Pár méterre a Csillaghegyi Uszoda előtt parkoltam le a kocsimat, magamhoz vettem a hátizsákomat és sietve elindultam a bejárat felé. Az épületbe érve egy kis csoportot pillantottam meg, köztük Korok Fatimát, aki tavaly júliusban világrekordot állított fel szabadtüdős mélymerülés kategóriában. Egy lélegzetelállító bemutató órára, melyet az újdonsült magyar világcsúcstartó és világbajnok immár hetedszer tartott meg, s melyen a résztvevőknek szó szerint azt mutatja be, hogyan állítsák el a lélegzetüket egy ideig: légzési gyakorlatok, meditáció, nyújtás, és víz alá merülés. Jól hangzott, gondoltam: kipróbálom.
Fatima Facebook-oldalát a világbajnoki címe után kezdtem el követni. Itt nemcsak az eredményeiről számol be, de rengeteg motivációs gondolatot oszt meg, melyeket általában saját életéből hoz. S itt találtam rá a lélegzetelállító bemutatóra.
A „kis hableány“ egy korábbi interjúban elmondja, hogy szülei már három hónapos korában elvitték babaúszásra, így előbb tudott úszni, mint járni, majd kisiskolás korában versenyszerűen kezdett szinkronúszni, amit tinédzserként abbahagyott, s ez azt eredményezte, hogy 16 évesen már 84 kilót nyomott: ekkor határozta el, hogy lefogy.
Átesett viszont a ló túloldalára: őrült diétákba kezdett, s fél év alatt 40 kilót fogyott: anorexiás és bulimiás lett, de időben felismerte a bajt. Miután 18 évesen leérettségizett, menedzserként és idegenvezetőként kezdett dolgozni egy turisztikai cégnél.
Ezt csináltam több évig, imádtam, és csak a munkáról szólt az életem, igazi munkamániás lettem. Idegenvezetőként gyakorta látogattam csoportokkal is a romkocsmákat, és az alkohol miatt megint elkezdtek felszaladni a kilók.“
Ez olyannyira így volt, hogy kb. 105 kilóra hízott fel, majd egy rossz mozdulat miatt eltörte a bokáját, ami miatt dolgozni sem tudott, s szinte fel sem tudott kelni az ágyból három hónapig. Ekkor ismerte fel, hogy változtatni szeretne az életén, mert addig szinte csak a munkájának élt. Innen indult ez a kis pilisszentiváni lány, aki ezután palackkal kezdett búvárkodni, de már az első óra után tudta, hogy több lesz ez, mint egyszerű hobbi. Ez lesz az élete.
De vissza a „lélegzetelállításhoz. Ott tartottam, hogy bementem az uszoda előterébe, s miután Fatima észrevett, úgy üdvözölt, mint egy régi barátot. Majdhogynem megszeppenve álltam ott, közben arra gondoltam: milyen menő, egy világbajnokkal ölelkezem.
Ritkaság a profi sport világában, hogy maguk a világbajnokok tartanak foglalkozásokat amatőröknek, akik ráadásul a rajongóik. Ez kb. olyan, mintha Federer tartana egy kis tenisz-oktatást, vagy Fernando Alonsoval gokartozgatnánk, esetleg Francesco Totti tanítaná dekázni az érte rajongó focistákat.
Pedig Fatima ezt teszi: egy több órás gyakorlatra hívja az érdeklődőket, olyanokat, akiket érdekel a szabadtüdős merülés, akik szívesen tanulnának a légzésről, akik ki akarják próbálni a stresszcsökkentő légzésgyakorlatokat.
S nem is akárhogyan teszi ezt: mosolyogva, kedvesen, közvetlenül, úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy szabadtüdős mélymerülő világbajnok több mint egy tucat amatőrnek magyarázzon s mutassa be az egyes gyakorlatokat.
S ennek a közvetlenségnek meg is van az eredménye: mi, résztvevők ittuk minden szavát, próbáltuk végrehajtani az utasításait, tanácsait, szájtátva hallgattuk a történeteit. Figyeltük a légző- és nyújtógyakorlatait, melyeket ő maga mutatott meg nekünk, mi meg utána csináltuk. A szárazföldi rész után a medence következett: párokba rendeződtünk és jött a kinn elsajátított légzéstechnika alkalmazása: ezúttal már a vízben próbáltuk visszatartani a lélegzetünket, meditálva, megnyugodva, alkalmazva Fatima utasításait, tanácsait.
A kapcsolatom a vízzel ugyanolyan, mint a kapcsolatom az élettel vagy az étkezéssel, vagy az emberekkel, akiket közel engedek magamhoz: intim és nagyon szenvedélyes.
A víz megnyugtat, de izgalmas is, sőt félelmetes is néha, viszont nem tudnék élni nélküle. Ahogy egyébként senki sem tudna, de én főleg nem“ – nyilatkozta Fatima augusztusban a wmn.hu-nak.
Azt is hozzáteszi, hogy szerinte a mélységet meg a vizet tisztelni kell, s kell ugyan, hogy legyen egyfajta egészséges félelem az emberben, de nem olyan félelem, ami megállít, hanem olyan, ami óvatosságra int.
Én, mint a lélegzetelállító bemutató résztvevője, testközelből tapasztaltam meg azt, milyen, amikor egy ember szenvedélyesen, már-már rajongva kötődik egy tevékenységhez, s azt is, hogy ez mekkora testi-lelki fegyelmet igényel, ami ilyenkor sugárzik az illetőből.
Így ezzel a cikkel is szeretném minden résztvevő nevében megköszönni a múltkori találkozást: bevallom, sok emberrel, ráadásul sok különleges emberrel találkozom a munkám során, sportolókkal, írókkal, politikusokkal, pszichológusokkal, egyházi személyekkel, de kevesen voltak rám olyan hatással, mint Fatima.
Rendkívül értékelem ugyanis, ha valaki le tudja győzni, meg tudja haladni saját magát, ha újra és újra elesik, de mindig feláll.
Fatima életútja a rengeteg, látszólag vert helyzetből való felállása és az ezzel járó kemény munka igazi motivációt jelenthet azok számára, akik elégedetlenek saját sorsukkal, s azt gondolják, hogy nincs kiút a rossz élethelyzeteikből. Az ő példája mutatja, hogy igenis van, mert sokkal többet tudunk elérni, mint amit elképzelünk, csak hinni kell magunkban, el kell indulni, s ki kell lépni a komfortzónánkból.
Azt meg már saját tapasztalatból teszem hozzá, hogy nem árt jóban lenni a Jóistennel is eközben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
