Babos László költészetéről a rendszerváltásig (s még utána is néhány évig) szinte senki sem tudott. Szégyenteljes dolog, hogy két legismertebb költeménye (Történelemóra, Új magyar zsoltár) a kortárs antológiákból is rendre kimarad.
Egy nem poéta értelmiséginek, a helytörténész Dunajszky Gézának és egy szlovák rokonnak, František Pláteníknek köszönhetjük, hogy végre bekerült a köztudatba a kommunista szolgálat által meghurcolt, bebörtönzött és végül emigrálni kényszerült költő sorsa és műve. A Történelemóra c. kötetről, amelynek kiadója és szerkesztője ugyancsak Dunajszky Géza, lapunkban is tudósítottunk.
Természetesen Babos is írt „termelési” verset, ám az 1956-os forradalomról kevesen írtak olyan nyíltan és kendőzetlenül, s tegyük hozzá, jó színvonalon költeményt, mint ő.
Kiállása abban a sötét korban egyedülálló volt! Az irodalomtörténészek feladata, hogy visszahelyezzék az őt megillető helyre a felvidéki és egyetemes magyar panteonba.
Megjelent a Magyar7 2024/29. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
