Mielőtt belefogunk egy növény termesztésébe, elsősorban meg kell, hogy ismerkedjünk az adott növény igényeivel és termesztési technológiájával. A sárgarépa szabadföldi termesztésével kapcsolatban ez előbbit már a cikkünk első részében áttekintettük. Ezeknek az információknak a tudatában a következő lépésünk, hogy tisztában legyünk a termeszteni kívánt növényünk termesztési technológiájával is, amelynek a részleteivel a jelenlegi cikkünkben fogunk foglalkozni.
A sárgarépa termesztéséhez a sík fekvésű, gyomokkal nem fertőzött, talajlakó kártevőktől mentes területek alkalmasak. A sárgarépa nem kedveli a monokultúrát, ezért a vetésforgó alkalmazása elengedhetetlen.
Önmaga vagy más ernyősvirágzatú (pl. petrezselyem, zeller) növények után legalább 3-4 évig ne kerüljön vissza. A sárgarépának jó előveteményei: a zöldborsó, zöldbab, kabakosok, káposztafélék, őszi búza, úgymond azok a növények, amelyek nem „zsarolják” ki a talajt. Sok szármaradványt hagyó növények után (kukorica, napraforgó) nem javasolt a sárgarépa termesztése.
A sárgarépa társnövényként nagyon jól érzi magát a saláta, kapor, vöröshagyma és póréhagyma közelében.
Több kutatás is kimutatta, hogy a vöröshagyma és a póréhagyma a sárgarépa mellé vetve távol tartotta a sárgarépa legyet, valamint csökkentette a lisztharmat és a levéltetvek megjelenését a sárgarépán.
Sárgarépafajtákból széles választék áll a termesztők rendelkezésére. Különböző tulajdonságok figyelembevételével (tenyészidő, termőképesség, lomberősség, betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képesség, minőség) választhatnak fajtát a termelők.
A sárgarépa tenyészidejét tekintve megkülönböztetünk rövid (80–110 nap), középhosszú (110–140 nap), és hosszú (140–180 nap) tenyészidejűeket. A rövid tenyészidejű fajtákat elő- és másodnövényként, a közepes és hosszú tenyészidejű fajtákat csak főnövényként termeszthetjük.
A sárgarépafajták termőképessége függ a tenyészidőtől, a répatest formájától, hosszúságától és vállátmérőjétől, a lomberősségtől és a betegség-ellenállóságtól. Az erős lombú fajták a betegségekre általában kevésbé érzékenyek, mint a gyengébb lombúak. Korai, csomózott áru előállításhoz azok a rövid tenyészidejű fajták alkalmasak, amelyek lombja erősen illeszkedik a répatesthez és elég erős a levélnyelük.
A termés minőségét a beltartalmi tulajdonságok, valamint a külső megjelenés határozzák meg. Ezek közül a legfontosabb a karotintartalom, amely szorosan kapcsolatban áll a színnel. Minél magasabb a karotintartalom, annál intenzívebb (erősebb) a sárgarépa narancsos színe. A sárgarépa ízének kialakulásában a cukrok és az illóolajok mennyisége és összetétele játszik fontos szerepet. A késői érésű fajták szárazanyag-tartalma nagyobb, mint a korai és középérésűeké, emiatt tárolhatóságuk jobb.
A répatest formája is fajtánként változhat, de a talaj szerkezete is nagyban befolyásolhatja azt.
Úgy a sárgarépa, mint a többi gyökérzöldség esetében is a talajelőkészítésnél két igen fontos dolgot kell szem előtt tartani. Az egyik a jó őszi mélyszántás (25-30 cm) vagy kiskertekben az őszi ásás, ilyenkor juttatjuk ki az alaptrágya túlnyomó részét. A másik az egyenletes talajfelszín-eldolgozás. A tavaszi talajelőkészítésnél, különösen a laza, könnyű talajokon ügyelni kell arra, hogy a magágy kellően tömör alapú legyen. A megfelelő csírázáshoz, a biztonságos és gyors keléshez kellően nedves, tömör, aprómorzsás, egyenletes felszínű magágy szükséges.
Nagyüzemű termesztésben a síkműveléses művelési mód (30-35 cm sortáv) mellett, egyre inkább teret nyer a bakhátban (70-75 cm sortáv) történő termesztés. A bakhátakon ilyenkor legtöbbször ikersoros elrendezésben történik a vetés.
A sárgarépát állandó helyrevetéssel szaporítjuk. Az egyenletes, szemenkénti vetés feltétele az egyöntetű, kalibrált, jó biológiai értékű vetőmag. A maggal terjedő betegségek elkerülésére érdekében, érdemesebb csávázott vetőmagot vásárolni. A vetés mélysége 2-2,5 cm. Egyöntetű növényállomány elérése érdekében törekedni kell az egyenletes vetésmélységre. A vetés időpontját a sárgarépa felhasználása és a fajta tenyészidejének figyelembevételével határozzuk meg. A tavaszi szabadföldi sárgarépát márciustól egészen júniusig vethetjük. Minél egyenletesebb a talaj hőmérséklete, annál egyenletesebb kelést, és ezáltal egyenletesebb (egyforma) méretű termést kapunk.
A hektáronkénti vetőmagszükségletet alapvetően a termesztés célja határozza meg:
A fenti tőszámokat figyelembe véve a hektáronkénti vetőmagszükséglet 1,0-2,5 kg között változhat.
A sárgarépa kezdetben lassan fejlődik, ezért fontos, hogy megakadályozzuk az elgyomosodást. Ezt egyrészt a talajlazítással egybekötött mechanikai gyomirtással (kapálással, rotálással) érhetjük el. Már vannak különböző, a sárgarépa termesztése során alkalmazható gyomirtó szerek, amelynek a használata során mindig be kell tartani a használatára vonatkozó előírásokat, és figyelembe kell venni azt is, hogy az utónövényünkre milyen hatással lehet a kiválasztott gyomirtó szer.
Csapadék hiányában, a megfelelő terméshozam elérése érdekében, a tenyészidőszak folyamán feltétlenül szükség van a sárgarépa öntözésére, amelyet kellően meg is hálál. Kelésig a magágyat kisebb vízadagokkal tartjuk nedvesen, de a legnagyobb vízszükséglete a sárgarépának a fő növekedési szakaszban van, amely a tenyészidőszak második felétől kezdődik. Ilyenkor az öntözéseket megelőzően nyílik lehetőség a fejtrágyázásra, amely nitrogénben és káliumban gazdag kell, hogy legyen. Fontos, hogy egyenletes legyen a növényállomány vízellátása, így elkerülhető a répák felrepedése.
A legeslegfontosabb növényvédelmi kezelés, az ültetést megelőző talajfertőtlenítés, amellyel megakadályozhatjuk, hogy a talajlakó kártevők jelentős kárt okozzanak a gyökérzöldségünkben. Az év közbeni növényvédelmi permetezések időben és megfelelő módon való elvégzése biztosítja a növényállomány kórokozóktól és kártevőktől való mentességet.
A sárgarépa betakarítását tekintve is fajtától és értékesítési módtól függően nagy eltérések vannak. A friss fogyasztásra szánt korai sárgarépát a felszedést követően (június vége) mossák és csomózzák, míg a tárolásra szánt fajták esetében a felszedést követően (október közepe) kifejezetten tilos a sárgarépa mosása. Sőt a tárolásra szánt fajták esetében a betakarítást megelőzően 3-4 héttel már nem szabad öntözni, mert az a tárolhatóságát ronthatja. Míg a korai és friss fogyasztásra szánt fajtákat leggyakrabban kézzel szedik fel (hogy minél kevésbé sérüljenek), addig a feldolgozásra szánt fajtákra a gépesített betakarítási mód a jellemző.
A sárgarépa tárolása történhet hagyományos módon: pincében, veremben, szalmával és fóliával takart ládákban a szabadban, vagy hűtőtárolóban. Minden esetben törekedni kell arra, hogy a tárolókba került sárgarépák egészségesek és sártól, egyéb szennyező anyagoktól mentesek legyenek. A sárgarépa tárolásához a +1 °C körüli hőmérséklet és a 95% feletti relatív páratartalom az optimális.
Nagy Csaba falugazdász,Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
