Május végéhez közeledünk, de Szlovákiában még mindig a vártnál alacsonyabb a koronavírus elleni vakcinákkal beoltottak száma, és ugyan az új miniszter beiktatása után erőteljesebb népszerűsítő kampányt ígért, továbbra is csak magyarázkodásra kényszerül.
Egyrészt a már március kezdetén megérkezett Szputynik V körüli vitákban, másrészt pedig azért, mert ahogy számos más területen, az oltás körül is másokra hárul a szervezés a kormány helyett.
Az önkormányzatoknak és lakosoknak kellett tavaly előbb védőmaszkokat, egy évvel később reszpirátorokat biztosítaniuk a mindennapi élethez, a tesztelés kezdeti fordulója után hónapokig az önkormányzatok feladata volt az antigénes vizsgálatok hétvégi szervezése. Utóbbira legalább kaptak némi anyagi hátteret, mert a kormány érdeke volt, hogy a milliószámra vásárolt teszteklassan elfogyjanak.
Ma viszont már minden erővel kellene szervezni az oltási lehetőségek kiterjesztését, de
hiába találtak a megyék és az önkormányzatok új megoldásokat, sokszor azzal kell szembesülniük, hogy az oltóanyagok nem érnek el oda, ahova kellene. Még akkor sem, ha a központi hatalom, – mert csak ilyen megjegyzés illik erre a képződményre, – azt hirdeti van éppen elegendő vakcina.
A végeredményt pedig napi szinten látjuk a hírekben, olvassuk a közösségi oldalakon. Az oltakozni kívánó polgárok arról számolnak be, hogy nem kaptak időben meghívót a második adag AstraZenecára, a fiatalabbaknak még mindig 100-150 kilométert is utazniuk kell, ha nem akarnak hosszabb ideig várakozni, mert ugye a központosított rendszer nem működik. Közben három hónap alatt a harmadik vezetője van az Egészségügyi Információk Nemzeti Központjának, de a második egészségügyi miniszter alatt is káoszt tapasztalunk.
A kormányzati válasz természetesen a Fico- és Pellegrini-kormányokat hibáztatja az informatikai rendszerek és az egészségügy helyzete miatt, de megoldásokat még vázolni sem tud, inkább csak önmagával foglalkozik.
A politikusok szerencséje, hogy egy olyan országban teszik mindezt, ahol a polgárok türelme végtelennek tűnő, s nem vonulnak utcára tömegesen minden olyan pillanatban, amikor hülyére veszik őket. A türelem viszont nagyon érzékeny területe az életünknek, s most ugyan az enyhítések hatására mindenki a pillanatnyi szabadság örömét akarja kiélvezni, de azt is sejtjük, a sok hibának még meglesz az eredménye. Bízzunk benne, hogy nem olyan módon, amint a második hullám idején, miközben annak hátterét vélhetően majd csak évek múlva fogjuk teljesen megérteni.
A napjaink ugyanakkor arról szólnak, hogy a polgárok leginkább egymást győzik meg az oltás biztonságossága kapcsán, mert ezen a területen az állam továbbra is nagyon gyenge teljesítményt nyújt.
A közösségi oldalakon túl szinte alig érzékelhető, hogy Szlovákia számára fontos lenne az átoltottság minél gyorsabb elérése, amely csak a vírustagadók véleményét erősíti meg. Más kérdés, hogy ez kinek jó ebben az országban?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
