Sokan fasiszta indulónak tartják, mások szerint az olaszok tisztelgése az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az olasz stadionokban gyakran harsan fel a lelátókról a Lazio szurkolóinak köszönhetően. A DUNA TV dokumentumfilmje nyomán a Körkép.sk bemutatja az Avanti Ragazzi di Buda dal történetét.
Bár a Laziónak saját indulója is van, az ultrák szívéhez mégis közelebb áll az Előre, budai srácok! című dal, amelyet a vezérszurkoló, Fabrizio Piscitelli több mint 30 éve honosított meg a futballklub lelátóján.
mondta Piscitelli a DUNA TV riporterének.
A Lazio Sportegyesület alelnöke, Federico Eichberg leszögezi:
A dal szövegét Pier Francesco Pingitore írta még 1966-ban, a magyar forradalom 10. évfordulóján. Elmondása szerint ma is büszke arra, hogy az olasz dalszerzők közül egyedüliként nyúlt akkor a magyar forradalom témájához. Igaz, az Avanti Ragazzi di Buda nem az eredeti dallammal vált híressé, a szöveg és a zene is kicsit módosult az évtizedek alatt.
Hogy az eredeti verzió miért nem vált 50 évvel ezelőtt elismerté? Mert Olaszországban az 1966-os években a jobboldalisággal mosták össze. Ehhez nem kicsit járul hozzá az a tény, hogy Pingitore a Salone Margherita színházban politikai kabarékat rendezett, és egy ilyen előadás keretében került bemutatásra a dal.
Életvezetési erkölcs
A Lazio Roma futballcsapatának szurkolói is nehéz napokat éltek meg. A 20 ezer fős tábor 400 vezető szurkolóját kitiltotta a klub saját stadionjából rendbontás miatt. Vannak, akiket csak azért, mert elhagyták azt a sort, ahova a jegyük szólt. A vezetőség kordonokkal vágta kisebb egységekre a szektort. Az intézkedés nem maradt következmény nélkül: a szurkolók többsége bojkottálja a hazai meccseket, a keménymagnak csak a töredéke látogat ki a meccsekre. Míg 2015-ben 5-6 ezres csoportokban indultak a mérkőzésekre, a dokumentumfilm forgatásakor, 2016-ban már csak pár százan voltak.
mondta Fabrizio, vezérszurkoló, akit mellesleg nemzetközi drogcsempészetért háziőrizetben tart a rendőrség. Ő tagadja a vádakat, egyszer az ereit is felvágta, így tiltakozva a szerinte igazságtalan eljárás miatt.
Több mint egy induló
A nyilatkozni hajlandó szurkolók elmondják, hogy a dal sokkal többet jelent annál, mint hogy tízezren egyszerre szólaltatják meg a lelátón.
fogalmazott Ruggero Isca, az egyik törzsszurkoló. Mások a szurkolás jelentőségét ecsetelve azt mondják, hogy Rómában laziósnak lenni „életforma, hagyományőrző csoporthovatartozás, életvezetési erkölcs”, amely megkülönbözteti őket a hétköznapi emberektől, és amelynek lényege a bátorság és a hűség.
Politika és foci
Persze, a történetből nem lehet kihagyni a politikai felhangot sem. A törzsszurkolók jelentős része a szélsőjobboldali eszmékkel rokonszenvezik, így a tévékamerák nem kevés karlendítésre hasonlító mozdulatot örökítenek meg a mérkőzéseken.
A dokumentumfilmben megszólaltatott egyik politológus el is mondja, hogy ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Olaszországban a futballklubok hagyományosan valamilyen politikai irányzat körül szerveződtek, és nem a mérsékelt eszmék mentén. De nem csak a neofasizmus volt terítéken, voltak kifejezetten szélsőbaloldali szurkolótáborok is, ahol nem ritka, hogy előkerültek Sztálint ábrázoló portrék.
A Lazio és a jobboldal
A dolog érdekessége, hogy a Lazio sosem volt fasiszta klub, sőt, vezetője 1927-ben nemet mondott Mussolininek, mikor az négy másik klubbal akarta összeolvasztani. Hogy miért mossák mégis össze a szélsőjobboldali irányvonallal a Laziot és a dalt? Mert Olaszországban 1956-ban a baloldalt a kommunisták uralták, akik pedig a magyarországi szovjet beavatkozással szimpatizáltak. Velük szemben a neofasiszta fiatalok léptek fel leghatározottabban, de a magyarok mellett szervezett diáktüntetéseken a liberálisok és a kereszténydemokraták is képviseltették magukat.
mondta Pingitore, a dal szerzője a riport végén.
(A Dokumentumfilmben további érdekes részletek olvashatók a Honvéd csapatának „nem engedélyezett” európai turnéjáról, Puskás Ferencről és arról, hogyan is viseltetett Olaszország az ’56 után nyugatra menekülő magyarokkal szemben)
A dal egyik fordítása:
“Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok
Száz éjszakát átvirrasztottunk,
Lelkünkben él a fájdalom,
Azokról a dicső napokról,
A magyar fiatalok hajnaláról
A tömeg az utcákon vonult,
A reménycsillag szívükben kigyúlt,
Az ÁVO a rádiót védte,
Több tüntetőt agyonlőve
Emlékszem, volt egy puskád,
Lehoztad a térre, vártunk rád,
A könyveim közé rejtve,
Úgy mentünk már mi a térre
A nép most már többet akar,
A Sztálin szobor is ledőlt hamar,
A harcok az utcán elkezdődtek,
De már a katonák is velünk jöttek
Az áruló semmit sem kérdez,
Az oroszokhoz fordul éppen,
A tankok simán győztek,
Több ezren elmenekültek
A társaim a hóhérra várnak,
Kivégezték az első százat,
Elbukott a szabadságunk,
Melyre már régóta vártunk
Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok”
Körkép.sk
Nyitókép: nemzetisport.hu
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
