A Beregszász – Erzsébet királyné városa című munka régi képeslapok, fényképek, korabeli újságok segítségével mutatja be a több mint 950 éves várost.
Nem mindennapi könyv látott nemrég napvilágot a Kárpátaljai Spektrum sorozat legújabb köteteként. Szerzője ugyanis az a Dalmay Árpád, a Szent György Lovagrend tagja, aki elkötelezett lokálpatriótaként az elmúlt évtizedekben a városban jelenleg található öt szobor, három emlékmű és hetven emléktábla jelentős része elkészíttetésének a kezdeményezője volt. A Beregszász – Erzsébet királyné városa című munka régi képeslapok, fényképek, korabeli újságok segítségével mutatja be a több mint 950 éves várost, és annak hányatott sorsát. Ily módon régi adósságot sikerült törlesztenie a szerzőnek, illetve a sorozatszerkesztő Kovács Sándornak, hisz hasonló kiadványok a megye más városairól – többek között Ungvárról és Munkácsról – már korábban megjelentek.
Beregszász az emléktáblák városa, szokták mondogatni. De ez nem csupán azért van így, mert a szülővárosukat forrón szerető polgárok egy csoportja úgy érezte, hogy meg kell örökíteni azoknak az elődöknek az emlékét, akik sokszor erejükön felül teljesítve kimagaslóan sokat tettek a szülőhely gazdaságának, kultúrájának, közművelődésének felvirágoztatása, valamint az itt élő emberek egészségének megőrzése, nemzeti identitásuk erősítése érdekében. Beregszász esetébe kellettek olyan mély hivatástudattal rendelkező emberek – tanárok, orvosok, építészek, képzőművészek, írók, zenészek, szőlészek stb. –, szakmájukat magas szinten gyakorló egyéniségek, akik méltóak az utókor emlékezetére. Nem véletlen, hogy a Vérke-parti városban, különösen a Trianon okozta trauma után növekedett meg a számuk. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy küldetést teljesítenek, hisz településük csak így maradhat meg a kárpátaljai magyarság kulturális központjának.
„Rendhagyó módon mutatom be a várost, felhasználva képeslapgyűjteményem, könyv- és irattáram egyes kincseit, archív felvételeit” – írja a szerző a könyv bevezetőjében. – „Könyvjegyekkel, emlékérmékkel, birtokomban lévő műalkotásokkal is igyekszem színesebbé tenni ezt a sajátos útikalauzt, bemutatok illusztrációként néhány egykori beregszászi újságot. Betekintést nyújtok az emlékművek, szobrok, emléktáblák létrejöttének, felavatásának kulisszatitkaiba, amelyekről mások keveset tudhatnak.”
Nos, éppen ezért is Beregszászról szóló alapműnek számít ez a kiadvány.
„Viharos századokat élt meg ez a város, amely mai lakosságának relatív magyar többségével Kárpátalja magyarságának földrajzi és szellemi központja” – olvasható a kötet hátsó borítóján. – „Hogy milyen jövő vár rá, azt csak az Isten tudja, de amíg nem hal el utcáin az őslakosság nyelve, addig bízhatunk és reménykedhetünk az elkövetkező szebb időkben. E remény jegyében született ez a könyv, azzal a kimondott céllal, hogy ne csupán városkalauz legyen az odalátogatók számára, hanem éltetője is az ott élő magyarok nemzeti identitástudatának, büszkeségének, hisz gazdag történelmi és kulturális múlttal rendelkezik ez a több mint 950 éves település.”
Közös óhajunkat fogalmazza meg a szerző, amikor azt írja: „S talán az ideköltözött más nemzetiségűek is méltányolják ezt a múltat, ami záloga lehet a békés együttélésnek, a kölcsönös toleranciának, egymás megbecsülésének, a remélet további fejlődésnek.”
Eszenyi Gábor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
