Tájainkon korábban csak egyszer, az európai turnéja keretében, Pozsonyban zenélt a 2016-ban Budapesten alakult Platon Karataev együttes. A szlovák fővárosban a magyar-szlovák közönségnek angol és magyar nyelvű dalokat játszott a Háború és béke című Tolsztoj-regény egyik karakteréről elnevezett, sajátos hangzásvilágot képviselő zenekar. Az eredetileg négytagú együttes két énekes-gitáros, dalszerző-frontembere, Balla Gergely és Czakó-Kuraly Sebestyén duóként május 8-án este a komáromi Limes Galériában, Méry Beáta Magyar Alkotó Művészek Egyesülete által Világok között átutazóban címmel rendezett kiállításán, Hátrahagyott csónak címmel koncertezett.
„Csak magyar dalokat először most Komáromban adtunk elő a felvidéki magyar hallgatóságnak, ám a Gombaszögi Nyári Táborba szóló meghívásnak is szívesen teszünk majd eleget. A koncertjeink repertoárján általában azok a számaink szerepelnek, amelyek legközelebb állnak hozzánk. Itt, a Limesben a régebbi, angol nyelvű korszakunkból származó szerzeményeink (2017 – For Her, 2020 – Atoms) magyar nyelvű változatait is játszottuk, továbbá a repertoárunkba a harmadik, immár csak magyar dalokat tartalmazó, Partért kiáltó (2022) és a budapesti Müpában debütáló, Napkötöző (2024) című, negyedik lemezünkről is beválogattunk dalokat, illetve olyanokat is, amelyek nem fértek fel e lemezünkre“–nyilatkozta a Ma7-nek Balla Gergely, aki Czakó-Kuraly Sebestyénnel alias Cz.K. Sebővel együtt vezeti a zenekart.
Hozzátette: míg az előző lemezüknél az egységet, azonosságot jelképező víz volt a központi szimbólum, a Napkötözőn az a Nap, mint a legbelsőbb, legfelsőbb lényeg szimbóluma, de folytatódik az előző lemezen megkezdett út is – tovább tágított gitárzenei hagyományokkal és misztikus felhangú szövegvilággal.
„Közben már az ötödik lemezünket is készítjük, amely az eddigieknél még erőteljesebb, grandiózusabb lesz.“
Majd elmondta: az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő együttest ugyan nem fűzi régi barátság Méry Beáta képzőművészhez, ám a mitikus képi világát bemutató festményei láttán azonnal úgy érezte, hogy egy húron pendülnek: „Beátával nemrég ismerkedtünk meg, s e kiállítása kapcsán minket azzal keresett meg, hogy örülne, ha zenélnénk itt, a képei között. Azok láttán rögtön éreztük, hogy ő is ugyanonnan merít, mint mi, tehát megvannak köztünk a párhuzamok.
Számunkra nagy élményt jelentett Beáta kiállítása és ez a különös hangulatú szakrális tér. Köszönjük, hogy itt játszhattunk! Ez egy nagyon szép és jó találkozás, ami az első volt, de remélhetőleg nem az utolsó“.
Azt is megemlítette, hogy némi hátrányt jelentett, hogy e tágas templomtér visszhangzása kissé a dalszövegeik érthetőségének rovására ment, de cserébe kárpótolta őket a csodálatos templomhajó, mert nagyon szeretnek szakrális térben zenélni. Eközben ugyanis a vallásokon és felekezeteken átívelő szakralitás is megjelenik és érzékelhető a zenéjükben.
„Jó dolog, hogy ide nem csak képeket, szobrokat, hanem dalokat is be lehet hozni. Remélem, hogy a visszahangzás ellenére is sikerült szép élménnyel gazdagítani a komáromi hallgatóságot. Az az igazság, hogy amikor külföldön más nyelvű nézők előtt játszottunk magyar nyelvű dalokat, a visszajelzéseikből úgy tűnt, hogy a koncertünket a szövegértés hiányában is élvezték, mert annak hangulata, a dalok hangzásvilága magával ragadta őket. Ugyanis a szavak mögött van egy olyan mélység és másik horizont, ami a jelentéstartományon túlmutat“ – fejtette ki Gergely, s e szavai nyomán az Elmerül című daluk sorai jutottak eszembe: „…mit találsz a szavakon túl?/ hol nyelvharang már nem kondul/ a lélek önmagába les/ a végtelen dadogni kezd…/ követ kötök köré,/ az elme elmerül/ nem beszélem nyelved,/ de beszélek emberül…“.
Nos, az egyórás koncerten is azt kaptuk, ami eddig is jellemezte a Platon Karataevet: felesleges művészi allűrök, show-elemek, pózok nélküli, hatalmas koncentrációt, befelé figyelést és közös lelkiséget igénylő, minőségi zenét és továbbgondolásra érdemes dalszövegeket. Miközben népdalokat, mantrákat és gregorián dallamokat is kihallhattunk az egyedi dalokból, azok lelkünk legmélyebb bugyraiba is utat nyertek.
A lehető legszemélyesebben szóltak a legegyetemesebbről, bolyongva a létezés magja körül, felszínre hozva azt, ami az egyénen túl van. A szavakon túli tartományt többnyire olyan archaikus szimbólumokkal közelítették meg, mint a víz, a hegy, az erdő, a fa, a madár és a csillagok…
Még mindig visszahangoznak fülemben a koncerten utolsónak szánt dal, a Lombkoronaszint sorai, melyet a megérdemelt hosszas taps után egy ráadás követett: „…kérded, hol van Isten?/ a lombkoronaszinten/ didergő gyerekben/ lásd, hogy varázs rejlik/ minden indulásban/ lassú víz visz az útra/ evezzünk vissza újra/ kérded, hol van Isten?/ a lombkoronaszinten/ kérded, hol van Isten?/ a lombkoronaszinten/ kinyíló virágban…“.
Végül a tehetséges zenészek szívesen dedikálták a helyszínen is kapható lemezeik borítóit, valamint a dalszövegkötetüket, amely a Partért kiáltó című lemezük mellé, a Prae Kiadó gondozásában készült. Annak utószavát Győrffy Ákos, fülszövegét Vecsei H. Miklós írta, Dobos Emőke pedig kiválóan jelenítette meg a vizuális világát.
A Platon Karataev e két dalszerző-frontemberrel, valamint folk-rockos ihletéssel indult, és első nagylemezével máris nemzetközi sikereket ért el. Dalaikat azóta is több milliószor streamelték a világ minden tájáról. A zenekar a második, Atoms című lemezével ellépett az addigi akusztikus iránytól egy erőteljesebb, grandiózusabb hangzás felé. Az album a legbensőbb énünk kereséséről és minden megkérdőjelezéséről szól, a dalokban hol önmagunk felé zuhanunk, hol éppen attól távolodunk. Ezen a vonalon halad tovább a Partért kiáltó című harmadik album, amelyen már nemcsak mutatóba van magyar nyelvű dal, hanem az összes anyanyelvünkön szól. A mérföldkőnek számító, 2022-es évi, kéthetes európai tavaszi turnéja során a hollandiai Roadburn nemzetközi fesztiválon is fellépett…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
