Alapítása 50. évfordulóját ünnepli az olasz liturgikus teológusok és a liturgia művelőinek társulata. A Szentatya szeptember 1-jén fogadta a szervezet tagjait. Köszönetet mondott a társulat működéséért, amellyel jelentős mértékben hozzájárul az Egyház liturgikus életének elmélyítéséhez, valamint a II. Vatikáni Zsinat által elindított liturgikus reform olaszországi elfogadtatásához.
A pápa felidézte: Ennek a reformidőszaknak különböző állomásai voltak. A kezdeti időt új liturgikus könyvek kiadása jellemezte, a következő évtizedekben a reform elfogadtatása állt a középpontban. Valójában most is ez zajlik, mert az elmélyült gondolkodáshoz időre és odafigyelésre van szükség; spirituális és lelkipásztori intelligenciára, képzésre, tudásra, amely nem rögtönzésre épül, és folyamatosan finomodik.
Ferenc pápa arra buzdította a liturgikus társulat tagjait, hogy megújult lendülettel folytassák tanulmányi és kutatói tevékenységüket. Álljanak párbeszédben egymással és másokkal, mert a teológiát lehet és kell is szinodális stílusban művelni: bevonva a különböző teológiai műfajokat, a humántudományokat, hálózatba foglalva a liturgiatudománnyal foglalkozó intézményeket, akár Olaszországon kívül is.
Ebben az értelemben nagyon fontos meghallgatni a keresztény közösségeket, Isten népét, amelynek mi is részei vagyunk, és amelynek mindig szüksége van képzésre, fejlődésre – mutatott rá a Szentatya. – Ez a hitérzék, sensus fidei mellett segíteni fog abban, hogy megkülönböztesse, mi való Istentől, és mi az, ami ténylegesen hozzá vezet a liturgia terén is.
A liturgia Krisztus és az Egyház műve, és mint ilyen, élő szervezet, akár egy növény, melyet nem szabad elhanyagolni, sem rosszul bánni vele – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Nem márvány vagy bronz emlékmű, nem múzeumi tárgy. A liturgia élő, mint egy nővény, és gondosan kell ápolni.
Nem világi ünnep. Ezért nem érthető például egy gyászos hangvételű liturgia, hiszen a liturgiának örömtelinek kell lennie, mert Istent dicséri.
Ez az oka annak, hogy a megkülönböztetés és a kutatás során nem szakítható ketté az akadémiai megközelítés a lelkipásztori és spirituális dimenziótól – folytatt beszédét a Szentatya. – A II. Vatikáni Zsinat egyik fő hozadéka éppen az volt, hogy megpróbálta meghaladni a teológia és a lelkipásztorkodás, a hit és az élet közötti szakadást. Ma egyre inkább arra van szükségünk, hogy felülről tekintsünk a liturgiára, hogy ne váljon részletes előírások halmazává. A liturgia ne legyen világias, de úgy
Ugyanakkor maradjon két lábbal a földön, ne szakadjon el az élettől. Emeljük tekintetünket az Úr felé anélkül, hogy hátat fordítanánk a világnak – foglalta össze gondolatait a pápa.
Utalva Desiderio desideravi kezdetű apostoli levelére, amelyet a liturgikus képzésnek szentelt, Ferenc pápa hangsúlyozta: megfelelő csatornákat kell találni ahhoz, hogy a liturgia tanulmányozása túllépjen az akadémiai területen, és elérje Isten népét. A liturgikus mozgalomtól kezdve sokat tettek ezért, számos tudós és egyetemi intézmény értékes hozzájárulásával – mondta a pápa. Kiemelte Romano Guardini alakját, aki képes volt elvinni a hívekhez, főleg a fiatalokhoz a liturgikus mozgalom vívmányait. Ezáltal növekedett az élő ismeret, a teológiai és spirituális érzék a liturgia iránt. Ferenc pápa arra buzdította a társulat tagjait, hogy Guardini példáját kövessék a liturgiára vaó nevelésben, összehangolva a kritikai és lelki tudást, a biblikus alapokat és az egyházi hagyományt, nyitottan a többi tudományágra, jó pedagógiai érzékkel.
A Szentatya óva intett a ma divatos visszafordulástól, amely nem a valódi hagyományt jelenti. A gyökerekhez visszanyúlni nem egyenlő a hátraarccal – hangsúlyozta a pápa. – Ahogy a fa, mely a gyökerekből nő ki, a hagyomány adja a jövő biztosítékát. A visszafordulás, a „mindig is így volt” mentalitás két lépéssel hátrafelé visz. Elvetendő ez a visszarendezési kísértés, amely az Egyházban a liturgia és a teológia álarca mögé rejtőzve valójában világias gondolat. Haladjunk előre, a hagyomány által meghatározott irányban.
Fontos ezt a kettőt megkülönböztetni, mert a liturgiában sokan a hagyományra hivatkoznak, pedig legfeljebb tradicionalisták. Ma fennáll a kísértés, hogy a hagyománynak álcázott visszafelé haladást végezzünk – figyelmeztetett Ferenc pápa.
A Szentatya azzal búcsúzott a liturgikus teológusok és a liturgia művelőinek társulatától, hogy mindig az imádság és az Egyház élő tapasztalata hassa át tanulmányaikat.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
