Virágvasárnapon megkezdődött a nagyhét. Templomaink többségében ilyenkor triduumokat tartanak. Az ezeken való részvétellel tesszük magunkat lelkileg még alkalmasabbá húsvét titkának megünneplésére. A járványügyi helyzet miatt idén számos templomban elmarad az évről évre várt háromnapos lelki felkészülés.
Martos Levente Balázs biblikus tanár, a Pápai Biblikus Bizottság tagja, a Központi Papnevelő Intézet (KPI) rektora eredetileg a debreceni Szent Anna-főplébánián tartotta volna meg a triduumokat. Mivel ez most nem volt lehetséges, a főplébánia és a Magyar Kurír közreműködésével hírportálunk You Tube csatornáján adjuk közre triduumos elmélkedését.
A KPI rektora három tanút hívott meg a Szentírásból, hogy együtt beszélgessünk velük, és rajtuk keresztül Istennel. Az első vendég egy különös ószövetségi alak, a Prédikátor volt, aki azt üzente, hogy a szívünkben jelen van az Örökkévaló.
Második alkalommal a biblikus tanár a prófétai irodalom különleges szereplőjéről, a Szenvedő Szolgáról beszélt, aki Izajás próféta Könyvéből ismert a számunkra, és Benne Jézus Krisztusra ismerhetünk.
Harmadik alkalommal a tudós professzor a szeretett tanítványt említette. Emlékeztetett rá: a Jelenések Könyve Jézust nevezi hűséges tanúnak. Talán azért, mert Istenről, az Atyáról hűségesen tanít, és mert egész élete, halála és feltámadása is az örök igazságról beszél. A Jelenések Könyve azon íráscsoporthoz tartozik az Újszövetségen belül, amelyeket jánosi iratoknak szoktunk nevezni, és amelyek
Ez az iratcsomag nemcsak emberi értelemben fogalmazza meg a tanúságtétel értékét, nemcsak a tudás továbbadását, hanem az élő kapcsolatot. A tanú valakit megismert és megszeretett, a szívével megértett, és erről tesz tanúságot.
A szeretett tanítványról János evangéliumában olvashatunk, különleges kapcsolata van Jézussal, ebből a kapcsolatból írja meg egész tanúságtételét. Az evangélium legutolsó fejezetében olvassuk: ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és mi tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. A szeretett tanítvány élvezi az egész közösség bizalmát, amely tanúskodik a szavahihetőségéről – szögezte le Martos Levente Balázs. Felhívta a figyelmet, hogy ez a szeretett tanítvány az, aki Jézus halálának a pillanatában is megszólal. Ez olyan jelentős, hogy az evangélium elbeszélése egy pillanatra megszakad.
„Amikor a katonák Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igaz, amit mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az Írás: Csontját ne törjék össze. Egy másik írás pedig azt mondja, Látni fogják azt, akit keresztül szúrtak.” (Jn 19, 32-37).
Balázs atya kifejtette: egy olyan elbeszélésben, amely eddig a valós eseményeket elmondta, és ezek jelképes értelmét is feltárta, különösen hat ez a megállás, amikor valaki esküre emeli a kezét, és szinte az élete odaadásával is a teljes hitelességét megmozdítva akarja kifejezni, hogy igaz az, amit most elmond. Amikor János evangéliuma keletkezett, némelyek kétségbe vonták, hogy Jézus, az Isten Fia, valóságos ember is volt. A tanítvány viszont kimondja, hogy Ő valóban meghalt értünk.
A KPI rektora idézte Pilinszky Jánost is: „Minden lélegzetvétel megsebez és leterít valahány szívverés. Különös, hogy a tenger halhatatlan, holott minden hulláma végítélet.” Hozzátette: számára a kijelentés, hogy „Minden lélegzetvétel megsebez…” egyszerre tanúskodik a halálról és a születésről. Amikor valaki megszületik, azonnal felsír, először érzi a friss levegőt a saját tüdejével, ugyanakkor azt érezzük, hogy fáj máris az élet, sírva születünk ebbe a világba. És ez a pillanat a haldoklásé is, amikor „leterít valahány szívverés”. Milyen kétértelmű ez! A szívverés egyszerre jelenthet szívdobbanást, és azt is, hogy valaki megveri a másikat.
A szeretett tanítvány közel volt Jézushoz abban a súlyos pillanatban, hogy vele azonosulhasson. Minden lelkigyakorlat célja, hogy rácsodálkozhassunk Isten egész gazdagságára, és eléggé átvehessük Isten szemléletét. Úgy nézhessük a világot, olyan gazdagon, ahogyan csak ő látja, hogy ebben a világban mi is egyenesebben, bátrabban élhessünk.
Balázs atya kiemelte: a szeretett tanítvány Jézusról tanúskodik: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy mindaz aki Benne él, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) A II. vatikáni zsinat szerint
Amikor ez sikerül, akár a legkisebb dologban is, akkor közelebb jutunk annak megértéséhez, hogy mit jelent embernek lenni és hogyan lehet emberként egy másik emberrel és Istennel is találkozni.
A biblikus tanár kifejezte kívánságát, hogy elérkezzünk erre a húsvétra. Az idei húsvét még mindig fájdalmas, hiányos, talán aggodalmakkal terhelt is lesz. Mégis, bízhatunk abban, hogy minden pillanatban, amikor közel kerülünk a másikhoz, és megéljük a saját nehézségeinket és odaadásunkat is, akkor az örök húsvét beteljesedik. Martos Levente Balázs így kíván mindenkinek Istentől megáldott, az élet, a feltámadás, Jézus reményével teljes, szép húsvétot.
Fotó: Zuggó Zsolt/Angelus Communication
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
