Jogosultságnak nevezi az amerikai tudós azt a tünetet, amelyben a nárcisztikusok úgy érzik, hogy különleges bánásmódra jogosultak. Például egy adott televízióban nekik szerepelniük kell, többet, mint az ellenfeleknek. Az akaratukkal szembeszegülés dühkitöréshez vezethet: például élő műsorban kirohannak egy tv-stúdióból.
Nicolas Bernard Lépicié: Nárcisz virággá változik, 1768 körül, Versailles, Párizs – wikimedia
A víztükörbe pillantott, meglátta arcát, és szerelembe esett önmaga iránt… Ez lett Narcisszusz tragédiája. Másnap a nimfák virágokat találtak helyén.
Eme ógörög mítosz érzékelteti az önimádat végzetét.
Nem könyveket, hanem könyvtárakat írtak tele a pszichiáterek a nárcizmus szörnyűségeiről.
Az amerikai lélekbúvár, Sandy Hotchkiss e kór hét bűnét sorolja fel.
Az első a szégyentelenség, Hotchkiss szerint ugyanis egy mély szégyen bújik meg a kóros nárcizmus mögött. Ez az, amellyel nem tudnak szembenézni, s menekülnek a szélsőségbe.
Mágikus gondolkodásnak nevezi a tudós azt, hogy a nárcisztikusok – mint Narcisszusz – tökéletesnek látják magukat, ehhez torzításra van szükség. Menekülésként a szégyent másokra vetítik.
Ismerős tünet: arrogancia: Úgy keresik önbecsülésüket, hogy másokat szidalmaznak. Például házastársukat pocskondiázzák. Nem bírják elviselni, ha feleségük valahol beszédet tart, mert erre fölkérték.
Nem maradhat ki a káini Irigység sem. Felsőbbrendűségi érzésüket azzal táplálják, hogy mások talentumét lebecsülik.
Jogosultságnak nevezi az amerikai tudós azt a tünetet, amelyben a nárcisztikusok úgy érzik, hogy különleges bánásmódra jogosultak. Például egy adott televízióban nekik szerepelniük kell, többet, mint az ellenfeleknek. Az akaratukkal szembeszegülés dühkitöréshez vezethet: például élő műsorban kirohannak egy tv-stúdióból.
Kizsákmányolás – ezen azt érti Hotchkiss, hogy a nárcisztikusok a másik embert gyakran alárendelt pozícióban tartják, például feleségüket. Őt netán az ajtóhoz is lökik.
Nem érzékelt határok: azaz a többi ember azért létezik a nárcisztikusok szerint, hogy az ő igényeiket kiszolgálja. Ha megígér valakinek egy mandátumot, gátlás nélkül visszaveszi azt, hogy ő élvezze a mandátum előnyeit.
Egy másik elemzés szerint a nárcisztikusokat az hajtja, hogy azt hiszik, mások ítélete is pozitív róluk. Ha ezzel ellentétes kijelentést hallanak, azt azonnal goebbelsi propagandának minősítik.
Noha semmiféle fontos értéket nem állítottak elő, és nem értek el eredményeket, azt várják, hogy ismerjék el a felsőbbrendűségüket és csodálattal hódoljanak nekik. Azonban a nárcisztikusokra az is jellemző, hogy saját hiányosságaikat rosszabbnak látják, mint a többiekét. Ha valamilyen hibájuk vagy gyengeségük a felszínre bukik, hisztériában törnek ki.
Mivel az elismertség fölöttébb fontos nekik, a céljaikat ennek eléréséhez emelik. A felsőbbrendűség érzése gyakran arra indítja őket, hogy irreálisan magas személyes követelményeket alakítsanak ki. Titkos reményük, hogy egyszer majd átvehessék a Nobel-díjat.
disznovenyek.hu
Az önimádó gyönyörködik abban, ha rajongó közönségre lel – akár hordóra, vagy kocsiplatóra állva harsogva szónokol –, de nulla érdeklődést mutat más emberek meghallgatására. Úgy érzik, jogosultak a VIP-bánásmódra.
Sejthető, hogy egy nárcisztikus különösen veszélyes, ha politikusi szerepre tör. Felfuvalkodottsága végzetesen rombolja a közösség életfeltételeit. Veszélye abban is rejlik, hogy manipulatív képessége magas fokú. Szinte vallásos imádatot tud kelteni maga iránt jelentős tömegben.
Szakemberek szerint semlegesítésükre alig van módszer, ugyanakkor idővel maguktól kipukkadnak. Nyomasztó, hogy rajongóik ezután is bálványimádásban részesítik emlékét.
Ellenszerük az innovatív politika lehet, ám ez is korlátos. A lehető legnagyobb óvatosság az, amely károkozását valamelyest csökkenti.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
