Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök február 6-án a nyíregyházi Isteni Irgalmasság-templomban egy újonnan készült Mária-szobrot áldott meg. Az egyházközség régi vágya valósult meg a hívek összefogásával; az alkotást Demeter József erdélyi faszobrász művész készítette.
A főpásztort Németh István káplán köszöntötte a fiatal egyházközség tagjai nevében. Kiemelte, most különösen is alkalmas a találkozás, hiszen elkezdődött a szinodális folyamat, együtt keressük, hogy mi legyen az Egyház jövője, és a legfontosabb ilyenkor a meghallgatás.
A főpásztor beszédének elején arról szólt, Mária mindig kész volt Isten akaratát teljesíteni, készen volt igent mondani az Istenre. Palánki Ferenc utalt Székely János szombathelyi megyéspüspök egyik előadására, miszerint Szent József nem azért akarta Máriát csendben elbocsátani, mert nem szerette, mert csalódott benne, hanem mert arra gondolt, hogyan vehetné a bátorságot arra, hogy akit Isten teljesen lefoglalt magának, ő feleségül vegye. Isten bennünket is le akar foglalni magának, mert tudja, hogy csak akkor leszünk boldogok, ha az övéi leszünk.
A felolvasott evangélium szerint (Lk 5,1–11) Szent Péter apostolban elindult a változás, amikor Jézus megszólította, meghívta őt, és ez a növekedési folyamat egészen addig tartott, amíg vértanú nem lett. Megkapta hozzá a Szentlélek ajándékát is, és a meghívástörténet, ahogyan Pétert is lefoglalta Jézus, tanulságos lehet számunkra.
Péterék egész éjszaka fáradoztak, nem fogtak semmit, nem tudnak keresethez jutni, enni adni a családjaiknak. Egyszer csak jött Jézus, követte őt a tömeg. Beszállt Péter bárkájába, onnan tanította a népet. Péter és társai pedig rendezgették a hálót, de közben hallották, miről beszél Jézus. Majd meglepetésükre hozzájuk fordult: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” Péter ezután úgy szólította meg Jézust: Mester. Ebben benne volt, hogy Péter elfogadta Jézust mesternek, rabbinak, aki csodálatos dolgokról beszél, de a halászatban magát gondolta mesternek. Ám ott van a de… „De a te szavadra, kivetem a hálót.”
Hányszor átéljük mi is azt, hogy semmi értelme nincs a fáradozásunknak, de valahogy mégis megtesszük, amit helyesnek gondolunk. Miért? Hivatástudatból, elkötelezettségből, mert úgy érezzük, Isten meghívott bennünket erre a feladatra. Mert ezt kéri tőlük a szeretet. És akkor egyszerűen, magától, mint ahogy Reményik Sándor írja A kegyelem című versében:
És megtörténik a csodálatos halfogás. Isten belépett Péter életébe, aki szembesült azzal, hogy ő bűnös ember. Ekkor jött a második megszólítás: Uram. Péter elismerte Istent, aki belépett az életébe, de nem érezte magát erre méltónak: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” De ebben a mondatban ott volt a vágy is: Nehogy elmenj! Ki kell hogy vezess ebből a helyzetből! És Jézus így válaszolt: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Ismerjük Péter történetét, amikor Jézust elfogták, megtagadta őt. De a lelkesedés ott volt benne, és ő volt az, aki kimondta: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Amikor Jézus elmondta a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, megölik, de harmadnap feltámad, Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Jézus azonban rászólt: „Távozz tőlem, Sátán!” Péter emberi módon gondolkodott, de ahogy haladt előre, felismerte: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”
Kell, hogy bennünk is ott legyen a változásra, a fejlődésre való készség. Jézus ma minket hív: csatlakozzunk az apostolokhoz! Magunkra ismerhetünk, hogy kicsiny a hitünk, mint Péteré; kételkedünk Jézus erejében, mint András; nem Isten országát keressük, hanem a saját magunk javát, mint Jakab és János; hitetlenkedünk, mint Tamás. De olyan jó, ha visszatekintünk az életünkre, és látunk benne fejlődést. Akkor azt mondhatjuk, amit Szent Pál: Isten kegyelme „nem maradt bennem hatástalan” (1Kor 15,10).
Erre hív meg ma bennünket Urunk, Jézus Krisztus – hangsúlyozta Palánki Ferenc. Nézzünk a Szűzanyára, az apostolokra, a nagy szentjeinkre, és fogadjuk be Isten kegyelmét, amely megváltoztat, átformál bennünket, hogy a szeretet útján járjunk és megteremjük a szeretet gyümölcseit.
Bővebb beszámoló ITT olvasható.
Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
