszkvai Art Vision VJing – Circle of light fényfesztiválon (2016) és 3. helyezett lett a prágai VJing Signal fesztiválon (2016).
Párhuzamosan foglalkozik a különböző művészeti ágakkal, így a tárlatkurátor szerint a mostani kiállításon egy olyan kísérleti jellegű törekvését láthatjuk, mely a műfaji határok átlépésével, egy térbe helyezve igyekszik bemutatni a mesterséges intelligencia (AI) felhasználásának művészeti lehetőségeit. Eközben arra keresi a választ: művészet-e még ez egyáltalán, vagy a technológia, a tudomány és a művészet összefonódásáról van-e már inkább szó?
„Szűcs Gábor művésztanár, ezért nem meglepő, hogy didaktikus célzatú kiállítása úgy mutat be a szélesebb közönség számára egy még kissé idegen témát, hogy a legkorszerűbb művészeti médiumok használatával a kulturális emlékezet rekonstruálásához, de leginkább átértelmezéséhez nyúl egy olyan térben, amely falai egykor a transztendencia helyéül szolgáltak, de ugyanakkor a barokk korra jellemző személyi kultusz és politikai propaganda hordozóiként is funkcionáltak…“ — magyarázta.
A kurátor az Analogatum kiállításcím kapcsán leszögezte:
A művészet világában analóg módon létezők csúcsán az ember áll, tehát ő a művészet elsődleges analogátuma, de vajon meg tudja tartani ezen pozícióját? Ez a kiállítás kérdésfelvetése, de nem célja kész válaszokat adni“.
Hangsúlyozta: a csarnoktemplom terében létrehozott művészeti intervenciók nem kritikai célzattal jöttek létre, csupán provokációk a közönség felé, egy következő befogadási küszöb meglépése érdekében.
„A tér adottságai olyan installatív szituációk létrehozását motiválták, ahol Szűcs művészetének különböző médiumain keresztül kommunikálja a múlthoz való kissé ironikus magatartását: a mesterséges intelligencia és azon belül is a glitch art (hibaművészet) által inspirált festményein, adatforgalomra emlékeztető videómappingjén (ahol rétegzi az épület múltjának valóságos és látomásos elemeit, egy imaginárius belső teret létrehozva) vagy a mesterséges intelligencia által egy-két perc alatt kigenerált „trash adatképeken” keresztül“ – fejtette ki.
Megtudtuk: azokat algoritmusok dolgozták fel, „de látszólag még messze nem teljes az az adatbázis, melyből néhány kulcsszó segítségével kinyerhetjük a több száz éves hagyományokra támaszkodó, emberi emlékezetből táplálkozó képi világot. A gépi „emlékezet“ viszont gyorsan bővül…“
Majd az alkotó a Ma7-nek elmondta: „A kiállításom kurátorával együtt ezen egykori templomhajó freskóimaradványait akartuk továbbgondolni, illetve mozaikszerűen hozzárendelni a képeket.
A mesterséges intelligenciába beraktam ilyen és ehhez hasonló kulcsszavakat – szósorokat: Gábriel arkangyal hozza az arról szóló hírt Szűz Máriának, hogy várandós lesz. Ennek kapcsán a vetítésbe tettem olyan grafikákat, amelyeken angyalok repülnek.
Továbbá az Angyali üdvözlet című festményemen látható erényöv is erre történő utalás, s további pár festményemet is az áldott állapotú nők magzatairól készített ultrahang-felvételek inspirálták“.
Elárulta: ha az adott kiállítótér lehetővé teszi, akkor a festménykiállításait másutt másféle animációk vetítésével szokta színesíteni.
Ahhoz, hogy a térhatás működni tudjon, szükségem van az adott épület 3D modelljére. Ez esetben azt egy építésztől meg tudtam szerezni.
A videómapping munka előzményeihez az is hozzátartozik, hogy le kell fotózni az egész teret, abból szoftvér segítségével, csomagolásként ki kell építeni egy ún. porfelhőt. Majd a csomagolást le kell tisztítani, s mindez akár több hónapokig tartó munkát jelent. Amikor már megvan a végleges, tiszta modell, arra többféle típusú szoftvérrel lehet készíteni látványos 3D-s animációkat, ami további 5-6 hetes munkafolyamat. Utána pedig hozzávetőleg ugyanannyi ideig látható egy-egy kiállítótérben, ahol a helyi jelleget is kidomborítom (pl.: Jókai Mór író, Klapka György honvédtábornok a katonáival, a Komáromban egykor munkálkodó szerzetesek stb. is feltűntek az animációban), hiszen mindegyikbe újabbat készítek“ — nyilatkozta.
Végül hangsúlyozta: sokak tévesen használják a „fényfestés“ (projection mapping) fogalmat, ami jóval több és bonyolultabb munkafolyamat, mint például az épületek színes fényekkel történő, szilveszteri megvilágítása…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
