Tucker Carlson adott interjút a nemzetközi elismertségnek örvendő Jeffrey Sachs külpolitikai szakértő, a Columbia Egyetem közgazdász professzora, aki nyíltan beszélt arról, hogy az orosz-ukrán háború bekövetkezéséért az USA is felelős, aki évtizedeken keresztül provokálta az oroszokat.
Sachsról érdemes tudni, hogy 2022-ben az orosz-ukrán háború kapcsán a TA3 szlovák hírtelevíziónak is adott interjút, amelyben azt mondta, hogy Ukrajna is felelős a háború kirobbanásáért. Az adást a csatorna nem sokkal később törölte az archívumból, a parlament (akkor liberális kézben lévő) médiabizottsága szabálysértést állapított meg, a műsorvezetőt pedig elbocsátották – ennyit a szlovák sajtószabadságról.
Sachs a most adott interjúban kijelentette, hogy
Sach emlékeztetett, hogy a NATO 1990-ben ígéretet tett arra, hogy nem bővül kelet felé.
Körkép-vélemény:
Ezt a narratívát a fősodratú sajtó a háború kitörése óta orosz dezinformációnak próbálja beállítani, ám nemrég napvilágra kerültek azok a történelmi dokumentumok, amelyek bizonyítják az ígéret valódiságát, amit maga Bill Clinton amerikai elnök 1997-ben Borisz Jelcin akkori orosz elnöknek megerősített, mikor kijelentette: Jelcinnek nem kell tartania a NATO keleti bővítésének fenyegetésétől. A dokumentumok szerint azonban Washington csak megvezette Oroszországot, és évekig azért tagadta le a NATO-bővítés terveit, hogy kedvezzen Borisz Jelcin 1996-os újraválasztásának – aki gyengekezű és alkoholista vezető volt, az USA számára így sokkal előnyösebb, mint egy orosz nacionalista.
Sachs arra is felhívta a figyelmet, hogy 1997-ben napvilágra kerültek azok a tervek, amelyeknek lényeg a NATO bővítése Kelet-Európában és Eurázsiában, ezzel az USA saját befolyását terjesztette ki Európára és Eurázsiára. Ezek a tervek pedig tartalmazták Ukrajna és Grúzia felvételét is a szövetségbe.
Nyugati terjeszkedés
Az első lépés Magyarország, Csehország és Lengyelország 1998-as tagfelvétele volt, majd 2000-ben a három balti ország is csatlakozott (Lettország, Észtország, Litvánia, mindhárom egykori szovjet tagköztársaság volt).
Sachs szerint ezek a lépések mind provokációk voltak, a NATO egyre közelebb nyomult Oroszország határaihoz.
2002-ben az USA egyoldalúan kilépett a ballisztikus-rakéta egyezményből, amit sokáig az orosz-amerikai béke egyik garanciájának tekintettek. A lépésre azért volt szükség, hogy Washington rakétavédelmi rendszereket telepíthessen Lengyelországba és Romániába.
Körkép-vélemény:
Fontos megemlíteni, hogy a rakétavédelmi rendszer a nevével ellentétben nem csak védelmi célokat láthat el, hanem támadót is. A másik fontos részlet, hogy ezek a rendszerek felborították a kölcsönös megsemmisítésen alapuló amerikai-orosz nukleáris egyensúlyt, mivel Lengyelország és Románia rendkívüli közelsége Oroszországhoz lehetővé tette az elméletben elindított nukleáris töltetek egy részének megsemmisítését. Ezért az oroszok ezt a két védelmi rendszert valójában stratégiai támadásnak tekintették, amivel a Nyugat az orosz válaszcsapási képességet próbálta gyengíteni. Egy ilyen lépést adott helyzetben egy nukleáris csapásmérés előkészítéseként is lehet értelmezni. Ezért rendkívül veszélyes, amikor Ukrajna nyilvánvaló nyugati jóváhagyással orosz stratégiai radarközpontokat támad, amelyek szintén az ellenséges nukleáris csapás előkészítését hivatottak felfedni.
Sachs kiemelte, hogy a Nyugat keleti térnyerésének az eszköze volt 1998-ban Belgrád bombázása is, ami az Egyesült Államok délkelet-európai befolyásának kiépítését szolgálta.
Vlagyimir Putyin orosz elnök már 2007-ben arra hívta fel a figyelmet a müncheni biztonságpolitikai konferencián, hogy az USA és Európa megszegi az Oroszországnak tett ígéretét a NATO kapcsán. Ugyanakkor Európa egyre több gazdasági szálon kötődött Oroszországhoz, ami az Egyesült Államoknak nem volt érdeke, és meg is akadályozta.
Erre az a washingtoni meggyőződés hatalmazta fel, amiben az amerikai politikusok a mai napig mélyen hisznek: az USA a világ egyetlen szuperhatalma, ezért bármit megtehet.
Eredetileg Ukrajna sem akart a nyugati szövetség része lenni, a lakosság többsége a történelmi, nyelvi és kulturális kapcsolódások miatt nem akarta feladni Oroszországhoz fűződő kapcsolatait. Ezért inkább a semlegesség, mint a NATO-tagság volt a cél. Ezt visszatükrözte az ukrán vezetés politikája is.
Elindulunk a lejtőn
A majdani forradalom előtt egy évvel, Viktor Janukovics ukrán elnök – aki egyébként igyekezett korrekt kapcsolatokat ápolni a Nyugattal is – nyerte meg a választásokat és az ország semlegességét deklarálta az euroatlantis integráció helyett.
Körkép-vélemény:
Bár a nyugati sajtóban az volt a fő narratíva, hogy az uniós csatlakozás elmaradása mélységesen felháborította az ukrán közvéleményt, azt nem szokták hozzátenni, hogy ez a felháborodás viszonylag korlátozott volt, és még 2014-ben is az ukránok többsége elutasította a NATO-csatlakozást, még ha az uniós tagsággal szimpatizált is.
Végül a CIA 2014-ben megdöntötte a Janukovics-rezsimet (amit Oroszország méltán nevezett puccsnak).
Ezt követően tört ki Ukrajna keleti felében a polgárháborúnak álcázott orosz-ukrán konfliktus. Az oroszok annektálták a Krím-félszigetet, mert nem engedhették meg, hogy amerikai katonai bázisok települjenek a Krímre felszámolva ezzel a többszázéves orosz jelenlétet a Fekete-tenger térségében.
Sachs arra is felhívta a figyelmet, hogy Joe Biden amerikai és Putyin orosz elnök 2021-ben személyesen is találkoztak, és ekkor Oroszország biztonsági megállapodási javaslatot tett az asztalra – tárgyalásokra azonban már nme került sor.
A nyílt háború kitörését jelentő 2022. február 24. előtti hetekben pedig Kamala Harris amerikai alelnök és más amerikai vezető tisztviselők nyilvánosan Ukrajna NATO-tagságáról kezdtek el beszél.
Mindebből pedig az következik – szögezte le Sachs -, hogy Oroszország támadását provokációk előzték meg, amelyek nélkül valószínűleg nem támadta volna meg Ukrajnát.
This is the best single interview on #UKRAINE and #COVID I’ve seen. Economist Jeffrey Sachs and journalist Tucker Carlson’s interchange is crucial to understanding the miasma we’re living through. Our TV debates and interviews are surface only. Take your time. If you don’t have… pic.twitter.com/QQ7Gxghq1Q — Oliver Stone (@TheOliverStone) July 20, 2024
Nem csak Sachs
Sachs kijelentéseinek jelentősége inkább abban rejlik, hogy ismét kimondta valaki a tényeket a progresszív, háborúpárti mainstream narratíváinak ellenére is. Mi azért kiemelnénk, hogy az USA teljesen tisztában volt azzal, hogy Oroszország nem engedheti Ukrajnát az euroatlanti integráció útjára lépni.
George Friedman neves geopolitikai gondolkodó és professzor egyik elemzésében leszögezte, hogy az USA érdeklődése Ukrajna iránt azért ilyen nagy, mert rajta keresztül akarja megakadályozni, hogy Európát egyetlen nagy gazdasági hatalom (mondjuk egy német-orosz tengely) uralja, mert az fenyegetné az amerikai hegemóniát.
Ugyanakkor már 2009-ben megjelent egyik könyvében megírta, hogy Ukrajna NATO-tagságát Oroszország nem engedheti megvalósulni. Túl közel kerülnének a NATO csapásmérő egységek Moszkvához, harapófogóba kerülne Oroszország délnyugati kapuja, nyílt támadófelület jönne létre az Észak-európai-síkság felől Oroszország belterületei felé, és Ukrajna kellően méretes ország ahhoz, hogy komoly hadműveleteket lehessen rajta végezni, amely szintén fenyegetné Oroszországot. Az Ukrajna NATO-tagságára adott orosz válasz előre megjósolható volt. A Nyugat egyáltalán nem volt erre tekintettel.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
