A Puma-osztag egykori tagja: „A legjobb emlékem a háborúról? Egy dologra jól emlékszem… Amikor véget ért”

A Puma-osztag egykori tagja: „A legjobb emlékem a háborúról? Egy dologra jól emlékszem… Amikor véget ért”

Nem is olyan rég számoltunk be arról a szomorú hírről, hogy Vitéz Szentiványi János, a legendás Puma század egykori tagja elhunyt. Emléke előtt egy korábbi, szintén a Körképen megjelent cikkünkkel tisztelegtünk, amelyben Frankó Endre nyugalmazott főhadnaggyal együtt Csilizpatason vett részt egy beszélgetős esten.

Ez a közel két évvel ezelőtti esemény ihlette meg Nagy Erikát és a nyárasdi Csemadok alapszervezetet, hogy meghívja Frankó Endrét egy hasonló beszélgetőestre, melyre szűkebb körben került sor a nyárasdi kultúrház kistermében.

Bandi bácsit Hochstein András kísérte el, aki egyben a kérdező szerepét is magára vállalta. A megjelentek sok kedves és izgalmas történetet hallhattak Bandi bácsitól, aki idén 93 éves.

Bandi bácsi megosztotta a jelenlévőkkel, hogy is lett belőle pilóta. Még fiatal gyermek volt, mikor asztalos édesapja biciklijét testvérével vagy egyik barátjával hétvégente kölcsön vette, hogy elkerekezzen Egerbe, a repülőtérre. Nevetve mesélte, hogy mindig felváltva tekerték a biciklit, így valakinek mindig futni kellett mellette, így tették meg a hosszú utat.

A repülőtéren segítettek a gépeket tologatni, jó idő esetén pedig vitorlázóval repültek. Bandi bácsi 20 éves korára már minden fajta géppel repült, amely akkor megtalálható volt Magyarországon.

A nagy kedvenc

Aki minden fellelhető gépet kipróbál, az könnyel el tudja dönteni, hogy melyikkel szimpatizál a leginkább. Bandi bácsi kedvence máig a Messerschmitt G109-es repülőgép, amellyel a háború alatt is repült.

Habár Puma-osztagos volt, légi csatában nem vett részt. Az ő feladata a földi célpontok, épületek, teherautók kiiktatása volt.

Endre bácsi imádta, hogy 800 km/órás sebességgel száguldhatott rendkívül alacsony magasságban, aminek meg volt az az előnye is, hogy könnyen meg tudott lógni az őt üldözők elől.

Az elbeszéléséből az is kiderült, hogy nem volt meglepő, ha két magyar gép 30-40 amerikaival került szembe és kényszerült harcolni és ezzel együtt helytállni.

emlékezett vissza Bandi bácsi.

Hírdetés

emlékezett vissza a háborús időkre.

Bandi bácsi beszélt arról is, hogy testvére, aki szintén pilóta volt, eltűnt a háború alatt. Minden bizonnyal lelőtték, de nem találták meg a holttestét.

Frankó Endre főhadnagy Németországban volt az amerikaiak hadifoglya. Gépeiket felgyújtották, őket pedig szerencsére hamar hazaengedték.

Bandi bácsi szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem a franciák kezére került, akiknek hadifogolytáborai rosszabbak voltak, mint az oroszoké.

Élet a háború után

1945-től ’51-ig magyar pilótákat képzett ki, majd ugyanebben az évben háborús bűnösnek nyilvánították.

Szeretett volna egyetemre jelentkezni, hogy mérnök lehessen, de erre csak úgy volt lehetősége, ha életrajzából kihagyta, hogy pilóta volt.

Végül sikeresen elvégezte a Műszaki Egyetemet és gépészmérnök lett.

Nevéhez kötődik a Jánoshegyi Libegő megtervezése. 10 éven keresztül Indiában élt, csupán 3-4 havonta járt haza. Itt drótkötélpályákat kellett terveznie.

Civil munkájával kapcsolatban is megosztott egy kedves emléket.

Legendák

Frankó Endre és a Puma század többi tagjának korábbi beszámolói, elbeszélései egész más képet festenek a világháború alatti Magyarországról és általában a világégés eseményeiről, a magyar hadsereg valódi erejéről. A nemrég elhunyt Szentiványi János nyugalmazott alezredes például ott volt a Kassát bombázó gépeket üldözők között. Elmondása szerint a gépeken ott volt a „saját gép jelzés” (ami szövetséges repülőket jelent), és „Románia irányába hagyták el Magyarország légterét”.

Mikor Frankó Endrét 2016-ban szintén Csilizpatason megkérdezték arról, mi a legkedvesebb emlékük a katona időkből, azt válaszolta:

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: Körkép.sk/DB


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »