A liberálisok szóvivője, Ionuț Stroe például azt fejtegette, orosz befolyást vél felfedezni a magyar és a székely jelképek romániai használatának követelése mögött. Érdekes felvetés, tankönyvbe kívánkozó. Egészségesen tükrözi ugyanis, miként nem érdemes nyilatkoznia egy magát politikusnak nevező állampolgárnak, hacsak nem az a célja, hogy bizonygassa földtől való teljes elrugaszkodottságát. Stroe azt is megjegyezte, egy-egy budapesti hivatalosság időnként „felkavarja az állóvizet a Kremlben kiadott orosz forgatókönyv szerint”. Hangzatos, ám a kijelentés tartalmi részét értékeljék politológusok vagy inkább pszichiáterek.
Nevethetnénk is akár, ha nem volna szomorú és sértő eme legújabb székely zászlós epizód. Egyébként elgondolkodtató megjegyzések születnek némely kelet-közép-európai külügyi intézményben, Pozsonyból is nehezen értelmezhető kijelentés érkezett. Rastislav Kácer külügyminiszter megjegyezte ugyanis, hogy „ha Vlagyimir Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, Magyarországnak már területi követelései lettek volna Szlovákiával szemben”. Remek, a visegrádi államok egymásrautaltságát fényező álláspont.
Németh Zsolt, a budapesti országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, miután érzékelte, hogy első bejegyzésére mennyire elrugaszkodottan reagáltak a bukaresti kollégák, újabb bejegyzést tett közzé. „A székely zászlót immáron 10 éve üldözik Romániában, annak ellenére, hogy a strasbourgi bíróság elítélte ezt a gyakorlatot” – rögzíti a tényállást, majd nyomatékosítja, hogy „Magyarország kiáll a székelyek jogai mellett, beleértve, hogy szabadon használják szimbólumaikat mindenhol, így közintézményekben és közterületeken is”.
Természetesen a székelyek is kiállnak saját jogaik mellett, és közösségileg is elfogadhatatlannak tartják a mostanihoz hasonló gesztusokat. El is hangzott néhány határozott politikai nyilatkozat – lehetett volna több is! –: Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter az egyik román nyelvű hírtelevízióban a román közösség történelmi térségeire hivatkozva higgadtan érvelt a székely szimbólumok szabad használata mellett, kiemelve, hogy e kérdésben tárgyalva, egyeztetve lehet(ne) dűlőre jutni. Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Maszol megkeresésére pedig úgy fogalmazott, ha megvolna a politikai akarat, akkor erre a helyzetre lehetne megoldást találni; a székely zászló szabad használata ugyanis régi kívánsága a székely közösségnek, egy regionális szimbólumról van szó, amely nem irányul senki ellen, nincs románellenes üzenete.
Érvelni, magyarázni kell tehát továbbra is. A székely szimbólumok esetében – melyek nemzeti önazonosságunkhoz való ragaszkodásunkat jelképezik – nem is az a kérdés, hogy mikor, ki mond cifrábbat, s azt a másik fél miként harsogja túl. Érvelni, magyarázni kell, s a kulcsszavak: következetesség, higgadtság és méltóság.
Az igazi nagy kérdés változatlanul az, mikor és hogyan érhet véget a magyar és székely szimbólumok elleni hadjárat, mikor válik egyértelművé, hogy e kicsinyes pofozkodás nem csupán a magyarok méltóságát bántja, hanem minden előre tekintő ember méltóságát, nemzetiségtől függetlenül.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
