József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
„Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét” – írta József Attila 1936 októberében. „A szélsőbaloldal új fasizmusát” nevezte néven Donald Trump 2020 júliusában.
Az USA-elnök nem olvasta a magyar költőt.
Az eltelt 84 év és a Budapest és Washington közötti – légvonalban – 8019, 9 kilométeres távolság bizonyossá teszi, hogy a társadalmi tünetek meglehetősen hasonló értelmezése mindenképp figyelemre méltó.
Még akkor is, ha a Trump-beszéd kollektív munka terméke.
Sőt akkor még inkább: a beszédíróknak több idejük van folyamatok elemzésére, jobban belelátnak a zavaros ideológiák és a dühöngő propaganda mély rétegeibe, motívumaiba, indulati gyökereibe.
És a rejtett valóságba.
József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját.
A gyökér azonos.
Mind a két ideológia háború az igazság ellen. Mind a két ideológia pusztítja az emberiség által létrehozott értékeket, elsősorban a szellemi értékeket: vallásokat, közösségi elveket, magukat a közösségeket, művészi teljesítményeket.
És a szeretetet.
Gyűlölködésre hergeli, sőt tanítja a fiatalokat, megpróbálja a szülők ellen fordítani a gyerekeket. Volt olyan kommunista költő, aki az anyja ellen írt verset, s Kossuth-díjat kapott még a negyvenes években.
És mind a két ideológia tárgyi értékeket is rombol.
A kommunizmus sok templomból istállót csinált. Vagy pusztán elhanyagolta, és így rombolta az értékeket: most omlott össze az erdélyi Ördögkúton a Bay-kastély: ezt az értéket is Trianon liberálisai ajándékozták az őket korrumpáló kommunistáknak 100 esztendeje.
Az elmúlt napok esőzései nyomán összeomlott Bay-kastély az erdélyi Ördögkúton 2020. július 4-én. A 19. század közepén neoromantikus stílusban épített kastélyban az államosítás után a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet székháza működött. Az épület 1990 után gazdátlan maradt és romossá vált. A Bay-kastély utolsó tulajdonosa Bay Ferenc volt, aki a második világháború végén elmenekült a faluból. MTI/Kiss Gábor
Most a szoborrongálás tombol.
„A múltat végképp eltörölni” – azt hittük, hogy ez kommunista eszme. Most kiderült, hogy a testvérpártiak, a liberálisok is vallják – és gyakorolják is. Nem a diktátorok bronzalakjait döntik, hanem az annak idején épp az elődeikért cselekvő államférfikéit.
Elvakult düh roncsol.
Vandée következik? Tömegmészárlás, amelyet utóbb, még bő két évszázaddal később is „forradalomnak” hazudnak? Vagy netán pont azoknak a jakobinusoknak kell nyaktiló alá hajtani a fejüket, akik az egész dühöngést elindították, és még ma is tüzelik?
Füllent, aki azt állítja, látja a végét?
József Attila azonban megsejtett valamit. Új mese dünnyögésére biztatta azokat, akik egy fennkölt eszme nevében úgy, vagy még vadabbul cselekedtek, mint azok, akik nyersebb kifejezésekkel tárták fel céljaikat.
A mostani célok (is) ködösek.
Félnek a novemberi választástól azok, akiknek kezéből kicsúszott az államhatalom egy része, és mély államként is egyre kisebbre zsugorodnak. Egy újabb választási kudarc beláthatatlan következményekkel járna számukra.
Akár háborús uszítással is káoszt alakítanak ki.
És majd ők megjelennének a nagy Rendcsinálóval. És nekilendítik az elszámoltatást. A megbélyegzést. A leszalámizást. A kiiktatást – az egzisztenciális mellett brutálisabbat is.
Fasiszta kommunizmus – írta a költő.
Bő évtizeddel megelőzve a „fordulat évét”. Majd Recsket, a főpapi pereket, a szerzetesrendek feloszlatását, és a Gulág-rabokkal szembeni kegyetlenséget: magyarjaink azért maradtak fél évvel, egy évvel tovább a szovjet munkatáborban, mert az itteni kommunisták kérték Moszkvát: ne engedje haza őket, mert itthon nem hiányzanak.
„Inkább vigyenek vissza a Szovjetunióba.”
Ezt egy volt gulágrab mondta már itthon a kommunistáknak, mert a „hazai” bánásmód kegyetlenebb volt a szibériainál.
A szobordöntés, a tűzgyújtás, a területfoglalás, az anarchia, a káosz „a szélsőbaloldal fasizmusát” láttatja az amerikai elnökkel, és ezt ki is mondta.
Vállalta a kockázatot.
Kovács G. Tibor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
