A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal Nemes Csaba az ökológia gazdaságpolitikai szerepére világít rá.
Pushpam Kumar, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) volt vezető közgazdásza és a Sussexi Egyetem professzora egy alapvető, a jövőnket meghatározó problémára hívja fel a figyelmet a Nature tudományos folyóiratban. Arra figyelmeztet, hogy
A szerző hangsúlyozza, hogy bár a nemzetközi közösségben – beleértve az ENSZ tagállamait és a Világbankot is – egyre erősebb a konszenzus abban, hogy a kizárólagos GDP-alapú mérés fenntarthatatlan, a valódi továbblépéshez elengedhetetlen, hogy a döntéshozók vegyék komolyan az ökológiai közgazdaságtan évtizedes tudományos eredményeit és módszertanát.
Mit mér a GDP?
A GDP-t eredetileg az 1930-as évek gazdasági világválsága idején fejlesztették ki azzal a céllal, hogy mérjék a piacokon gazdát cserélő áruk és szolgáltatások értékét. És soha nem is volt a társadalmi jólét vagy a környezet egészségének mérőszáma. Mégis, az egész világon a kormányok Szent Grálként kezelik: ha a GDP növekszik, a politika sikeresnek könyveli el magát. Ráadásul – valljuk be – ez EU-konfrom megközelítés is.
Kumar cikkében rámutat, hogy ez a beszűkült látásmód katasztrofális következményekhez vezet. Amikor egy ország kivágja az őserdeit, hogy fűrészárut exportáljon, vagy túlhalássza a vizeit, a GDP-mutatók látványosan megugranak, jelezve a „gazdasági sikert”. A hagyományos „könyvelés” teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország ezzel egyidejűleg megsemmisítette a jövőbeli megélhetését biztosító természeti tőkéjét.
Ökológiai közgazdaságtant!
Úgy viselkedünk, mintha a profitunkat a vállalkozásunk alapvető gépeinek és épületeinek eladásából érnénk el, majd az így kapott összeget tiszta nyereségként könyveljük el.
Kumar érvelésében egy úgynevezett „befogadó gazdagság” (inclusive wealth) koncepciójára utal, amely szerint nem csupán a megtermelt javakat és a pénzügyi tőkét mérik, hanem egyenrangú tőkeként kezelik az emberi készségeket (humán tőke) és a természet kincseit is (természeti tőke).
De hogyan léphetünk túl a GDP-n?
Bár az ENSZ és a nemzetközi pénzügyi intézmények már tettek lépéseket olyan alternatív mutatók kidolgozására, amelyek integrálják a környezeti szempontokat, a megvalósításuk és egy új kötelező módszertan bevezetése még várat magára.
Ugyanakkor vannak bíztató jelek is. Az ENSZ főtitkára által felkért független magas szintű szakértői csoport (High-Level Expert Group on Beyond GDP) jelentésének vezetői összefoglalója radikális, mégis gyakorlatias fordulatot sürget a valós globális fejlődés komplex mérésében.
Ennek központi eleme egy 31 mutatóból álló dashboard (indikátortábla), amely négy fő pilléren alapul: 1. gazdasági jólét: nemcsak a kibocsátást, hanem a jövedelmek eloszlását, a háztartások valós anyagi helyzetét és a gazdasági biztonságot vizsgálja; 2. társadalmi igazságosság és inklúzió: kiemelt figyelmet fordít az egyenlőtlenségekre, a nemek közötti egyenlőségre, az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférésre, valamint a többdimenziós szegénység mérésére; 3. környezeti fenntarthatóság: nyomon követi a bolygó eltartóképességének határait, a szén-dioxid-kibocsátást, a biodiverzitás állapotát és a természeti tőke apadását; 4. intézményi bizalom és kormányzás: méri a társadalmi kohéziót, a jogállamiságot és a lakosság állami intézményekbe vetett hitét.
A jelentés egyértelmű cselekvési tervet vázol fel a nemzetközi közösség számára. Javasolja egyéves globális, „a GDP-n túli” („Beyond GDP”) haladási jelentés kiadását, amely a fenntartható fejlesztési célokkal összehangolva minden országra vonatkozóan egységes alapvonalat teremtene.
„…ha mélyreható változásokat szeretnénk elérni, tudatában kell lennünk annak, hogy a gondolkodási paradigmák ténylegesen befolyásolják a viselkedést. A nevelés eredménytelen lesz, erőfeszítései pedig hiábavalóak, ha nem törekszik arra is, hogy új paradigmát terjesszen el az ember, az élet, a társadalom és a természethez fűződő kapcsolat tekintetében. Különben továbbra is az a fogyasztói paradigma terjed majd, amelyet a hírközlő eszközök és a piac hatékony manipulációi közvetítenek” (Laudato si’, 215)
Szerző: Nemes Csaba
Fotó (archív): Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
