A minap olvastam két olyan történetet, amelyek között első látásra semmiféle kapcsolódási pont nincsen, ám ha jobban belegondol az ember, nagyon is van. Lássuk, mi köti össze Európa sáskáit és a nyugati degeneráció által felkapott kártékony "sztár-elemeket".
Rahdi Mahmudi 1993-ban rágta be magát Olaszországba, eredetileg Tunéziában lenne a helye valamelyik börtönben. Ennyi idő alatt nem sikerült beilleszkednie a túlságosan is elfogadó olasz társadalomba, évek óta illegálisan tartózkodik az országban. Több kitoloncolási parancs is született ellene, a rendvédelmi szervek impotenciája, illetőleg a koronapánik miatt azonban még mindig itt eszi a fene. Első ízben 2018-ban sikeresen elbujdosott a hatóságok elöl, 2020-ban pedig azért nem toloncolták ki, mert a pandémia miatt szünetelt a légiforgalom a két ország között. (Nem értem, helyette ott a szép tágas tenger, hazáig talán megtanul úszni.) Az érveket látva kicsit olyan érzése támad az embernek, mintha ki sem akarták volna tenni a szűrét úgy istenigazából. Mi több, egy egyházi (!) illetőségű, hajléktalanoknak kialakított szálláson tengette napjait az észak-olaszországi Comóban. Aztán most megtörtént a baj. Az 53 éves jövevény azt hitte az ételt osztó papról, hogy a hatóságok segítségével mindenáron vissza akarja toloncolni hazájába, így a miheztartás végett gyorsan leszúrta egy konyhakéssel, a gyilkosság után pedig feladta magát a helyi csendőrségen. Legszívesebben elgondolkodnék rajta, hogy vajon miből gondolta, hogy az ételosztó pap ki akarja őt toloncolni és főleg miért így reagálta le, ha tényleg ezt akarta volna, de efféle állatok észjárását úgysem fogjuk tudni megérteni soha. Gondolom, a "járvány miatt" még úgyis itt eszi a fene úgy két-három évtizedig, főleg, hogy meglepő módon "mentálisan beteg" szegényke…
Más világ, más társadalmi osztály és a dollármilliárdokat kereső "celebek vagy sztársportolók" nem is lehetnének távolabb Rahdi Mahmuditól. Mármint életszínvonal terén. Talán furcsa lehet, de van mégis egy olyan mindennél erősebb pont, amely összeköti Lewis Hamiltont, Halle Berryt, Mariah Careyt, Rahdi Mahmudit és az összes többi jövevényt. Ez pedig a civilizációnkon való élősködés és a szűnni nem akaró gyűlölet az irányunkba.
Lewis Hamiltonról lassan több anyagunk lesz, mint a Tanácsköztársaság zsidóiról, de a dísznéger továbbra sem akar leállni. Most éppen azoknak a rendőröknek a letartóztatását követeli, akik még márciusban lőttek le egy Breonna Taylor nevű néger nőt, akinél házkutatást tartottak Louisville-ben. A majom – meglepő módon – drogdílerrel érintkezett, a házba behatoló egyik rendőrt pedig lábon lőtte Taylor élettársa, mire az egyenruhások tüzet nyitottak, amelybe a nő belehalt. "Jó üzlet sosem rossz", így a milliárdos versenyző gyorsan kinyomott pár "támogatói pólót", és mozgalmat is indított a rendőrök letartóztatására.
Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a színésznőnek is átlagos Halle Berry, valamint a nem kevésbé érdektelen énekesnő, Mariah Carey is. A feltűnési viszketegségtől (is) szenvedő "sztárok" maguk is színesbőrűek, még ha nem is szénfeketék. Magyarul az őseik valamikor "bekapcsolódtak" a fehér civilizáció mindennapjaiba, ők mégis – leszármazottként – ellenségnek tekintik ezt a kultúrkört. Ha másban nem is, ebben biztos ugyanúgy éreznek a késelő Mahmudival és a többi kéretlen "vendéggel" egyaránt.
Ennek a történetnek azonban van egy másik nézőpontja is. Valahol még érthető is, hogy nem rokonszenveznek a fehér civilizációnkkal, hiszen nem ide tartoznak. De bennünk, fehérekben miért nincs meg az egészséges rassztudat, hogy kimondjuk: nem is tartoznak ide, mert ez a MI CIVILIZÁCIÓNK? Hovatovább nekünk miért kell toleránsnak lenni minden más rassz irányába…? Nemrég beszéltem egy búrral, aki azt mondta, hogy az apartheidnek volt egy nagyon nagy hibája, és épp emiatt teljes tévúton járt a rendszer. Először értetlenül álltam a kijelentés előtt, majd miután jobban kifejtette, miért mondja ezt, megértettem: az apartheid megélhetést, infrastruktúrát, oktatást, egészségügyet stb. biztosított a feketék számára, akik a szociális és egyéb szolgáltatások emlőin nevelkedve – majd túlszaporodva – később hálátlanul elsöpörték azokat, akik ezt biztosították nekik.
A nagy BLM-harcosok és harmadik világból érkezettek, akik most gyűlölettel viseltetnek az irányunkban, valójában egytől egyig ebbe a hálátlan kategóriába tartoznak, legyen szó milliomos celebről, mezei "BLM-forradalmárról" vagy Európában sáskaként viselkedő "bevándorlóról". Sosem lett volna belőlük senki az Egyesült Államokban, a sok léhűtő pedig sosem kapott volna "menedéket" Európában, ha ez a civilizáció nem fogadja be és nem oltalmazza őket. Ahogy 1993 óta Mahmudi sem tudott része lenni a mi Európánknak, úgy a rabszolga-felszabadítás óta eltelt több mint 150 év sem volt elég arra a négereknek, hogy beilleszkedjenek az Egyesült Államok rendjébe. Sőt, faji öntudatuk erősebb, mint valaha.
Nem mellesleg Hamiltonék részben már el is érték céljukat, még mielőtt nagyobb kampányba kezdhettek volna. Tizenkét millió dolláros (!) kártérítést kap a megölt néger családja (majd elszórhatják drogokra), továbbá a helyi polgármester "megreformálja" a rendőrséget. Az első lépés már meg is történt a városi rendőrfőnök elbocsájtásával, helyére egy női kvótanéger került. Bizonyára "szakszerűbben" fog fajtársai ellen intézkedni, mint "leszerepelt" elődje.
A faji háború minden téren maximum fordulatszámon pörög. Civilizációnk ellenségei – társadalmi hovatartozástól függetlenül – pedig elszántabbak, mint valaha. Ezek után merészelje bárki mondani, hogy a probléma "szociális", és nem faji jellegű.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
