Száznál többen vettek részt a trianoni döntés évfordulójára szervezett sepsiszentgyörgyi megemlékezésen tegnap délután, ahol az összetartozás és kitartás mellett az is többször elhangzott, hogy bizony fogyunk. Az egyórás rendezvény meghívottja Biró Erika szörcsei lelkész volt, de a három magyar erdélyi párt és a Székely Nemzeti Tanács képviselői is beszédet mondtak; felszólalásaik között Kovács Sára énekelt népdalokat.
Gazda Zoltán bevezetőjében azt emelte ki, hogy 104 év után is magyarul beszélünk és a magyar nemzet részei vagyunk, habár újabb és újabb trianonokat zúdítanak ránk. „A magyarság sok vesztes csatát vívott történelme során, de nem vagyunk a történelem vesztesei” – vélekedett Vincze Loránt RMDSZ-es európai parlamenti képviselő, aki kettéválasztotta a trianoni döntés óta eltelt időt: az első 90 év bebizonyította, hogy a nemzetet nem lehet szétválasztani, 2010-ben pedig Magyarország úgy döntött, hogy az elveszettek siratása helyett ünnepeljük azt, ami megmaradt: hogy ma is ugyanannak a nemzetnek az elválaszthatatlan részei vagyunk. „Mi Erdélyben megharcoltunk az anyanyelvünkért, kultúránként, nemzetünkért, szülőföldünkért, helytállásban győztesek vagyunk, de papíron létező jogainkat csak akkor tudjuk érvényesíteni, amikor a politikai többség ezt engedélyezi. Ami azonban jár Dél-Tirolnak, abból jutnia kell Székelyföldnek is, ahol nem csak megmaradni akarunk, hanem jövőt építeni is” – fejtette ki. „Nem vagyunk magunkra, az Európai Unióban 50 millió fő él kisebbségben, és az Európai Parlament – az egyetlen olyan parlament a világon, ahol minden képviselő az anyanyelvén szólalhat meg – háromnegyede megszavazta a Minority SafePack kezdeményezést az őshonos kisebbségek védelmére, csak az Európai Bizottság bürokratái utasították el, hogy foglalkozzanak a témával, de a harc folytatódik. Ehhez azonban el kell érni az ötszázalékos küszöböt, fel kell mutatni a közösség erejét” – mondotta.
„A XXI. század új kihívások elé állított minket, amelyekre új válaszokat kell adnunk, ehhez pedig meg kell találnunk a közös pontokat, együtt kell dolgoznunk Erdély jövőjéért” – jelentette ki Kolcza István, az Erdélyi Magyar Szövetség háromszéki vezetője, aki szerint az elköltözöttekkel is meg kell találni és erősíteni az összekötő szálakat. Erőss Bulcsú, a Magyar Polgári Erő sepsiszentgyörgyi elnöke több adatot is felsorolt a trianoni döntéssel szétszabdalt Magyarországról, az elszakított területek méreteiről és lakosságáról, emlékeztetett a második világháború reményeire, és arra is, hogy közel ötven évig meghurcolás és börtön járt azoknak, akik egyáltalán beszélni mertek a magyarság helyzetéről. „Csak 1989 után kaptuk vissza azt az elemi emberi jogunkat, hogy szabadon szóljunk és emlékezzünk” – mondotta, kifejezve reményét, hogy eljön az idő, amikor a vesztes fog győzni.
Trianon megmutatta kis közösségünk erejét, Székelyföld és a székely nép élni akarását, hiszen „húsz év királyi diktatúra, négy év levegővétel, közel ötven év kommunista diktatúra és több mint három évtized eredeti demokrácia után” is többségben vagyunk a szülőföldünkön, és mi határozzuk meg Székelyföld arculatát, miközben Erdély más részein a szórványosodás már-már visszafordíthatatlannak tűnik – állította Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a megmaradásunkat szavatoló intézményrendszert, az autonómiát, belső önrendelkezést húsz év alatt sem sikerült megvalósítani. Székelyföld azonban így is székely maradt, nem fenyegeti a szórványosodás, és ha a közösség tagjai a maguk lehetőségeivel és eszközeivel teszik a dolgukat, Trianon kétszázadik évfordulóján is így lesz.
Egy népet nem csak országának elbitorlásával lehet csonkítani, pusztítani, hanem azzal is, ha átformálják a gondolkodását, elveszik nemzeti öntudatát, ősi értékeit, múltját, átalakítják életterét, elbutítják, beolvasztják, világpolgárrá nevelik át – szögezte le Biró Erika szörcsei lelkész, a Háromszéki Népfőiskola elnöke. Trianon egy „kényszerpaktum”, amelyen már nem lehet változtatni, de a kis, folytonos, mindennapi trianonokat – amikor „beleharapnak” szellemi és anyagi örökségünkbe, iskoláinkba, nyelvünkbe, temetőinkbe, épületeinkbe, és „most készülnek szétszaggatni Székelyföldet” – meg lehet és meg is kell változtatni. Nem szabad elvérezni az idő, a fásultság, a közömbösség, a nem lehet, nem érdemes mocsarában – hangsúlyozta. Elmondta, hogy a legutóbbi két népszámlálás között évente átlag ezer fővel csökkent Háromszék lakossága, véleménye szerint azért is, mert nem álltunk eléggé a sarkunkra, nem biztosítottunk megfelelő életteret, gazdasági feltételeket a fiataloknak, s a sok megalkuvás következtében felnevelődött egy világpolgár-nemzedék (tisztelet a kivételnek); így érjük el lassan a halálzónát, ahonnan nem biztos, hogy vissza tudunk fordulni. „Ki kell állni magunkért, a mieinkért, a földjeinkért, a jogainkért, hogy szórvánnyá ne váljunk” – vélekedett. Felelevenítette az úzvölgyi temetőfoglalás után Szörcsén szervezett Nemzeti Fórumot, amelyen minden erdélyi magyar párt képviselője részt vett, és meg is fogalmazott egy vállalást, amit ugyan elsodort a 2020-ban kitört járvány, de ma is aktuális. A fő kérdés azonban az, hogy a mai székely ember – aki ezrével jelenik meg a sörfesztiválokon és koncerteken – ki akar-e állni a székely megyék feltrancsírozása ellen. Beszédét Deák Ferenc-idézettel zárta: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.”
A rendezvény végén Péterfi Ágnes unitárius lelkész mondott fohászt nemzetünk megmaradásáért, majd a jelenlevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Elhangzott egy-két Vesszen Trianon! felkiáltás is.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
