Albert Ernő sokoldalú magyar értelmiségi ember: magyar szakos tanár, következetes iskolaigazgató, történész, könyvkiadó. A székely népköltészet és népélet, valamint a cigány kultúra kutatásában kiemelkedő eredményeket ért el.
Albert Ernő 1932. január 14-én született Csíkdánfalván. „Én gyermekként is azt láttam, hogy szüleim keményen dolgoznak, ha pedig nehézségeik voltak, nem keseredtek bele, hanem a kiutat keresték, és nagyjából meg is találták.” Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Csíkszeredában végezte. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen 1954-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Egészen nyugdíjazásáig Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban tanított, amelynek éveken át, 1960–76 között volt igazgatója.
Élete során sohasem törekedett olcsó népszerűségre. Igényes, szigorú, következetes magyar szakos tanár és intézményvezető volt. Az 1975-ös „plakátügy” miatt legtehetségesebb diákjaival együtt meghurcolták, majd csakhamar eltávolították tisztségéből.
Nagy szerepe volt abban, hogy a Mikó-kollégiumban 1968 után pezsgő kulturális élet bontakozott ki: dalkör, tánccsoport, zenekar tette színessé az iskola életét. Ameddig csak lehetett, nagy elhatározással és igényességgel szerkesztette a Gyökerek című színvonalas diáklapot, amelyben rendre megjelentek folklórtörténeti írásai, diákjainak népköltészeti gyűjtései, honismereti írásai. A diktatúra legnehezebb évtizedében, az 1980-as években következetesen támogatta a fiatalabb magyar szakos tanárok nyelvművelő programjait, táborait, vetélkedőit. Példaértékűnek tekintette Benedek Elek és Kriza János népköltészeti gyűjtőmunkáját, munkásságát. Pedagógusi munkája mellett tovább folytatta Konsza Samu tevékenységét: diákjaival és volt tanítványaival együtt mintegy 3000 csíki és háromszéki, változatokban gazdag népballadát gyűjtöttek össze. Munkájuk, a Háromszéki magyar népballadák (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973) a kor szokása szerint Faragó József akadémiai kutató szerkesztésében látott nyomdafestéket, a kötetben 425 változatot tettek közzé. A gyűjtemény kivételes tudományos értékét az is emeli, hogy nagyon ritka klasszikus magyar balladák változatait közli, amelyeket legtöbbször háromszéki cigány közösségekben gyűjtöttek össze.
Albert Ernő a legnehezebb években is folyamatosan tovább végezte gyűjtő tevékenységét. Még a rendszerváltozás előtt, 1989-ben a bukaresti Kriterionnál jelent meg Édesanyám sok szép szava című gyűjteménye, amelyben egy ditrói asszony, Ádám Joákimné Kurkó Julianna énekeit, ritka régi balladáit és dalait közölte, tovább folytatva a magyar folklorisztika egyéniségkutató hagyományait. A cenzúra által megcsonkított gyűjteményt a rendszerváltozás után újra megjelentette.
A hosszú évtizedek alatt céltudatosan, következetesen végzett terep- és levéltári kutatásainak eredményeit elsősorban a rendszerváltozás után tudta megjelentetni. 1995-ben jelent meg a Rigó és madár. A főd népe: egy gyimesi csángó család élete, elmondta Albert Mátyás és felesége, Tamás Katalin, amely elsősorban az elmesélt élettörténet-kutatás módszerét követte.
A magyar ajkú cigány közösségekben gyűjtött balladáit és dalait, valamint a betelepüléstörténetükkel, életmódjukkal kapcsolatos eredményeit két forrásértékű kiadványban jelentette meg: Sok szép cigánylány (1998), Szabad madár. Háromszéki cigány népköltészet (2000), Sír az út előttem. Háromszéki cigányoktól gyűjtött népköltészet és levéltári okmányok (2001). Szintén levéltári kutatásaiból született meg 2004-ben A halál völgye. A határőrség szervezése 1762–1764-ben című dokumentumkötete is.
Albert Ernő fiatalkorától kezdődően nagy figyelmet fordított a szülőföldjén élő székely népköltészet szakszerű összegyűjtésére és feldolgozására is. 2004-ben jelentette meg A halálra táncoltatott leány. Csíki népballadák című gyűjteményét Sepsiszentgyörgyön. Ez a kiadvány nagyon fontos, hézagpótló népköltészeti gyűjtemény, mivel a folkloristák legtöbbször messze elkerülték ezt a vidéket. Albert Ernő szakmai munkásságának megkoronázása. A diákjaival együtt összegyűjtött, szakmailag pontosan dokumentált dokumentációs anyagát nemrég önzetlenül a Székely Nemzeti Múzeum adattárának adományozta. Reméljük, hogy ezt a páratlan mennyiségű és értékes anyagot a fiatalabb kutatók eredményesen feldolgozzák, rendszerezik, digitalizálják és közkinccsé teszik, s ezáltal elérhetővé teszik a háromszéki kulturális örökség igen becses részét.
A magyar és a székelyföldi néprajzkutatók, tanítványok, értelmiségiek sokra becsülik Albert Ernő szakmai és pedagógusi tevékenységét. Munkásságát és életművét számos rangos kitüntetés, díj koronázza: Sepsiszentgyörgy – Pro Urbe díj 2006-ban, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje 2012-ben, Kriza János Életműdíj 2017-ben, Háromszék Kultúrájáért Díj 2020-ban. * Albert Ernőt kisdiákként ismertem meg személyesen. Voltaképp az ő gyűjtőmozgalma serkentett a háromszéki, orbaiszéki népi kultúra, népköltészet kutatására. Mivel Kovászna városában végeztem középiskolai tanulmányaimat, 1972-ben személyesen kerestem fel, hogy megmutassam legépelt saját balladagyűjtéseimet. Egy szünetben kopogtam az irodáját megelőző titkárság ajtaján, ott félénken bemutatkoztam, s közöltem, hogy én az igazgató úrral szeretnék találkozni. Nem ment könnyen. A hangoskodásra megnyílt az ajtó, Albert Ernő pedig kedvesen betessékelt, nyugodtan elbeszélgetett velem, s további gyűjtésekre biztatott. Akkor nagy elégtételt jelentett számomra, hogy a mogorva titkárnővel még süteményt és üdítőt is hozatott nekem. Szakmai és tanári életemben azóta is folyamatosan kapcsolatban voltunk, mindig bátorított, szerteágazó ismereteit, tapasztalatát készségesen megosztotta velem. Messzemenően támogatta 1990 zaklatott márciusában a Kriza János Néprajzi Társaság megalapítását, amelynek számos rangos rendezvényén jól előkészített, dokumentált, eredeti témájú előadást tartott hazai és magyarországi tudósoknak, fiatal pályakezdőknek és diákoknak. A társaság konferenciaköteteiben pedig színvonalas dolgozatokat közölt. Köszönjük szépen. Tisztelt tanár úr, kedves Ernő bátyám, közelgő 90. születésnapja alkalmával jó egészséget kívánunk!
Dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, az MTA külső tagja
Kolozsvár, 2022. január 6-án
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
