Ahogyan Napóleon mondta, a sereg a hasán menetel. Ehhez az egyik fő eszköz a mozgókonyha volt, ami naponta etette a német katonákat. Alább a német mozgókonyhát és az egyéb tényezőket mutatjuk be, amik a katonák étkezéséhez hozzájárultak.
A német mozgókonyha
A német mozgókonyhát szinte bármivel lehetett fűteni. A fő fűtőanyagok a fa és a szén voltak, de lehetett olajjal és szinte bármi egyébbel is. Egy másik jellemző a multifunkcionalitás volt. A meleg étel mellett lehetséges volt ital, kenyér és más készítése is. Gyakorlatilag egy egész menüt lehetett vele készíteni.
A német mozgókonyha főzőüstje 200 literes volt. Ez kettős falú volt, a két fal között glikol volt. Ez egyenletesebb melegedést tett lehetővé, és megakadályozta az odaégést. A főzőüsttől balra egy 90 literes kávéfőző helyezkedett el. Jobbra egy tűzhelylap volt, amin lehetett kolbászt és krumplit sütni.
Egy német mozgókonyha 125-225 ember számára tudott ételt készíteni. Az egyik előnyös tulajdonsága az volt, hogy lehetett vele menet közben is dolgozni.
Más korabeli mozgókonyhák
A háború kitörésekor a szovjet mozgókonyhák a németekéhez képest egyszerűek, bár viszonylag új modellek voltak. Általában egyetlen főzőüstjük volt, bár voltak nagyobbak is. Később a szovjetek elkezdtek fejlettebb modelleket is gyártani. Egy orosz lövészzászlóaljnak a háború végén 3 mozgókonyhája volt, míg egy németnek 4 vagy 5.
A német hadsereg a saját mozgókonyhái mellett jelentős számban használt cseh mozgókonyhákat is. A cseh mozgókonyhák a németekkel ellentétben nem duplafalúak voltak, vagyis azoknál a tűz közvetlenül melegítette az üstöket. 3 darab, egyenként 100 literes üstjük volt.
A legmodernebb az amerikai mozgókonyha volt, aminek több oka is volt. Az egyik az, hogy az amerikai mozgókonyhának volt hűtőszekrénye, melyben tudtak romlandó élelmiszert is tárolni. Emellett az amerikaiak benzinnel fűtötték a tűzhelyeiket. Viszont az amerikai mozgókonyhák tűzhelyei időnként felrobbantak.
A német tábori mészárszék
’41-ben egy német és egy szovjet hadosztály is rendelkezett tábori pékséggel. A német hadosztályoknak viszont volt mészárszékük is. A szovjet hadosztályokban a vágóállatot közvetlenül az ezredekhez vitték.
A német hentesszakasz képes volt naponta 15 marhát, 120 disznót vagy pedig 240 birkát feldolgozni, és naponta 3 tonna kolbászt készíteni belőlük. A feldolgozás előtt állatorvos vizsgálta meg az állatokat.
A szakasz egyrészt friss húst biztosított a mozgókonyháknak, másrészt kolbászt készített a húsból. A szakasz rendelkezett füstölő teherautóval. A gépeket 10 kilowattos elektromos generátor látta el.
Hideg étkezések
A német katonák megfelelő körülmények esetén mindennap kaptak meleg ételt. Viszont kemény harcok esetén néha be kellett érni a hideg étkezéssel. Alább ennek az összetevőiből válogattunk össze néhány képet.
Az Erbswurst
A német haderőben már a 19.századtól alkalmazták a borsóhurkát (Erbswurst), ami az egyik legeleső készétel volt. Vizet adva hozzá tápláló étellé vált. A hivatalos lejárat után is sokáig ehető maradt, és az eredeti verzió akár önmagában (víz nélkül) is fogyasztható volt.
Az eredeti recept alapján az Erbswurst borsólisztből, marhafaggyúból, zsírtalanított szalonnából, sóból, hagymából és fűszerekből állt. Leginkább tartaléknak használták.
(Olvasónktól, források itt.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
