Pénteken Angliában és Írországban a Nemzeti Ima és Böjtnapon milliónyi keresztyén testvérünk zengte a győzedelmi éneket: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
Hiszen „nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön” (Máté 28,18), nem a koronavírusnak, nem a világjárványnak, hanem a világ Megváltójának. Őhozzá szálltak az imák, hogy mutassa meg népének a világjárvány okozta próbatétellel a célját, a Hozzá vezetés, az Istenhez vezetés, a megtérés, szabadulás, hitben járás kiútját ebből a pandémiából. A bűnön, halálon, hitetlenségen győztes Krisztushoz kiáltottak milliók, a Győztes Legyőzötthöz, a Victor quia Victimahoz. Aki fölött nagypénteken látszólagos győzelmet vett a világ, az ördög, a vakbuzgó vallásosság, de Akit harmadnapra igazi, teljes győzelemmel ajándékozott meg mennyei Atyja. Et resurrexit tertia die. Akkor mindörökké Győztessé lett a legyőzött.
Őhozzá szóltak az imák a szigetországban, Aki a szmirnai gyülekezetnek ezt üzente, s ma nekünk is:
Akinek örök királyi trónusa előtt, az üvegtenger mellett a huszonnégy vén leborul és imádja az örökkön örökké élőt és koronájukat is leteszik a trón elé és kimondják azt, aminek kimondására a pandémiával el akar vezetni minket is a Lélek:
Majd a patmoszi látnok, a vak János később ezt írja:
Ez elé a szenvedések töviskoronáját ismerő, elfogadó, éppen ezért a dicsőség királyi koronájára méltatott Fiú, Megváltó Urunk elé borult le Anglia és Írország imádkozó népe november 13-án, az 1800-as évek közepén Pozsony és Felvidék hívő magyar, német, szlovák népe, s borulhatunk le ma, s minden napon mi itt a Kárpát-medencében, hogy anyanyelvünk ízes szavaival mondjuk el hálaimáinkat, alázatos kérésünket, s igazítsuk oda szent akaratához a mi akaratunkat. Amiként Király Jézusunk főpapi imájában háromszor is kérte:
1. Ha a Te szemed nem őriz minket, ha a Te hatalmad nem lesz erősségünk: ki őrködik felettünk, ki segít nekünk, szegényeidnek? Nyomorúságunkban Hozzád sietünk, kezünket összefonva, s kérünk: Irgalmazz nékünk!
2. A járvány mérge egyre terjed köröttünk, irgalmazz nékünk! Ne engedj halálba hullani minket. Nézd Urunk, megsiratjuk bűneinket, bocsáss meg, bocsáss meg nékünk! Irgalom Istene, ne hagyj elvesznünk!
3. Nincs az a gazdagság, nincs az a kincs, nincs olyan hely, mely oltalmunk lehetne. Jajgatnak itt az özvegyek, ott a szülők, amott meg az árva gyermekek. A járvány halálos lehelete utoléri azt is, ki menekülne előle. Kegyes és kegyetlen, igaz és hamis embert mind.
4. Ügyeskedés és előrelátás nem segít itt már. Sehol nem vagyunk biztonságban, csak a Te sátradban, Uram. Segíts, segíts a szükség idején, Urunk! Parancsolj a halálnak, ne sokáig végezze aratását!
5. Maradj a haldoklók mellett, hogy megpillanthassák orcádat, s akik még élnek, őrizd meg őket, Urunk! Csendesíts le minden veszedelmet, félelmet és fájdalmat, jó Urunk, hogy minden kereső szív hamarosan tapasztalja: Te segíteni fogsz.
6. Akkor majd egész néped örvendezni fog Előtted, és Szabadítóként magasztal Téged. Áldja kegyelmedet. S akkor új élettel sietünk Hozzád, jókedvvel és hűséggel, és énekeljük majd Neked szabadításunk dalait.
(Forrás: Új és teljes pozsonyi énekes- és imakönyv nyilvános istentiszteleti használatra, Pozsony, 1845.)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
