Idén is Galántán került sor a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Csemadok szervezésében arra az ünnepségre, amelyen immár hagyományosan átadják a Csemadok által alapított díjakat is közösségünk ama tagjainak, akik életüket a kultúránknak, anyanyelvünk és hagyományaink ápolásának szentelték.
A Csemadok Közművelődési Díjának egyik arra érdemes címzettje Füzék György tánckarvezető, koreográfus volt, aki hosszú évtizedes táncos, tánckarvezetői és odaadó szervezői munkásságát tekintve méltán érdemelte ki a díjat.
A tánc meghatározza az életem
A Közművelődési Díj friss tulajdonosa portálunknak nyilatkozva elmondta, a találkozása a kultúrával tulajdonképpen a néptáncon keresztül történt, tizennégy évesen ugyanis táncolni kezdett a rozsnyói Búzavirág tánccsoportban.
Ott négy évig táncoltam, aztán felkerültem Pozsonyba, és egy nagyon rövid kitérővel az Ifjú Szívekbe vezetett az utam, majd ezt követően Szőttesbe kerültem, s tulajdonképpen ott táncolok 1988-tól”
– mondta Füzék György, aki az azóta eltelt bő harminc év alatt nemcsak vezető táncosa, hanem a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes színpadi megjelenésének jellemző karaktere is mindenkori táncos előadásmódjával, énekével.
Mondják, aki beleszeret a táncba, annak ez egy életreszóló meghatározó élmény, nyilván így van ezzel Füzék Görgy is. A tánc ugyanis maga az élet, hiszen veleszületett az emberrel, azért táncolunk, hogy emlékezzünk arra a csodára, amit gyakran a mindennapok rutinjában elveszítünk.
Én úgy gondolom, hogy a néptánc engem elindított egy úton. Tizennégy éves koromtól benne vagyok, és meghatározza az életemet teljes mértékben. Összehasonlítási alapom, hogy milyen lenne nélküle, tulajdonképpen nincs is, ezért nem is tudom elképzelni, milyen lenne az életem a néptánc nélkül”
– fogalmazott a friss Csemadok-díjazott, aki azt mondja, tánc nélkül tulajdonképpen csak egy rövid ideig, a katonaság idején élt, bár a lehetőségek szerint akkor is részt vett a néptáncversenyeken.
Lehetőség hagyományaink megismerésére is
Füzék György rendszeres oktatói tevékenységének köszönhetően táncosok generációi alapozhatták meg vagy fejleszthették tovább tudásukat. Egyik főszervezője a Szőttes rendszeres felvidéki néptánctáborainak, táncházainak is. De mivel lehet manapság ösztönözni a fiatalokat a néptánc aktív művelésére?
Azon kívül, hogy a tánc tudvalevőleg ad egy tartást az embernek, fejleszti a mozgást, a ritmusérzéket, akár az ember széplátását is, alapjában véve egy közösséghez való tartozást is ad. Legalábbis számomra ez a legfontosabb része: a közösségi élmény, hogy valahova tartozom s valamilyen céllal vagyok itt. Én ebben látom a néptánc legnagyobb erejét”
– mondta, hozzáfűzve, emellett a néptánc lehetőséget nyújt a kultúránk, hagyományaink megismerésére, és erősítheti a múltunkhoz való ragaszkodást is.
A Szőttesben eltöltött idő alatt tevékeny és irányadó részt vállalt az együttes vezetőségében, az utóbbi bő egy évtizedben pedig az együttes egyik mindenese: oroszlánrészt vállal a pályázatok kidolgozásában, azok programjának levezénylésében, irányítása alatt, illetve szervezésében újult meg az együttes próbaterme is, és az utóbbi időben a fellépésekkel kapcsolatos szervezési feladatokat is ellátja. A néptánccal eltöltött bő harminc év alatt minden bizonnyal rengeteg élményben volt része, megélt szakmai sikereket is szép számban. De mi az, amire a legszívesebben emlékezik?
A legnagyobb siker számomra az, hogy a nehézségek ellenére is ki tudtam tartani. Sokat segített ebben a családom is, hogy ezt meg tudtuk oldani, hiszen eléggé időigényes tevékenységről van szó, az ember szabadidejének nagy részét elveszi. Persze, szakmai siker is van bőven, a Szőttes új bemutatói, a minősítő versenyeken való sikeres helytállás”
– mondta, hozzáfűzve, a legnagyobb személyes sikere mégis az, hogy még mindig népi táncolhat, s remélhetőleg még sokáig folytatni is tudja ezt a tevékenységet.
Egy közösségnek mindig öröm, ha büszke lehet a tagjaira, és az elismerésének hangot is tud adni, például ilyen díjak formájában is. Azt mondják, adni jó, de mi arra is kíváncsiak voltunk, milyen érzés kapni, hogy milyen érzéssel vette át Füzék Görgy az eddigi tevékenységét elismerő Közművelődési Díjat?
Természetesen jól eső érzés volt átvenni ezt a díjat, de az ember sohasem azért csinálja ezt, hogy valamikor majd esetleg díjazzák, nekem ez eszembe sem jutott.
Ha az ember benne van, teszi a dolgát, közben telnek az évek, és egyre jobban belemélyed mindebbe, nem foglalkozik ilyen kérdésekkel. De az hogy valakik észrevették, hogy az, amit csinálok, jó, ez persze, jó érzéssel tölt el” – mondta Füzék György, hozzátéve, mindenki számára sokat jelent, ha a munkáját elismerik,
s kellenek is az ilyen pozitív visszacsatolások, hogy azok, akik áldoznak a közösségért, a kultúránkért akár ilyen formában is említésre kerüljenek.
A magunk részéről csak annyit fűzünk mindehhez hozzá, hogy a díjazottnak ezúton is gratulálunk, s kívánjuk, hogy még sokáig ropja a táncot. Hiszen a tánc több mint mozgás, emlékezés az élet pulzálására, a dallamra és a ritmusra, amit már jóval azelőtt értettünk, hogy beszélni tudtunk volna. Arról nem beszélve, hogy a közösségi élmény megélésének is kiváló lehetősége ez mindnyájunk számára: nemcsak a táncos, hanem a néző számára is. S ha több lenne a tánc a világban, talán boldogabban élhetnénk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
