Ukrajna augusztus 6-án betört Oroszország területére. A sajtó reakcióiból és a nyugati országok különös viselkedéséből azt látni, hogy ez az offenzíva nem egy béketárgyalásokat megelőző alkupozíció kialakításáról szól, hanem épp ellenkezőleg, a háború folytatásának biztosításáról.
Nagyon úgy fest, hogy az Egyesült Államokban a különböző hatalmi központok más és más érdekek mentén gondolkoznak. A háborús héják, akik többnyire valamelyik fegyvergyártó meghosszabbított karjaként működnek, Ukrajna támogatásának fokozását és Oroszország mélységi támadásait szorgalmazzák. Mások hatalmi központok olyan információkat szivárogtatnak ki, amelyek Ukrajnát hozzák nehéz helyzetbe a partnerek és a közvélemény előtt.
Megint egy olyan helyzetbe kerültünk, ami alkalmat adna a háború csillapítására, a kérdés, melyik oldal fog ebben a kérdésben győzedelmeskedni.
Fontos kiemelni, hogy az augusztus 6-án induló, orosz Kurszk régió elleni ukrán hadműveletek nem az angolszász geopolitikai érdekeket szolgálják. Más lenne a helyzet, ha a Krímbe törtek volna be az ukránok. Most viszont sokan kifogásolják, hogy miközben Kijev a Kurszk ellen vonul, keleten gyorsuló ütemben (de még mindig lassan) szorul vissza.
A háborús héják érdekei találkoznak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök érdekeivel, aki pontosan tudja, hogy az elmúlt két és fél év után neki távoznia kellene pozíciójából ahhoz, hogy béketárgyalásokra kerülhessen sor. Vagyis számára és közvetlen holdudvara számára a háború elhúzása az elnöki pozíció megtartását és a nyugati pénzekhez való hozzáférés biztosítását jelenti.
Elkaszált katari békepalánta
Washington Post szivárogtatta ki, hogy Ukrajna a kurszki támadással meghiúsított egy fontos tárgyalást Ukrajna és Oroszország között, amelyre Katarban került sor, és amelynek célja az volt, hogy a két ország megállapodjon az egymás energetikai infrastruktúrája elleni támadások leállításáról.
Teljesen mindegy, hogy energetika vagy valami más volt a katari egyeztetések célja, a lényeg, hogy Oroszország és Ukrajna tárgyalt egymással, és ha hinni lehet a híreknek, a Zelenszkij által támasztott politikai korlátozások (értsd: oroszok által elfogadhatatlan 10 pontos béketerv, vagy Putyin háborús bűnösségének hangsúlyozása) nélkül.
A katari egyeztetések elindíthatták volna a két országot a béketárgyalások útján. Ha csak az energetikáról egyeztek volna meg, akkor is történt volna valami, ami bizonyította volna, hogy Ukrajna és Oroszország is képes megállapodásra.
Az ukrán vezetés azonban Kurszk meglepetésszerű megtámadásával ezt meghiúsította. Nem tudhatjuk, hogy Zelenszkij volt-e az értelmi szerző, vagy ő is csak kényszerpályán van. Annyi azonban biztos, hogy most kedden olyan javaslattal állt elő Zelenszkij, hogy 10 pontos béketerve alapján, a Fekete-tengeri gabonaegyezmény mintájára béketárgyalásokat kezdeményezzen Oroszországgal. Ez nem békevágy, hanem politikai figyelemelterelés.
Az oroszok számára Zelenszkij béketerve elfogadhatatlan, hiszen kvázi kapitulációt jelentene számukra. Ezzel Kijevnek is tisztában kell lennie. Ez pedig elég egyértelműen utal arra, hogy Zelenszkij és a kijevi vezetés a katari tárgyalásokról akarja elterelni a figyelmet, jelezve, hogy csak akkor és csak olyan békefeltételekkel lehet tárgyalásokat indítani, amikor és ahogy azt Zelenszkij és köre akarja.
A Nyugat már nem egységes a folytatást illetően
Más is történt a katari találkozón kívül. Augusztus 5-én, tehát egy nappal a kurszki offenzíva megindítása előtt a német kormányon belül kiment egy levél, amelyben Lindner pénzügyminiszter jelezte, hogy megállítják Ukrajna katonai és pénzügyi támogatását, mert a költségvetés nem bírja tovább a terheket.
Németország Ukrajna második legnagyobb, Európán belül a legnagyobb támogatója. Ráadásul Európa legnagyobb gazdasági hatalma. Ha az ő támogatását elveszti, az azt jelentené, hogy más országok is átbillennének a béketáborba, vagyis azok közé, akik vonakodnak ingyen fegyverekkel támogatni Ukrajnát.
Augusztus 14-én jelent meg a Wall Street Journal cikke, egy nappal korábban pedig a német lapok is megírták (kevésbé részletesen), hogy az Északi Áramlat gázvezetékszálainak felrobbantását az ukrán vezetés követte el.
Teljesen mindegy, hogy Zelenszkij a sztori szerint visszavonta a parancsot, először engedélyt adott rá. Magyarul: az ukrán vezetés megtámadta az európai gazdaság egyik ütőerét és súlyosbította a kibontakozó energia- és megélhetési válságot. A WSJ cikke szerint pedig ebben Zelenszkij és Valerij Zaluzsnij akkori vezérkari főnök is sáros.
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy ha a Nyugat akarja, akkor sem Zelenszkij sem Zaluzsnij (az utóbbi eddig az előbbi legvalószínűbb cserelehetősége volt) nem lehet Ukrajna számára opció a következő választási ciklusban (ha lesz egyszer ilyen a hadiállapot eltörlése után).
Zelenszkij és Zaluzsnij az ukrán belpolitika ellentétes oldalán állnak, de mindketten kvázi a háború folytatásának garantálói. Vagyis azok, akik a WSJ-vel megíratták az ominózus cikket az Északi Áramlar felrobbantásáról, egy Zelenszkij és háború utáni időszakra készülnek.
A cseh elnök olyat mondott, amire kevesen számítottak
Augusztus 20-án Petr Pavel cseh elnök is nyilatkozott, és kijelentette, hogy Ukrajna NATO-tagsága nem feltétlenül követeli meg összes területének visszaszerzését. A szövegkörnyezet viszont arra utal, hogy a NATO-tagság elnyerésének elsődleges feltétele nem változott: a háborút előbb be kell fejezni.
Ez magyarul azt jelenti, hogy Petr Pavel cserét ajánlott: békéért cserébe Ukrajna megkapja a NATO-tagságot.
„Úgy vélem, nem elengedhetetlen feltétel (a NATO-tagság szempontjából) a teljes terület ellenőrzésének felújítása. Amennyiben valamiféle adminisztratív határok születnek, akkor ezeket a határokat ideiglenesnek ismerhetjük el, és Ukrajna az akkor általa ellenőrzött területtel felvételt nyerhet a NATO-ba”
mondta a cseh elnök.
Tegyük tisztába, ezzel lényegében Pavel azt mondja, hogy Ukrajna ismerje el a háború jelenlegi állását, és ennek megfelelően „ideiglenesen” ismerje el bizonyos „adminisztratív” határokat. Teljesen mindegy, hogy a Nyugat elismeri-e a tényleges határmódosítást Oroszország javára sem, a lényeg, hogy Pavel szerint Nyugat elismerné a harctéri realitásokat. Márpedig ha ezt elismeri, az arra utal, hogy a Nyugat komolyan fontolgatja a háború lezárásának lehetőségeit.
Főleg, hogy Pavel nem beszélt arról, hogy a csonka Ukrajnát mikor vennék fel a NATO-ba – valószínűleg csak azután, hogy teljesítette a minimumfeltételeket, amelyek nem katonai, hanem politikai jellegűek lesznek. Például nem zsarolja tovább szomszédait a gáz- és olajtranzittal.
Mi lesz most?
A fenti összefüggések nem azt jelzik, hogy a Nyugat a háború lezárását akarja, hanem azt, hogy bizonyos hatalmi központok Nyugaton ezt fontolóra veszik, és a háttérben kemény politikai harc és intrika folyik a háború lezárását szorgalmazók és a folytatása mellett elkötelezett személyek között.
Fontos azonban megjegyezni, hogy nem a most látott folyamatok és cikkek a biztos jelei annak, hogy Zelenszkij sorsa megpecsételődött. A vízválasztó az lesz, amikor Nyugaton a sajtóban vagy politikai szinten elkezdik firtatni, hogy Zelenszkij mennyire legitim elnök.
Az ukrán elnök hivatali ideje ugyanis május 20-án lejárt, és pénzhiányra meg a háborúra hivatkozva nem írt ki új választásokat. Tény, hogy a jelenlegi helyzetben a választásokat tartani sem politikai sem gyakorlati szempontból nem lenne egyszerű lebonyolítani. Az ukrán alkotmányt sokan sokféle képpen értelmezik, és egyesek (főleg az oroszok) úgy vélik, hogy már nem Zelenszkij, hanem a házelnök, Ruszlan Sztyefancsuk az ország valódi, legitim vezetője.
Érdemes tehát figyelni az eseményeket és a nyilatkozatokat, mert most gyorsan és látványosan változhat a helyzet Ukrajnában és a Nyugaton.
Akárhogy is, Donald Trump megválasztása amerikai elnöknek november 5-én gyökeres fordulatot hozna a Nyugat hozzáállásában. Ez mindennél nagyobb hatást gyakorolna az orosz-ukrán háborúra. Ha viszont a demokrata, szélsőségesen progresszív Kamala Harris győzne, Európa gyötrése és gyötrődése tovább folytatódna…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
