A málnaültetvény optimális tápanyagellátása meghatározza a növények növekedését, fejlődését, hozamát. A tenyészidőben kijuttatott műtrágyaadagok megállapításához nemcsak a talaj aktuális állapotát, hanem a növény szükségleteit is figyelembe kell venni, a fajta és az alkalmazott technológia függvényében.
A pontos adagok kiszámításához nélkülözhetetlen a talaj tápanyagtartalmának pontos ismerete. A gyümölcsösben gondot okoz, hogy nincs a gyökérzóna kémiai összetételének komplex értékelésére alkalmas vizsgálati módszer. A málnaültetvényekben is használt talajvizsgálattal megállapítható a gyökérzónában található foszfor, kálium és magnézium mennyisége. A talaj makroelemeit univerzális módszerrel határozzák meg, az eredményeket összehasonlítják az ehhez kidolgozott optimális értékekkel.
A málna termőképessége főként az alapvető hozamképző elemnek tartott nitrogén (N) egyenletes utánpótlásától függ. E tápelem könnyen mozog a talajban, ezért nehéz az adagok pontos megállapítása, fennáll a túladagolás veszélye. A nitrogén túladagolása súlyosan csökkenti a növények fagytűrő képességét, keményebb teleken károsodhatnak a vesszők. Szakirodalmi adatok szerint egy hektár vesszőn termő málnaültetvény a terméssel évenként mintegy 42 kilogramm nitrogént von ki a talajból, amit minden tenyészidő után pótolni kell. A műtrágyával kiadott tápanyag mintegy 60%-os hasznosulása mellett a hagyományos termesztésnél hektáronként kb. 70 kilogramm, a sarjontermő őszi málna esetében pedig ennek a másfélszerese az ajánlott adag. Igaz, az őszi málna föld feletti részeinek (hajtások, levelek, termés) kifejlesztéséhez hektáronként mintegy 160 kilogramm nitrogént használ föl, de ennek nagy része szerves anyag formájában visszakerül a talajba, ahol idővel mineralizálódik. A számításoknál természetesen figyelembe kell venni az adott ültetvény egyedi klíma- és talajviszonyait, amelyek befolyásolják a nitrogén-anyagcserét. A kimosódási veszteségek minimalizálása érdekében a számított műtrágyamennyiséget 2-3 részre osztva, 3-4 hetenként juttassuk ki.
Kora tavasszal igen fontos, hogy a sejtosztódásért, energiaszállításért, és a gyökérrendszer fejlődéséért felelős foszforból elegendő mennyiség álljon a növények rendelkezésére. Foszforból a málna viszonylag kis mennyiséget igényel. Általánosan elfogadott, hogy hektáronként 6-8 kilogramm foszfort vesznek föl a növények évenként, tehát az ültetés előtti gondos talajelőkészítés után, és megtartva a megfelelő pH-értéket a foszforhiány föllépésének kevés a valószínűsége. Ha a leveleken mégis megjelennek a foszforhiány jellegzetes, kicsi, ibolya-bíborszínű elszíneződéses tünetei, akkor gondoskodnunk kell a gyökereken kívüli utánpótlásról. Az ültetvény foszforutánpótlása a talajon keresztül kevéssé hatékony, mert az ionok igen lassan jutnak el a talajszelvény mélyebb rétegeibe.
A káliumot is pótolni kell évenként. A növények vízgazdálkodásáért felelős elem növeli a faggyal szembeni ellenállóságukat és lényegesen javítja a gyümölcsök minőségét (cukortartalom, szilárdság) is. A káliumműtrágya pontos adagjának kiszámítását az aktuális állapotot mutató talajvizsgálat alapján végezzük. A káliumtúlsúly a gyökérzónában csökkenti a fölvehető kalcium és magnézium mennyiségét. A hozzávetőleges adagot viszont termőévre vonatkozó káliumfelhasználási mérleg alapján is megállapíthatjuk. Becslések szerint a vesszőn termő málnafajták évenként és hektáronként mintegy 51 kilogramm, a sarjontermők pedig 100 kilogramm káliumot vesznek föl. Az adagok kiszámításához a talaj típusát is figyelembe kell venni.
A talaj magnézium-utánpótlásának legkevésbé költséges módja a pH beállításához használt dolomit mész. A tenyészidőszakban fellépő hiányt ne a gyökereken keresztül pótoljuk! A talaj magnézium-szulfát (monohidrát, heptahidrát) műtrágyázása költséges és csak a talajvizsgálattal kimutatott súlyos hiány esetében indokolt.
A talajon keresztül történő tápanyag-utánpótlás lényeges kiegészítője a lombtrágyázás. A növények számára kritikus, azaz nagy tápanyag-szükségletű időszakokban (az intenzív gyümölcsnövekedéskor), továbbá a tápanyagfölvételt megnehezítő, kedvezőtlen körülmények között (pl. szárazság, hideg idő, gyökérkárosodás) különösen nagy jelentőségű ez a kijuttatási mód. Megelőzés céljából és hiánypótlóként is alkalmazható. A jobb megelőzni, mint gyógyítani elvnek megfelelően a levéltrágyázás sokkal hatékonyabb megelőző módszer, mint a talajon keresztüli adagolás. A tápanyaghiány látható tüneteinek megjelenése azt jelenti, hogy az adott tápelem hiánya már 1-2 hete károsítja a növény élettani funkcióit.
Kora tavasszal, a vegetáció megindulása után ajánlott a foszforlevéltrágya, a kedvezőtlen időjárás ugyanis nehezíti a talajból való felvételét. Ilyenkor alkalmazható a kálium-foszfát (0,2-0,3%), vagy az emelt foszfortartalmú összetett műtrágya (pl. Activ Start). Az oldathoz kis mennyiségű karbamid (0,1%), vagy aminosavas biostimuláns is hozzáadható, azzal javítjuk a kezelés hatékonyságát és egyúttal erősítjük is a növényeket. A sarjontermő málnaültetvényben a vegetatív részek kialakulása utáni időszakban 2-3-szor megismételhető a kezelés. A későbbi levéltrágyázások a növények stresszel (hő, víz) szembeni ellenállóságát fokozzák, illetve optimalizálják termelőképességüket.
A gyümölcsök szilárdságát a szilícium is lényegesen javítja. Mindinkább a növények különböző stresszhatásokkal szembeni ellenállóságát növelő elemként emlegetik. A növények a talajból veszik föl, vagy a levéltrágyából hasznosítják. Vékony réteg formájában épül be a föld fölötti képletekbe, merevvé teszi és erősíti az epidermiszt. Ezért a szilíciummal jól ellátott növények ellenállóbbak a betegségekkel (pl. szürkepenész), kártevőkkel (pl. takácsatka), de a szárazsággal, hőmérséklet-ingadozásokkal, sőt a só stresszel szemben is.
Az utánpótlás a piacon kapható valamelyik levéltrágyával (Actisil, Silvit), vagy szilíciumban gazdag növények (pl. zsurló, csalán) fermentálásából nyert saját készítésű oldattal történhet. Lényeges, hogy a fiatal növényi részekben igen gyenge a szilícium újrahasznosítása, ezért a lombtrágyázást a tenyészidőszak végéig rendszeresen ajánlott elvégezni.
Mind népszerűbbek az aminosavakkal dúsított ásványi műtrágyák is (pl. Terra Sorb Complex). Feladatuk a fehérje-bioszintézis javítása és az egyéb anyagcsere-folyamatok aktiválása. Az e típusú műtrágyákkal végzett bevezető vizsgálatok kimutatták, hogy azok valóban növelik a hozamképességet, és jó biostimulátorok a stresszidőszakokban. A szakirodalmi beszámolókból kiderült, hogy az aminosav-tartalmú műtrágyák serkentik az egyéb ionok fölvételét a levéllemezben, továbbá növelik egyes növényvédő szerek hatékonyságát. Jelenleg az aminosavas műtrágyák csoportjában megtalálhatók az összetett készítmények, és a speciális, az adott tápanyag pótlására kifejlesztett termékek is.
Az utóbbi években a gyakori hőség rámutatott a gyümölcs fizikai tulajdonságainak fontosságára. A gyümölcsök tartósságát és szilárdságát lényegesen csökkenti a közvetlenül az érés előtt a talajra kijuttatott nitrogénműtrágya, főként, ha karbamid vagy ammónia formában alkalmazzák. A növények megfelelő mennyiségű káliummal és kalciummal való ellátásával növelhető a gyümölcsök szilárdsága. A kálium a vízgazdálkodásért felel és szabályozza a transzspiráció folyamatát, tehát az optimális káliumellátás csökkenti a légzés okozta vízveszteséget. A növények aktívan veszik föl ezt az elemet, tehát a gyökéren keresztüli trágyázással sikerül ellátni a málnát elegendő káliummal.
Ennél nehezebb a cellulózzal és hemicellulózzal együtt a sejtfalat erősítő, és azt rugalmassá tevő kalciummal való optimális ellátás. A kalcium fölvétele és növényben történő szállítása szorosan összefügg a gyökérzónában uralkodó nedvességgel, az antagonisztikus ionok – kálium, magnézium, valamint az ammónium kationok (NH4+) – arányával. Az elemet legjobb röviddel az érés előtt közvetlenül a gyümölcsre juttatni néhány kezeléssel. Erre a célra a kalcium-nitrát (26% CaO), illetve túlzott nitrátfelhalmozódás veszélye esetén aminosav-tartalmú kalcium műtrágya használható.
Bodnár István kertészmérnök, Nagybakta
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
