Mielőtt valaki azt kérdezné, hogy ki volt Knop Vencel, és mi köze volt a korondi aragonitbányákhoz, röviden bemutatom őt.
Knop Vencel cseh származású iparművész, tanár volt. Tanulmányait a bécsi Császári Múzeum mellett működő szépművészeti főiskolán végezte. Szobrászatot és kőipari tervezést tanult, párhuzamosan tanári képzéssel is. A 19. század végén a magyar állam egy kőipari szakiskolát létesített Zalatnán és felkérte Knopot, vállaljon ott oktatást, azzal a feltétellel, hogy egy év alatt tanuljon meg magyarul. Tanári munkássága mellett az akkori kereskedelmi miniszter, Lukács Béla kérésére megtervezte s diákjaival együtt kivitelezte a 700 zalatnai áldozat emlékére állított ompolygyepűi (Presaca Ampoiului) tíz méter magas obeliszket, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal ma is áll az országút mellett. Párhuzamosan tanári munkájával a Magyar Állam megbízásából bejárta a Bánság és Erdély kőipari telepeit, hogy véleményezze azokat.
Így jutott el Korondra is. A zalatnai iskola Korondról vásárolt aragonitot. A 20. század elején Korond község elöljárói értékesíteni szerették volna a község határában lévő aragonitköveket, és szerették volna meghonosítani a kőcsiszoló ipart a községben. Így találkozott az akkori elöljárók szándéka Knop Vencel szaktudásával, aki megállapította, hogy a feldolgozásra alkalmas aragonitrétegek több évtizedig elegendőek és nagyszerű anyagnak bizonyulnak dísztárgyak készítésére. Knop felhagyott a tanári munkával és 1910-ben elkezdte Magyarország első aragonit díszműárugyárának építését, ahol aztán helyben kiképzett munkások dolgoztak az ötvenes évek végéig.
Az akkori bányaterületek Korond község, valamint korondi gazdák (Fábián Zsiga és Gáspár Gyula) tulajdonát képezték. Fábián Zsiga területét megvásárolta Knop Vencel, és Fábián Zsigát saját kérésére alkalmazta. A községi bányát 27 évig bérelte Knop, míg a csigadombi bánya egy része Gáspár Gyula fürdőtulajdonosé, majd egy marosvásárhelyi részvénytársaság tulajdona volt. Északi és déli oldala pedig a Knop Vencelé.
Amikor a korondi aragonitbányákról beszélünk, akkor a három bányára gondolunk: Sóhegy (Sóőrház dombja), Árcsóhegy (Laposik vagy Fehér bánya) és Csigadomb vagy Rakodóhegy, azaz Fekete bánya. 1940-ben így ír róluk Knop Vencel: „Csiga-hegy: amely cca 3 hold terjedelmű. Ezen bánya nagyobb része a marosvásárhelyi aragonit részvénytársaság tulajdonát képezi, északi és déli oldala Knop Vencel tulajdona. A marosvásárhelyi cég jelenleg pihen, a bányában nem dolgoznak, de ezen bánya már meglehetősen ki van merülve, úgyhogy évi 2 vagon kő feldolgozása mellett 5–6 év alatt kifogy. Sóhegy: Korond község tulajdonát képezi, ezen bányát 27 évig Knop Vencel bérelte. E bánya a legnagyobb és nagyon szép, színes aragonitot tartalmaz. Terjedelme cca 3 hold, és belsője biztosan 15–20 évre adhat anyagot évi 2–3 vagon aragonit kifejtése mellett. Árcsóhegy: Knop Vencel tulajdona. Terjedelme 21/4 hektár. Főképpen fehér és világos anyagot tartalmaz 30–40 cm-ig terjedő vastagságokkal. Ezen bánya bár már sokat adott, még 15 évre anyagot biztosíthat évi 2 vagonnyi termelés mellett. Helyzete nagyon kedvező, az országút közelében fekszik. A kő bányászata könnyű, mert a kő sós pala között fekszik, és tekintettel arra, hogy a palában több helyen álló fákra bukkantam, következtethetünk arra, hogy itt a puha réteg évezredek alatt hirtelenül lesüllyedt. A fák ott állnak beiszapolva a sós palába, mint biztos tanúi állításom hitelességére.”
Ezek a bányák vagy karbonát-telepek adták azokat a forrsüledékeket, amelyeket az idők során igen változatosan neveztek el. A darázskőtől az onixmárványig című írásában Tóth Attila a következő megnevezéseket sorolja fel: „jukatos darázskő, csepegőkő, örvénykő, forráskalcit, onixmárvány és székely drágakő.” Ezek a megnevezések mind-mind a korondi aragonitot határozták meg.
Száz évvel ezelőtt nem létezett a lézeres tanulmányozás lehetősége, amely pontos adatokat nyújt az ásványok kristályszerkezetéről, így a korondi aragonitról is. Ezek a kalcium-karbonátok nemcsak ritka, felszínközeli előfordulásukért, de kristályszerkezetük miatt is különlegesek. Sávozottak, rostos kristályosak, áttetszőek és sokszínűek. Üvegszerű fénye, változatos színkeveréke és az előbb felsorolt jellemzők a korondi aragonitot szinte egyedivé tették az ásványok között. Csiszolatai közül néhányat bemutattak 1900-ban a párizsi világkiállításon is. Az 1950-es években robbantással igyekeztek növelni a hozamot, és így tönkretették az aragonitereket. Az amúgy is kimerülőfélben lévő bányákat 1980-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
Napjainkban a Csigadomb és az aljában lévő Unikum sósfürdő turisztikai látványosság, kikapcsolódási lehetőség. A közelben lévő állandó aragonitkiállítás pedig bemutat néhány megmaradt és felkutatott aragonit dísztárgyat, amelyeket Knop Vencel irányítása alatt szorgalmas korondi emberek készítettek. Aragonitkiállítás (múzeum) Európában sehol máshol nincsen. Amerikában Nevada államban van: az aragonitok és kalcitok kémiai összetétele azonos, de kristályszerkezetük különböző. Azonban bizonyított tény, hogy bizonyos körülmények között az aragonit átalakulhat kalcittá úgy, hogy megőrzi eredeti kristály alakját, de kristály szerkezete a kalcitéval egyező lesz. A korondi aragonit mindkét ásvány jelenlétét is hordozhatja. A kalcitok magnéziumot is tartalmazhatnak, így tehát igaznak bizonyulhat, hogy a korondi aragonitnak nyugtató kisugárzása van. Érdemes ellátogatni oda és személyesen meggyőződni róla.
Sebő Éva
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
